Beszélgetés Tuboly Eszterrel és Felényi Péterrel új közös munkájuk apropóján.

Már folynak az "ATLANTIS, az elveszett világ nyomában..." címû új magyar musical rendelkezõpróbái a Tropicarium színházban. Itt kerestük meg az õsbemutató jelmeztervezõjét Tuboly Esztert és díszlettervezõjét, Felényi Pétert akik szokatlan módon minden próbán jelen vannak és folyamatosan értekeznek nem csak a rendezõvel, hanem az összes játszó színésszel és táncossal. Figyelve a próbát és ezt a furcsa összhangot az alkotók között igazi csapatmunkába nyerhettünk bepillantást. A szünetben feltehettük kérdéseinket.

- Hogyan kerültetek a színházi világ közelébe?



-Felényi Péter: A képzőművészeti egyetem Festő szakán végeztem és váratlanul a Déryné utazó színházban játszó gyerekkori barátom megkért, hogy egy készülő előadáshoz tervezzem én a díszletet. Mindig is érdekelt az építészet, éppen ezért kihívásnak éreztem a feladatot, tehát elvállaltam. Ezt követően hat-hét éven keresztül évi két-három előadás díszletét terveztem. Aztán Budafokon megnyitottam a Jazz Galériámat, ahol megismertem Esztert, aki folyamatosan kritizálta a munkámat. Ekkor úgy gondoltam, ha valóban ennyire ért mindenhez, akkor mutassa meg, hogyan tud jelmezt készíteni. Éppen egy táncestre készültünk, így ezt a megbízást kapta. Nem esik jól dicsérni, de sikerült nagyon jól megoldania feladatát.




-Tuboly Eszter: Én beleszülettem ebbe a "rongyos" szakmába. Édesanyám a mai napig ebben a világban dolgozik. Tőle lestem el mindent, amit erről a szakmáról tudni lehet. Tizenhat éves koromig nem voltam hajlandó szoknyát hordani, úgy viselkedtem mint egy fiú. Aztán egy nagy szerelem megváltoztatta az életem, elkezdtem magamnak szoknyákat tervezni és varrni. Mai napig büszke vagyok arra, hogy az osztálytársnőim megpróbálták lekoppintani ezeket a ruhákat. Mikor Péterrel megismerkedtem örültem annak, hogy megadatik a lehetőség, az általam megálmodott ruhákat művészeken, színpadon lássam viszont. Tízéves leányom - aki stepptáncos- versenyeire és fellépéseire is én tervezem a ruhákat, és jó érzéssel tölt el, amikor a versenytársai érdeklődnek kosztümjei után.

- Hogyan lettetek az ATLANTIS alkotócsapatának tagjai?

-Felényi Péter: Engem Simonkovits Ákos kért fel a díszletek tervezésére, és amikor az első megbeszélésem volt a darab rendezőjével Szemán Bélával, éreztem a jelmezeket, melyeket látni szeretne a színpadon leginkább Eszter őrült, és különös fantáziavilága tudná megszülni, ezért őt ajánlottam erre a feladatra. A rendező elfogadta az ötletem.

- Milyen különleges feladatot jelent az ATLANTIS jelmezeinek tervezése?

-Tuboly Eszter: A nehézség, hogy nincs történelmi emlék, sem foszlány ebből a korból és ez egyben a könnyebbség is, hiszen így kiélhetem szabadon a fantáziámat.

- Felkészültél arra, hogy a színészek elképzelése esetleg nem egyezik a tiéddel?

-Tuboly Eszter: Úgy gondolom, hogy az elmúlt két hónap során amióta az előkészületek folynak, mindenkiről megtudhattam, mit lehet megmutatni, és mit kell eltakarnom belőlük. A színészek nagyon rugalmasan álltak a jelmeztervekhez és hiszem, hogy az első öltözéskor előforduló esetleges súrlódásokat vállalható kompromisszumokkal kezelni tudjuk majd.

- Péter, nem nehéz a Tropicarium rendezvénytermében egy komplex színházi előadás díszleteit létrehozni?

-Felényi Péter: Nézd, minden díszlet nehéz, amíg el nem készül. Jelen esetben mivel nem klasszikus színházi közegben és színpadi térben kell megvalósulnia, ezért nyílván sokkal nehezebb a dolgom. Bonyolult feladat a jelenetek díszleteleminek mozgatása, a színpadgépészet kivitelezése. Ugyanakkor a helyiség természetes adottsága a színpad hátterében elhelyezkedő cápa-aquárium, mely olyan látvány, amely mindenképpen megéri a fáradozást, hogy kihasználjuk ezt a helyszínt a színháznak. Sok olyan megoldást kell használnom, amely kőszínházban egyszerű és magától értetődő, de itt helyettesítenem kell más ötletekkel. Mivel a nézők olyan közelségben ülnek a színpadhoz, hogy szinte hozzáérnek, ezért itt nem működnek a "jelzésértékű" díszletelemek. Kivitelezésük sokkal alaposabb munkát igényel. A szokottnál jobban kell együttműködni a jelmeztervezővel is. Kevesebbet lehet csalni a színpadon. Éppen ezért mindent az utolsó szögig és ruhadarabig alaposan és igényesen kell elkészíteni.

-Van kedvenc díszletelemetek és jelmezetek az előadásból?

-Tuboly Eszter: Igen, nekem karakterében Victor. Jelmez szempontjából Moole az Atlantisi "lény". Ettől a figurától féltem a legjobban, és mégis ő került elsőnek "papírra" az utolsó gombig.

-Felényi Péter: Nekem nincs ilyen kedvencem. Megpróbálom abszolút egységként kezelni a művet. Szeretném a lehető legjobban elvégezni a feladatomat.

-Köszönöm a beszélgetést és sok sikert a munkátokhoz. Március 26.-tól már mindenki láthatja milyen az az Atlantis, melyet közösen álmodtok.

Artheum