AZ ORR

MISZTIKA, SZATÍRA, FANTASZTIKUM
Gogol-bemutató a Magyar Színházban, ORRrontás két részben zenével

A fõszerepekben SZAKÁCSI SÁNDOR, KUBIK ANNA, SIPOS IMRE, BEDE FAZEKAS SZABOLCS, HÁMORI ILDIKÓ, IGLÓDI ISTVÁN, CSÁSZÁR ANGELA, CSERNUS MARRIANN, IFJ. JÁSZAI LÁSZLÓ, RANCSÓ DEZSÕ, DÁNIEL VALI, FAZEKAS ANDREA, SZÉLYES IMRE, AUKSZ ÉVA, SZATMÁRI ATTILA.

Metz Katalin beszélgetése az elõadás rendezõjével: "Hajszál híján az év emberének választották a minap. Laptársunk listáján hetedmagával bejutott a döntõbe. A beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház igazgató-fõrendezõjét, Vidnyászky Attilát legalább annyira ismeri az anyaország közönsége, mint a kárpátaljai. Gyakori budapesti rendezései nyomán nemcsak a publikum, a szakkritika is a magyar színházmûvészet élvonalában emlegeti..."

MISZTIKA, SZATÍRA, FANTASZTIKUM
Ma este Gogol-bemutató a Magyar Színházban:
ORRrontás két részben zenével

- Metz Katalin beszélgetése Vidnyászky Attilával

- Hajszál híján az év emberének választották a minap. Laptársunk listáján hetedmagával bejutott a döntőbe. A beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház igazgató-főrendezőjét, Vidnyászky Attilát legalább annyira ismeri az anyaország közönsége, mint a kárpátaljai. Gyakori budapesti rendezései nyomán nemcsak a publikum, a szakkritika is a magyar színházművészet élvonalában emlegeti. Ma este a Magyar Színházban Gogol Az orr című novellájának színpadi adaptációját (ORRrontás) az ő színrevitelében adják elő.

- Előadásról előadásra más arcát mutatja. Annyira képes belebújni a szerző univerzumába, hogy mindegyre megújul. Stílusvilágának két fő ismérve a mítosz és a groteszk iránti vonzalom. A Gogol-novella-cím, Az orr hallatán, amelyet az író más novelláival kiegészítve maga adaptált színpadra, arra asszociálok, hogy csakis a groteszk felől közelíthette meg az előadást...

- Amiként Gogol egész írói világát, szemléletét a groteszk hatja át, Az orr színre vitt változata is bővelkedik groteszk jelenetekben. Az adaptációban az orron kívül több más novellája is szerepet kap, gerincét az előbbi alkotja ugyan, de egymásba fűződve ott fut benne teljes egészében a Nyevszkij Proszpekt szála is, meg sok egyéb Gogol-írás fragmentuma, történetfoszlánya, figurája. Többek között a gyönyörű szép Isteni liturgia, amelyet élete végén írt, amikor megtér, istenfélő lesz az egykori ateista, s amelyet Csernus Mariann ad elő.

- Mennyire nyúlt bele a gogoli szövegbe? Saját mondataival, jelenetekkel is kiegészítette az adaptációt?

- Helyenként átkötöttem a saját mondataimmal, írtam néhány jelenetet is, de kizárólag Gogol szövegei nyomán. Igyekeztem teljesen a háttérben maradni. Aki nem ismeri külön-külön a novellákat, észre sem veszi, hogy ez nem egyetlen írás színrevitele. Úgy vélem, erőteljes kompozíció lett belőle.

- Ha úgy vesszük, Gogol az egyik legmodernebb klasszikusunk, vitriolos szatírái ma is érvényesek. Nem véletlenül mondják némelyekre, hogy Gogol köpenyegéből bújtak ki, többek között Bulgakovra is, akinek egyik színművét ön is színre vitte. Érez valamelyes rokonságot a két orosz remekíró között?

- Az abszurd látásmód, a fantasztikum, s bizonyos mértékben a misztika mindkettőnél jelen van, de a hallatlanul éles gogoli szatíra senkiéhez nem hasonlítható. Az Isteni liturgiát meg azért illesztettem bele, mert az ördög figurája ott szerepel Az orr középpontjában is, és módot ad az író viaskodásának példázására az isteni és az ördögi princípium között. Szép dialógusra ad alkalmat. A szerelmi vonalat pedig a Nyevszkij Proszpekt története képviseli az előadásban. A produkció mégsem abban a sötét, félelmetes gogoli hangnemben fogant, mint amilyen a Holt lelkekre jellemző. Ez a fajta szatíra sokszor a komikumban oldódik föl.

- Ha jól értem, ez az előadás egyfajta összegzés, Gogol-szintézis.

- Nagyjából. Egyébiránt annyira beleástam magam a gogoli világba, annyira telítődtem vele, hogy legszívesebben a Holt lelkeket is megrendezném, mi több, Az orr-ot is, az eredeti, háromszereplős változatában. Persze nem most azonnal, de rövid időn belül. Tovább dolgozik bennem a sok-sok Gogol-olvasmányélmény.

- Általában sokat ad az alkotótársakra. Kikkel dolgozik együtt?

- A díszlettervező Alekszandr Belozubbal, akivel már korábban is együttműködtünk, a koreográfus Horváth Csabával, akivel a Bánk bánt és a Szarvassá vált fiúkat készítettem. Az előadásnak izgalmas zenéje van, egy fiatal moszkvai zeneszerzőt, Pavel Karmanovot hívtam meg, hogy ezt a különös, orosz stílusvilágot autentikusan tolmácsolja.

- Gondolom, elvont, asszociációkra épülő díszletet terveztek...

- Nyilván, hisz sosem használunk konkrét, naturalista díszletet. Igyekeztünk jelekkel utalni a helyszínre, az atmoszférára. A színpadot egy óriási ajtó uralja, mely nyílhat külső, belső térre, templomba, mennyországba, pokolba, a többi csak kisebb díszletelem. A főbb szerepeket Szakácsi Sándor, Sipos Imre, Kubik Anna, Bede Fazekas Szabolcs, Iglódi István, Császár Angela, Hámori Ildikó játssza.

- Nem kis dolog, hogy valaki átjön Beregszászból egy kijevi kanyarral, ahol a színi főiskolát végezte, és kárpátaljai állampolgársággal Az év emberének döntős jelöltje lesz Magyarországon. Jó ideje tudom, írom, hogy fontos helyet vívott ki magának a magyar kultúrában. Hogy talál magára ebben a közegben?

- Úgy érzem, mélységes közöm van ehhez a kultúrához. Otthon vagyok Kárpátalján, otthon Kijevben is, ahol társulatunknak jó neve, zsúfolt nézőtere van, mi több, Moszkvában is szívesen látnak, de a legtöbb szál mégiscsak az anyaországhoz fűz. Nekünk, határon túliaknak és anyaországiaknak egymás színházművészetét kell fölfrissítenünk, megújítanunk, és e közös, egységes kultúrának részesei lennünk. Bizonyítja ezt az évi 60-70 előadásunk, amelyet itt tartunk. Úgy érzem, itthon vagyok. Más kérdés, hogy az anyaországi színházi szakma más országokéhoz képest zártabb; beteges dolog az effajta elzárkózás. Rettentő harcok árán kell az embernek megküzdenie a pozíciójáért. Most mégis úgy érzem, kicsit túlvállaltam itt magam. Nem titkolom, megpályáztam a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház igazgatói székét, s ha netán úgy adódik, január végétől ott folytatom a munkámat. Ha ez nem válik valóra, életem legnagyobb megtiszteltetésének tennék eleget: a világhírű Vasziljev hívott meg rendezőnek moszkvai színházába. Nagy élmény lenne, hiszen nem sok rendezőt hívtak meg ama világhírű szentélybe.

Megjelent a MAGYAR NEMZET című napilapban
2003. december 19-én.