Molnár Gál Péter az Ügynök haláláról és Hajduk Károlyról
Forrás: Observer Amilyen ódivatú, vén színházi marha vagyok: leülök az osztás előtti utolsó sor szélére az Ódry Színpad főpróbáján. Felnézek a hajdan Rajkay György tervezte színpadra: ugyanazok az újonnan áthúzott székek néznek szembe a színpadról, mint a nézőtérről a megemelt helyre. Évtizedek óta hiszem, színikritikusnak egyetlen tudnivalója, amint bemegy egy terembe, döntse el, melyik irányba kell néznie, hogy megfigyelje az ott láthatókat. Jól nézek ki, már megállapítani sem tudom, merre lesz a játék. Majd éppen a színpadon játszanak? Úgy másfél évszázada rázzák a színháziak olasz szerkezetű járókájuk rácsait. Elégedetlenek bezártságukkal. Az építészek meg egyre gyatrább játékhelyekkel szolgálnak.
Az Ódryn a növendékek biztos lábbal közlekednek a székek tetején. Karfáról karfára hágnak. Mintha háborgó tengeren sétálnának meztélláb. Évezredek színházi tanulsága: ott játszik a színész, ahol akar. Játszhat fejen állva. Fejjel lefelé a menynyezetről lógva. Játszhat korhű ruhákban. Korhűtelenben. Jelmezben, jelmeztelenül. Játszhatják az aggastyánokat kisgyermekek. Ifjú szerelmesekként csókolózhatnak aggnők kivénhedt pocakosokkal. Csinálhatnak Hamletből nadrágszerepet. Adhatja Ophéliát fiúszínész. Egyre megy. Csak legyen tehetséggel őszinte. Legyen őszintén tehetséges. Legyen... igaz, hiteles, érdekes. Csupán körülírható, milyen legyen a színész. Ez az egyetlen, amit nem tudunk. Ugyanis: ez a színház lényege. A többit azonban jól tudjuk.
Az Ódry nézőterének közepén felső fényforrástól átitatottan ül Hajduk Károly növendék, ez a komoly férfiszínész fiú. Huszonévesen férfiszámba megy. Családfőszerepet kap. Ő Willy Loman, autózó ügynök, az amerikai középosztály számtani középarányosa, a megalkuvó, beletörődő, szolgai közhely. Megélhetését, boldogulását a kizsákmányolásból keresi. Meglepi, amikor kivénülvén maga is áldozata lesz a kizsákmányolásnak.
Láttam a humanizmustól szipogó gennyedzést Timár József hattyúdalaként. A leromlott testű színész gyilkos daganattal főszerepelte el formalista rendezésben Arthur Miller drámáját. Emberevő karavánok jártak a nézőtérre búcsúzni tőle. Könnyben úsztak a jól értesültek. Suttogták: orvos várja morfiuminjekcióval, hordágy, ápoló. Sopánkodták: "saját halálát játssza."
Willy Loman Szegeden Kiss Ferenc volt. Halálraítélten duzzadt az egészségtől. Életerős kisgazdának látszott. Majd szétvetette a retorikai erő. Veszprémben Valló Péter Latinovitsra osztotta az utazó ügynököt. Latinovits akkoriban a hangmaszkírozás elméletével bajlódott: Liliomot cigányosan beszéltette, mert hogy ő ilyeneket hallott, miközben a Gundel étterem asztalai alatt játszott. Willy Lomant pedig népszínmű-zsidónak gajdolta el. Ájult tisztelői ugyanúgy nem azt látták-hallották, mit csinál a szerepben a színen, mint Timár esetében. Tordy vígszínházi alakítására - ugyancsak Valló istállómesteri működésével - az első szünetig vagyok tanú. A továbbiak elől a Deutsche Oper dramaturgjával és egy dramaturgnövendékkel eliszkoltunk vacsorálni.
New York váratlan kasszasikerét Miller cuppogós színdarabjából Dustin Hoffmann a Broadhurst Színházban elsorozta 88-szor. Kate Reid játszotta Lindát, Biffet John Malkovich, a másik fiát David Hudleston. Lemenvén a színházi széria, Volker Schlöndorff megrendezte az előadást nyugatnémet tévéfilmnek azonos szereposztásban. Znamenák István rendezésében Kovács Zsolt kaposvári Willy Lomanként kirántotta lúdtalpbetétjét sokat caplató cipőjéből, az asztalra csapta a túlzott igénybevételtől megizzadtat. Zsótér rendezte már a darabot Szegeden. Király Levente játszotta az ügynököt. Mintha az Óz, a csodák csodája keveredett volna Arthur Miller vigéc-moralitásába, az elnyúzott ügynök Dorothy sárga útján haladt a halálba.
Hajduk Károlyra fény hull az Ódry Színpad nézőterének közepén. Fesztelenül feszült. Vigasztalanul reménytelen életén büszkén végignéz. Mély hittel mond közhelyeket. Nem teszi idézőjelbe. Nem karikírozza. Színészi véleményét sem biggyeszti hozzá az üres szentenciákhoz. Willy Loman, az ügynök végighazudta életét. Hajduk Károly, a mestervizsgája előtti színész igazat hazudik. A ruganyos fiú elnyűtt öreg. Nem illusztrálja reszkető végtagokkal, nyámnyogással életkorát. Belülről öreg. Fejének belseje címmel játszszák a főiskolások Az ügynök halálát. Belső monológként.
A munkába belerokkant férfit hitelesen adja a színészfiú, aki tavaly Lír király volt, egy Shakespeare-snidlingben, valamint Zsámbéki vizsga-Csehovjának vénséges Firsz urasági cselédje. Huszonévesen ő a főiskola aggspecialistája. A Katonában Bodó Viktor Moteljében két élesen szatirikus, komolyan humoros alakot is váltogat.
Nem okos dolog színházban -színészetben jóslatokba bocsátkozni. Úgy látszik mégis, a színinövendék előtt évtizedek állnak, hogy megfiatalodjék. A kérdés színházban sosem az, milyen idős a színész. Csak az a fő, hány éves az eljátszandó hajóskapitány.
Molnár Gál Péter
Forrás: Observer