eheti színház(i típusú találkozások), február 16-22.
Hétfõn hétkor ha akarjuk, ha nem, A csavar fordul egyet az Erkel Színházban. A Henry James kisregénye nyomán íródott Britten-operát Kovalik Balázs rendezésében meglepõ színpadi effektek kísérik, komplex audio-vizuális élményt ígérve...
Kedden (19 h) a Nemzeti Táncszínházban Fusión Duende címmel Síva és egy emberpár történetein bemutatva, Mitsoura Mónika énekével kísérten keveredik a magyar néptánc és a büszke flamenco. Somi Panni, Lippai Andrea és Csúri Ákos az indiai templomi tánc és ősi andalúz cigány versek mélabús pátoszát is ötvözi a valóban multikulturálissá nyitott előadásban.
Szerda hét: indul a Téli utazás. A Pannon Várszínház előadásában Franz Schubert Wilhelm Müller költeményeire írt dalciklusa mozgásszínházi estet hívott életre, ugyancsak a Nemzeti Táncszínházban. Álomszerű utazásra számíthatunk a tél, a pusztulás felé. A szereplők nagy közös álmodását egy hírhozó Postás érkezései ritmizálják, a nagy közös ábrándot pedig a Festő rögzíti... Az előadók Ladányi Andrea, Krámer György, Szakály György, Vándorfi László lesznek.
Az angyalok nyelvén szóló kortárs opera, az Ágens által írt és rendezett Purcell piknolepsziában Bata Rita és Gergye Krisztián jávai táncból építkező táncát Jávorka Ádám brácsajátéka kíséri. A szerdai (20 h) nyilvános főpróbát csütörtökön bemutató követi a Millenárison. Tasnádi József képzőművész segítségével a felső világok felé tekinthetünk. Az előadás leírta állapot célja ugyanis kiszakadni az időből, megszólaltatni a harmónia és egység utáni vágyakozást.
Még egy főpróba, szerdán fél tíztől, majd csütörtöktől vasárnapig előadások a Magács László rendezte Hoppá kabaréból a Merlin Színházban. Némi drámát zenével, tánccal s költészettel, artistamutatvánnyal vegyítettek, hogy hoppá, leesett állak koccanjanak a nézőtéren.
Hétvégi kiemelt csemegének a kiugrott mikrobiológus táncos önanalízisét ajánlom, szombat illetve vasárnap nyolc órakor. A Self-Unfinished (magától nem befejezett) című produkciót a MU Színházban Xavier Le Roy mutatja be, aki a tudomány világától doktori értekezésének 1990-es megvédésével búcsúzott. Azóta a gének helyett az emberi test fizikai határait, az előadó és a befogadó szerepét és viszonyát, érzékelésünk korlátait kutatja, új alapokra helyezve a színházi alkotói és befogadói folyamat szinte valamennyi ismérvét. Az 1992 óta Kelet-Berlinben élő és alkotó francia koreográfus előadásai egyetlen ismert esztétikai kategóriába vagy stílusba sem sorolhatóak. A kortárs tánc gyakorló filozófusa ez alkalommal lép fel először Magyarországon, Diana Ross zenéje kíséri lépteit.
Vasárnap nyolctól egyszerűen csak Dalok a színházból csendülnek fel a Vígszínház Házi Színpadán. Presser Gábor önálló műsorral jelentkezik, mely ígérete szerint sosem lehet majd kétszer ugyanaz, hiszen az esti impresszióknak engedve válogatja színpadi dalai kedvenceit.
Jó(-jó-jó-jó) színháza(ka)t!
CsB