Atlantis - az elveszett világ nyomában

Beszélgetés Szemán Béla rendezõvel

A produkció páratlan helyszínen kerül bemutatásra, különleges körûlnények között. A Tropicarium Színház 150 férõhelyes színháztermében elhelyezkedõ óriási mélytengeri cápaakvárium élõ díszletként funkcionál majd az elõadás során, de nem csak látványát tekintve lesz izgalmas ez a megoldás, hanem jelenetek is fognak zajlani a cápáktól hemzsegõ mélytengeri sós vízben. Az alkotók a XXI. Század adta, modern technikai vívmányait kívánják felvonultatni a produkcióban. A video-trükkök mellett, számítógépes speciális effektusok, animációk mind-mind fûszerezik majd az egyébként komoly mûvészi értékekkel bíró elõadást. A musical zenei világa a modern újkori musicalek stílusát ötvözi, a már jól megszokott klasszikusabb zenei formákkal.

- A produkció páratlan helyszínen kerül bemutatásra, különleges körűlnények között. A Tropicarium Színház 150 férőhelyes színháztermében elhelyezkedő óriási mélytengeri cápaakvárium élő díszletként funkcionál majd az előadás során, de nem csak látványát tekintve lesz izgalmas ez a megoldás, hanem jelenetek is fognak zajlani a cápáktól hemzsegő mélytengeri sós vízben. Az alkotók a XXI. Század adta, modern technikai vívmányait kívánják felvonultatni a produkcióban. A video-trükkök mellett, számítógépes speciális effektusok, animációk mind-mind fűszerezik majd az egyébként komoly művészi értékekkel bíró előadást. A musical zenei világa a modern újkori musicalek stílusát ötvözi, a már jól megszokott klasszikusabb zenei formákkal.
A sztárszereposztáson kívül fiatal művészek is bemutatkoznak majd a produkcióban.
A próbák januárban kezdődnek el és az előkészületi munkák is rendben haladnak.
.…ennek apropójából beszélgettünk Szemán Béla rendezővel, aki otthonában fogadott minket, ahol most is lázasan dolgozik az új magyar musical létrehozásán.

- Rendező Úr, hol tartanak az előkészületek?

Sz. B.: -Lassan eldördül a startpisztoly, ilyenkor a legnehezebb a rendező dolga. Jelen pillanatban a kevésbe látványos ám roppant magányos munkafázisnál tartok. Ez az az időszak, amikor - ha nagyképű akarok lenni - a rendezői koncepció kialakításával küszködöm. Ez a fázis egyébként a legérdekesebb és legfelelősségteljesebb; belemerülni a darabba, a zenébe és hagyni, hogy hasson rám és képek formájában, az agyamban megszülessen az előadás. Egy rendezőnek, ha igazán komolyan veszi a dolgát, jobban kell ismernie a darabot, mint az írójának. Meg kell találnom minden kérdésre az igaz és őszinte választ. Főként a legfontosabb és mindent eldöntő kérdésre, hogy MIÉRT?

- Hogy érti azt, hogy MIÉRT?

Sz. B.: - Minden színház igazi feladata véleményem szerint, hogy meghatározza azt az alaptézist, amely Atlantis óta az emberiség fejlődéstörténetét is meghatározza és az emberi kultúrát élteti, amely nem más: választ kapnunk létezésünk értelmére.

- Ön szerint mi létezésünk értelme?

Sz.B.: -A MIÉRT. A tudomány ma már szinte mindenre választ tud adni - gondoljunk csak a táplálékláncra, amely szintén azt bizonyítja, minden élőlénynek megvan a helye ebben a világban, hiszen az ő léte teremti meg az életfeltételét a felette állónak. Akkor hihetjük-e, hogy a lánc végén álló ember önmagáért való. Ha ezt elfogadjuk, akkor azt kell gondolnunk - mint ahogy sokan gondolják is -, hogy minden az embert szolgálja és azért teremtődött, hogy az ember használja. Akkor miért teremtődött az ember, akinek lassan egyetlen természetes ellensége van: az Ember. Ha nem hinnék makacsul fajunk spirituális értelmében akkor teljesen céltalannak, és hiábavalónak látnám létezésünket. Nem szeretném elfogadni azt, hogy mi ebben a láncban csak önző végfelhasználók vagyunk.




- Most Isten kereséséről beszél?

Sz. B.: - Ha a "kaporszakállú, mennyből lenéző jóságos bácsi"-ra gondol, akkor azt kell, hogy mondjam, nem. Egy ilyen istenkép csak arra jó véleményem szerint, hogy megússzuk az igazi válaszok keresését. Ha minden hibánk megbocsátására készen áll ez a mosolygós öregúr, akkor még nagyon sok bűnt fogunk elkövetni, hiszen Ő mindig kéznél lesz.

- Az "Atlantis"-ban mindez megtalálható lesz?

Sz. B.: - Hitem szerint igen. Az egész darab tulajdonképpen nekem erről az istenkeresésről szól. A megtalálásról, az elvesztésről és a legfontosabb dologról: a szeretetről.

- Mennyiben különbözik ez a rendezése az eddigi munkáitól?

Sz. B.: - Sokban. Nagyon ritkán nyílik lehetősége arra egy rendezőnek, hogy a darab születésének, sőt fogantatásának minden fázisánál aktívan közreműködhessen. Nemcsak, mint általában a szövegkönyv elkészülte után találkoztam a művel, hanem a zene és a darab valamint a dalszövegek alakításában is elmondhattam véleményemet, kérdéseket fogalmazhattam meg, melyeket a mű szerzői megfogadtak, elgondolkodtak rajta, vagy éppen ők győztek meg engem bizonyos kérdésekben. Nem csak a mű - hanem a színház is ahol játsszuk majd - "újszülött". Olyan szimbiózisban jöhet létre az előadás, amely szerintem csak egyszer adatik meg egy rendező életében, éppen ezért minden, amit eddig tanultam a pályámon, most úgymond el kell felejtenem, és hagynom kell, hogy a művel eggyé olvadva új minőségben támadhasson fel. Ez az előadás reményeim szerint nemcsak témájában, hanem lelkében is más lesz minden eddig látott musicaltől. Erre garancia lehet az alkotó- és szereplőgárda magas szintű szakmai tudása és eredendő tehetsége. Azt hiszem, hogy igazi közösségi mű születhet.

- A színlapot nézve feltűnik, hogy a műfaj igen neves személyiségei is részt vesznek a munkában a ma még talán ismeretlen nevek mellett. Nem okoz ez nehézséget?

SZ. B.: - Éppen hogy fordítva van. Miklós Tibor, Nagy Anikó vagy Makrai Pál is azon "öregek" közé tartozó művészek, akik nem felejtették el a kezdeteket, őrzik magukban a fiatalság inspiráló erejét, kiegészülve hihetetlen erős szakmai tudással és nem múló lelkesedéssel. A fiatalok, akik pályájuk elején tartanak, joggal néznek fel rájuk, és örömmel fogadják a segítségüket. Nagyon jó látni, hogy milyen egyetértésben és türelmes szeretetben tudnak együtt dolgozni.

- Mikor lesz a közönség számára látható az előadás?

SZ. B.: - A közönség 2004. Március 26-án láthatja először az "ATLANTIS - az elveszett világ nyomában" című fantasy musicalt a Tropicarium Színházban.

- Jó munkát kívánok! Találkozunk a premieren.

Tropicarium Színház

ALTHREIM (sajtóreferens) Budapest, 2003. december 28.


ATLANTIS -az elveszett világ nyomában...




Fantasy musical
két részben
Író: Simonkovits Ákos
Zeneszerzők: Nagy Gergely, Varga Zoltán
Dalszövegíró: Miklós Tibor
Szereposztás:
Dr. David Strajna: Simonkovits Ákos/Nagy Sándor/Varga Lajos
Kiala: Nyári Darinka/Wégner Judit/Nádasi Veronika
James Heller:Feke Pál/Serbán Attila/Nagy Sándor
Király: Makrai Pál/Földes Tamás
Victor Frenegen:Straub Péter/Bereczky G. Zoltán/Mikola Gergő
Ferdoné: Nagy Anikó/Fehér Adrienn/Benedekfi Katalin
Sárhskurt: Mikola Gergő/Szilasi Balázs/Varga Lajos
Pülé:Miklós Eponin/Stocker Carmen
Ilphiádé: Nádasi Veronika/Dion Mariann/Wégner Judit
Algour ezredes: Szemán Béla/ifj. Straub Dezső
Platon hangja: Szabó Gyula
Moole: Molnár Ferenc/Hencz György
Továbbá tánckar: Antal Nikolett, Cséri Gábor, Fazekas Péter, Fehér
Szandra,
Győri Csaba, Juhász Boglárka, Ruzicska Péter, Simonyi Réka
Koreográfus asszisztens: Hencz György
Rendező asszisztens: Bodnár Péter
Díszlet: Felényi Péter
Jelmez: Tuboly Eszter
Koreográfus: Molnár Ferenc
Zenei vezető: Nagy Gergely
Producer: Isaák Endre, Simonkovits Ákos
Rendező: Szemán Béla