Fémhideg

Vakíts el!

Halász Tamás

- Koncz Zsuzsa felvétele -

Megtisztelõ érzés, hasznos, tanulságos élmény rendszeresen Budapesten látni egy-egy kiemelkedõ, külföldi táncalkotó munkáit. A svéd-finn koreográfus, Kenneth Kvarnström Stockholmban mûködõ társulata három év leforgása alatt harmadik alkalommal vendégeskedett a Trafó színpadán. 2000-ben Splitvision (Osztott látás), 2002-ben - a Trafó CoinciDance Fesztiváljának programjaként - pedig Fragile (Törékeny) címû produkciójukat hozták el Budapestre. A társulat 1990-ben alakult. Kvarnströmékrõl más társulatokkal összehasonlítva viszonylag kevés konkrét információ szerezhetõ be: e rejtõzködõ hajlam a koreográfus mûvészi felfogásával is rokonítható.

Vakíts el!

Halász Tamás


Megtisztelő érzés, hasznos, tanulságos élmény rendszeresen Budapesten látni egy-egy kiemelkedő, külföldi táncalkotó munkáit. A svéd-finn koreográfus, Kenneth Kvarnström Stockholmban működő társulata három év leforgása alatt harmadik alkalommal vendégeskedett a Trafó színpadán. 2000-ben Splitvision (Osztott látás), 2002-ben - a Trafó CoinciDance Fesztiváljának programjaként - pedig Fragile (Törékeny) című produkciójukat hozták el Budapestre. A társulat 1990-ben alakult. Kvarnströmékről más társulatokkal összehasonlítva viszonylag kevés konkrét információ szerezhető be: e rejtőzködő hajlam a koreográfus művészi felfogásával is rokonítható.

A koreográfus-társulatvezető első munkái radikális, a fizikai táncszínház műfajába tartozó, fanyar hangvételű kompozíciók. Az éles társadalomkritikát mára egyre higgadtabb, filozofikusabb, de nem kevésbé konfrontatív attitűd váltotta fel. Vakíts el! címet viselő, legfrissebb munkáját egy ideig nem követik újabbak, hiszen a művészt 2004 januárjától, meghatározatlan időre a stockholmi Dansens Hus (Táncok Háza) igazgatójává nevezték ki, ezért úgy döntött, hogy felfüggeszti koreográfusi tevékenységét. (Ilyen döntést Magyarországon elképzelni is nehéz.)

Osztott látás című koreográfiájában Kvarnström a ma emberére nehezedő vizuális nyomást, a befogadás képességét kikezdő, dekoncentrációhoz vezető információözönt vizsgálta. Az előadás során mozgóképekkel bombázta csak a táncosokra koncentrálni próbáló közönségét. Az előadók remek játékuk közben nagyméretű betűket rakosgattak a tér különböző pontjaira, és maguk is feliratok hordozói lettek. Feszült, lendületes munkával mutatták meg a koncentrált figyelmet akkurátusan elsorvasztó információs túlterhelést, amit napjaink reklám- és médiamágusai generálnak, elfeledkezve a befogadók véges kapacitásáról. Kvarnström a riogatásnál tovább lépett, hiszen a párhuzamos befogadás természetét szintén vizsgálta, önmagunk számára is izgalmas közönségkísérlettel.

A Törékeny című előadás repetitív finomságai, táncosainak kissé unalmas, de szemnek jóleső mozgásrendszere nyugtatóan hatottak hajszolt figyelmünkre. A finom, elegáns koreográfia fölé Kvarnström hatalmas installációt, egy fémvázon lógó, finoman kiegyensúlyozott objektumot terveztetett. A konstrukció "nem vett részt" az előadásban, puszta szépségével, ingatagságával fokozta annak hatását. Most Budapestre elhozott - mindössze néhány hónapja keletkezett - művének egyik legfontosabb alkotóeleme is egy nagyszabású, attraktív díszletelem. A tánctér hátsó falát húsz, függőleges sávban, pontosan egymás alá aggatott, hosszúkás, alumínium téglalap alkotja. A finom zsinóron, fekete háttér előtt függő lemezek szép hátteret adnak a táncműnek, de némi önálló szerepet is kapnak: a szépen kivitelezett világítás egyes reflektorai pontosan kimaszkolt fényekkel olykor megvilágítják némelyiket. A megcsillanó fémfelület fényorgonaként kíséri a jeleneteket.

A Vakíts el! három táncosra készített darab. Kezdő pillanatában a jobb és bal takarásból egy meztelen férfi és egy meztelen nő lép be a játék terébe, a fémlap függönyhöz mennek, majd annak tövében - háttal nekünk - megállna, és lassan öltözködni kezdenek. Fekete ruhadarabjaikat felöltve belekezdenek kettősükbe, melyet a harmadik - egy másik férfi - érkezése akaszt-változtat meg. Kvarnström absztrakt munkájának nincs konkrét története, helyzete. Nincs cselekménye, igazi elmozdulása sincs. A harmadik megjelenése nem tör össze idillt, nem borítja fel a két ember kapcsolatát. Táncuk hármasok és változó kettősök kevés indulattal vagy lelki rezdüléssel előadott sorozata. A szín különböző felületei váltakozva kapnak fényt. A játékosok újra és újra átöltöznek. Látjuk a két férfit fekete öltözékben, lobogó szárú frakkban, majd félmeztelenül, a fennkölt és elegáns koreográfiai közegben kicsit idegenül ható néhány perces képben, furcsa, medvebundához hasonlító, gyapjas nadrágban. A nő egy másik jelenetbe feszes, fehér felsőben lép be. Utcainak vélhető ruhák is meg-megjelennek az előadásban.



{kozep}Jelenet a Vakíts el! című darabból - Koncz Zsuzsa felvétele{/kozep}


Kvarnström mívesen építi fel koreográfiáit. A modern mozdulatok közé klasszikus elemeket kever (egyik táncosa, Ludde Hagberg a balett világából igazolt át a modern táncéba). A lendületes, sűrűn szőtt koreográfia repetitív elemekkel teli. Az apró, karakteres gesztusokat általában groteszk, a tánc menetében kissé idegenül ható elemek követik. Ilyen például az egyik emelés, mellyel a táncos úgy teszi odébb a saját lábát, mintha lebénult volna. A Vakíts el! bár lendületes szerkezetű munka, összhatásában mégis unalmas, visszafogott és jellegtelen. Mintha a koreográfus a látványos színpadtérrel akarná "megúszni" az egyórás futamidőt. A darab újra és újra lelassulni látszik, bármennyire szépen dolgoznak is a táncosok. Veleje, ereje, energiája, legfeljebb fele ilyen hosszra jogosítaná fel - a többi "felöntés", átkötés, köret. A koreográfiai háromszög nem válik igazán érdekessé: fura fintorokkal tűzdelt lírai képei nem hordoznak elég mondanivalót, egy idő után pedig igencsak próbára teszik a nézői figyelmet, és ezen meg még a felkészült előadók pontos - némiképp talán túlzott hűvösséget is árasztó - munkája sem változtat.