Bárkakrónika

Bárkakrónika

Rég volt, túlságosan rég, amikor a legutóbbi igazi Hajónapló (egyben krónika is) megjelent (nem "igaziként" kiadtunk egy angol nyelvû tájékoztatót és szeptemberben szokás szerint megjelent a szokás szerint megrendezett Magyar Stúdiószínházi Mûhelyek Fesztiváljának mûsorfüzete - de hát az más), eltelt öt hónap, és hiábavalóan mazsoláznék az apró-cseprõ történések közt (hisz erre való lenne a krónika), nem gyõzném oldalakkal. Az úgynevezett nagy eseményekre itt az egész újság: megvolt az 50. PUF, bemutattuk a Rómeót (lásd az elsõ 16 oldalt!), a tavalyinál is nagyobb sikerrel megrendeztük Pulát és elindítottuk a Ráday utcai hétvégét (lásd Kassay Róbert fotóit és a nem-mindennapi irodalom összegyûjtött forgácsait, no meg a szerkesztõ hiú, önzõ és öntelt magamutogatását, mi mással magyarázható, hogy a Pulai Gyalogfutárból saját Futárnaplóit válogatta be sajátnak vélt lapjába), szeptemberben talán a legsikeresebb fesztivált rendeztük szokásos határontúli diadalokkal (lásd a két külföldi zsûritag naplóit és a Sándor L. István által vezetett vita hajónapló-mûhelyes, szubjektív dokumentumát), itt járt az Elõhívás kanadai szerzõje, Michael Mackenzie (de hát ez is benne a lapban) szóval nagy dolgaink dokumentálására itt az egész újság...

Ez a cikk a Hajónapló 2004 Januári számában jelent meg.
>> Bárkakrónika

Rég volt, túlságosan rég, amikor a legutóbbi igazi Hajónapló (egyben krónika is) megjelent (nem "igaziként" kiadtunk egy angol nyelvű tájékoztatót és szeptemberben szokás szerint megjelent a szokás szerint megrendezett Magyar Stúdiószínházi Műhelyek Fesztiváljának műsorfüzete - de hát az más), eltelt öt hónap, és hiábavalóan mazsoláznék az apró-cseprő történések közt (hisz erre való lenne a krónika), nem győzném oldalakkal. Az úgynevezett nagy eseményekre itt az egész újság: megvolt az 50. PUF, bemutattuk a Rómeót (lásd az első 16 oldalt!), a tavalyinál is nagyobb sikerrel megrendeztük Pulát és elindítottuk a Ráday utcai hétvégét (lásd Kassay Róbert fotóit és a nem-mindennapi irodalom összegyűjtött forgácsait, no meg a szerkesztő hiú, önző és öntelt magamutogatását, mi mással magyarázható, hogy a Pulai Gyalogfutárból saját Futárnaplóit válogatta be sajátnak vélt lapjába), szeptemberben talán a legsikeresebb fesztivált rendeztük szokásos határontúli diadalokkal (lásd a két külföldi zsűritag naplóit és a Sándor L. István által vezetett vita hajónapló-műhelyes, szubjektív dokumentumát), itt járt az Előhívás kanadai szerzője, Michael Mackenzie (de hát ez is benne a lapban) szóval nagy dolgaink dokumentálására itt az egész újság...

Az eltelt öt hónap úgynevezett apróságai közül viszont mi kerüljön be és mi maradjon ki, és mindezt ki döntse el: felejtsük el, hogy valahogy megint nem jutottunk el a POSZTra; hogy tizenegyesrúgásokkal (jó, tudom: hetesekkel) szorultunk fociban a második helyre a Színészek Világjátékán; hogy a stúdiósainktól kétszer is búcsút vettünk, előbb Pulán az utolsó Bergman-előadással, majd egy (csak számukra utolsó) Ilja prófétával: Anna, Ilona, Illés és Tamás a színművészetin folytatják; hogy a győri mediawave-esek klubjában elindultak a Bárka-csütörtökök, előbb Parti Nagy Lajossal, aztán Cseh Tamással, novemberben pedig Kovács Lajossal; hogy e sorok írója (nem bírja elhallgatni) szeptember 28-án lefutotta a maratont; hogy a szokásos őszi betegség- és balesetsorozat sújtja a Bárkát, és bizony sorra marad el a Holdfény, a Hat szereplő..., a Három nővér; hogy megjelent Cseh Tamás és Bereményi Géza Jóslata CD-n..., szóval krónika az egész Hajónapló és krónikás benne minden szerző. Ezzel a bölcsességgel zárom a Bárkakrónikát, s a valóban izgalmas kérdés nem tudhat más lenni (és a választ e pillanatban nem tudja senki): végleges zárás ez avagy csak rövid pihenő, ami után a krónikás alig bír majd választani a sokféle jóféle esemény közt - és amikor már mégiscsak választott, a fiókon kívül is lesz hová írnia krónikáját. Az idő (meg az ilyen-olyan költségvetés) ugyebár választ ad majd a kérdésekre, írja itt bölcsen a krónikás:


Bérczes László