Kétszer 4 x 100

Egressy Zoltán színmûve Székesfehérváron és a Merlinben

Zappe László

- Gulyás Buda felvétele -

A "kétszer" ezúttal fontos. A szinte egy idõben tartott dupla bemutató ugyanis paradox módon szembesül egymással és a darabbal. Az elmélyültebb, megmunkáltabbnak tetszõ elõadás a gyengébb, és a felszínesebb, végiggondolatlanabbnak mutatkozó a hatásosabb.

Egressy Zoltán színműve Székesfehérváron és a Merlinben

Zappe László


A "kétszer" ezúttal fontos. A szinte egy időben tartott dupla bemutató ugyanis paradox módon szembesül egymással és a darabbal. Az elmélyültebb, megmunkáltabbnak tetsző előadás a gyengébb, és a felszínesebb, végiggondolatlanabbnak mutatkozó a hatásosabb.

A paradoxon titka pedig alighanem a darabban rejlik. Egressy Zoltán ezúttal is lombikdrámát írt. Abban az értelemben, hogy most is vett egy kis sportolói közösséget, beterelte őket az öltözőbe, éppen úgy, mint a Sóska, sültkrumpli esetében, és hagyta, hogy föltáruljanak belső viszonyaik, titkaik. Már természetesen azok a titkok és viszonyok, amelyeket maga konstruált számukra. S amelyek persze annál érdekesebbek, meglepőbbek, hatásosabbak, minél szokatlanabbak, sőt minél képtelenebbek. Tulajdonképpen már az is a hatásvadászat számlájára írandó, hogy a néhány órára összezárt közösség éppen az olimpiai kvalifikációért küzdő nemzeti válogatott futóváltó. Az emberi viszonyok, problémák bizonyára éppen ugyanolyanok lehetnének körükben, ha falusi klub színeiben szeretnének egy osztállyal feljebb kerülni. Ez esetben még valószerűbb is lenne a történet. Hiszen a nemzeti válogatott változékonyabb, kevésbé tartós közösség, egy vidéki klubnál. Csak hát a szerzőnek éppen nem a valószerűségre van elsősorban szüksége. Ambíciója szerint alighanem a köznapi valónál mélyebb vagy magasabb titkokba szeretne bepillantást nyújtani. Valójában azonban darabjának könnyed-ügyes szórakoztató kvalitásai működnek igazán.

Feltéve persze, ha hagyják őket működni. A váltó négy tagja közül háromnak van-volt szexuális viszonya a darabban szereplő egyetlen férfival, egy javakorabeli alkoholista gyúróval. Egyikük a jelenlegi felesége, másikuk a volt felesége, gyermekének anyja, a harmadik - s ez az egyik, poénként kipattanó titok - a volt szeretője. A legfiatalabb nő (még?) csak kokettál vele. Szerepel azután még a csapat edzőnője, akivel valamikor ugyancsak volt valamilyen szerelmi viszonya - valószínűleg csak sóvárgott utána. Aktív sportoló korában az asszony ugyanis a kapitányokra hajtott. A férfiból pedig bánatában lett csak - igaz, túlművelt - gyúró. Babits-idézettel indítja az előadást, sőt Fehérváron a Hamletből is citál, amit a Merlinben mintha nem hallottam volna. A váltó legfiatalabb tagja pedig ráadásul az edzőnő lánya. Emlegetnek, pontosabban gyaláznak még folyamatosan egy bizonyos Bittnert, a kapitányt, aki lehetetlen szintidőt állított a válogatott elé, s akiről végül kiderül - ez a slusszpoén -, hogy az edzőnő versenyzővé serdült kislányának az apja.


{kozep}Závodszky Noémi (Perec), Csizmadia Ildikó (Hóvirág), Töreky Zsuzsa (Dzsudi néni)
Szűcs Krisztina (Grafika) és Brunner Márta (Kiseszter) Székesfehérváron - Gulyás Buda felvétele{/kozep}


Nem állítom természetesen, hogy az ilyesféle veszedelmes viszonyokból nem lehet súlyos, sötét, tragikus darabot írni, mint ahogy azt sem állítom, hogy nem lehet belőlük fergeteges farce-ot előállítani. Meglehet azonban, hogy Egressy Zoltán csupán egy kevés könnyel megszomorított, jelképekkel megemelt, de alapjában derűs estét szeretne nézőinek szerezni. Talán szociális és lélektani igazságokat is fölfedezni vél történetében. Talán érdekes jellemeknek is gondolja hőseit, akik akár társadalmi mondandót is hordozhatnak.

A két előadás paradox tükre azonban leleplez. Székesfehérváron Guelmino Sándor rendezése ugyanis megkísérli komolyan venni a darabot, végiggondolni, értelmezni, interpretálni a figurákat, a viszonyaikat. Ügyel arra, hogy a szereplők külseje is nagyjából fedje darabbeli életkorukat. Ha nem mondanák, akkor is tudnánk, ránézésre, ki idősebb, ki fiatalabb. Azzal sincs nagyobb baj, ahogyan Závodszky Noémi fanyar beletörődéssel tudomásul veszi egy kiöregedő sportoló és egy gyermekét egyedül nevelő anya nehéz sorsát, ahogyan Szűcs Krisztina igyekszik előállítani egy okosnak, műveltnek tartott nőt, ahogyan Brunner Márta az éppen birtokon belül lévő asszony, a jelenlegi feleség kínos szituációját érzékelteti. Legfeljebb Csizmadia Ildikó nem győzi színészi eszközökkel, hogy kislányos külsejéhez illessze a legifjabb váltótag elvi karrierizmusát. Töreki Zsuzsa jó anya módjára próbál gondoskodni a rábízottakról, igyekszik hitet plántálni beléjük, Kozák András pedig mindent megtesz, hogy egy sármos, aranyos öreg link, egy eredendően gyenge, ám szeretetre méltó jellem megformálásával elhihetővé tegye, hogy minden nő, aki a gyúróasztalára kerül, az ágyába is bekívánkozik.


{kozep}Pelsőczy Réka (Perec), Kiss Eszter (Grafika), Kató Emőke (Hóvirág)
Pogány Judit (Dzsudi néni) és Bozó Andrea (Kiseszter) a Merlin előadásában - Schiller Kata felvétele{/kozep}


Dévényi Rita díszlete az elemelést, a jelképes értelmezést segíthetné. A futópálya csíkozása beér az öltözőbe, hátul egy ajtó nyitásával már kint is vagyunk a szabadban, s ha az ajtó visszacsukódik, ismét rázárul hőseinkre a világ, a sors. Edzésként a futónők helyben trappolnak nagy buzgalommal, nyilván ezzel is a naturális valón túli dolgokra célozva. Mindez az igyekezet meddő, reménytelen, fölösleges. A darab nehezen viseli el, görcsösnek, hiteltelennek tetszik, ha megpróbálják hitelesíteni. Túl kevés benne ahhoz az igazság.

A Merlin előadása sokkal hatásosabb, sokkal mulatságosabb. Természetesen főképp azért, mert jobb színészek játsszák. A színészek ereje azonban ezúttal a legkevésbé sem jellemezhető a szokványos jelzőkkel. Éppen nem a játék hitelessége, őszintesége, igazsága a minőség mértéke. Itt azért jók, mert pontosan tudják, vagy legalábbis érzékelik, hogy hol vannak. Hogy mennyi igazságot, őszinteséget, hitelességet visel el a szövegük. A Merlinben játékot játszanak. Sinkó László trottyos, vén, morgó medvét alakít, aki jó poénokat mond. Direkt ellene játszik annak, hogy hitelesítse a viszonyait a fiatal nőkkel. Tudja, minél abszurdabbak ezek a kapcsolatok, annál poénosabbak. Pogány Judit gömbölyű koboldot formál az edzőnőből, aki víg kedéllyel gördül fel-alá a színpadon. Semmi lélektani hitel, sok energikus derű, mulatság. A négy futónő szinte fölcserélhetné a szerepeket. Tudják, hogy a figurák csak tárgyi dolgokban, adatokban, szavakban megfogalmazható vonások szerint különböznek; igazi jellemrajzokat az író elmulasztott adni róluk. Pelsőczy Réka, Kiss Eszter, Kató Emőke, Bozó Andrea a maga színészi egyéniségével színez hatásosan megformált jeleneteket. Szituációkat, pontosabban jól megkomponált női ribilliókat állítanak elő inkább, mintsem jellemeket.

Berzsenyi Krisztina díszlete leginkább csak a költségkímélésről szól. Az öltöző mindössze egyetlen függöny, ráfestett jelzésszerű ablakokkal, ha elhúzzák, rozsdavörös csíkok utalnak a pályára. A futónők ruhái szükségképpen nemzeti színekből összeállított hasonló kompozíciók mindkét előadásban, Fehérváron azonban a gyúró jár sötét öltözékben és az edzőnő világosban, míg Pesten éppen fordítva. Sinkó László külseje egy bohém festőt idéz a XX. század elejéről.

A Merlinben a boldog véghez járó pezsgőtől megmámorosodott nők viháncolása közben csak az alkoholista gyúró ül keserű józansággal. Nyilván feneketlen mélységű bulvártanulságokat sugallva. A legtalányosabb az egészben az, hogy ezt a professzionálisan szórakoztató előadást maga az író rendezte. Nem tudhatjuk, az önismerete ilyen mély-e, vagy csak hagyta a profikat dolgozni.



Egressy Zoltán: 4 x 100
(Székesfehérvár)

Díszlet: Dévényi Rita

Jelmez: Fekete Mónika

Rendezte: Guelmino Sándor.

Szereplők: Töreky Zsuzsa m. v., Kozák András, Závodszky Noémi, Szücs Krisztina, Brunner Márta, Csizmadia Ildikó

(Merlin Színház)

Díszlet, jelmez: Berzsenyi Krisztina. Rendező: Egressy Zoltán.

Szereplők: Pogány Judit, Sinkó László, Pelsőczy Réka, Kiss Eszter, Kató Emőke, Bozó Andrea