Csiky Gergely: Buborékok

Fél évszázadonként a Nemzeti Színház el szokta játszani Csiky Gergely Buborékok címû vígjátékát. Elõször 1884. április 18-án. Másodszor egy hónap híján ötven éve (1954. március 26.) Most a Jordán - Törõcsik páros négykezesben felújította a színház se széle, se hossza stúdiójában.
NSZ - 2004. február 23. - Szerzõ: M. G. P.

Főként eltúlzott szélessége ad leckét a díszlettervezőnek, hogy a teniszpályának jó teret miként lehet színházivá szelídíteni. Horesnyi Balázs szeszélyes áttörésekkel, beugrókkal, kiugrókkal, ajtókkal, ablakokkal, tükrökkel, pamlagokkal és belső lépcsőházakkal mutatós játékteret kiókumlált, ebben száguldoznak föl-le, ki-be, keresztül-kasul, nagyon megszervezetten a szereplői tömegek, élükön a főszemélyekkel. Meglehetősen sodró-pörgő a játék. Semmi modernista kényszeres rendezői idegbetegség nem rángatja a szereplőket, mégsem muzeális lassúsággal fejtik ki a 120 éves darabot.

Mindenki a darab logikája szerint rohan ki fejvesztetten, özönlik be kíváncsiságtól hajtva, menekül, kerget, sértetten kitüremlik, vagy feszengő zavarral kifelé iszkol. És majdnem minden szereplő elhagyja manírjaiba belekényelmesedett lustaságát. Majdnem mindenkiből új egyéniség lesz. Bekövetkezik az áhított állapot, amiért színésznek álltak eredetileg, hogy különféle jellemeket érdekes és hiteles módon működtessenek a nagyérdemű színe előtt. Ne pedig stencilezzék korábbi leleményeiket. A szervezés alatt lévő Nemzetinek ez az első együttes játéka. Mindenki egyazon művészileg értelmes irányba húzza a cselekményt, nem pedig összevissza játszik. Félreértés ne legyen: nem az idő érlelte össze a társulatot, hanem a céltudatos próbamunka. Együttes játékot kialakítani nem feltétlenül hosszú évek igavonása. Az értelmes cél és a kemény kéz egyetlen próbafolyamat alatt eredményt képes hozni. Hogy ez folytatódik-e más előadásokban? Igen, ha a munka folytatódik, és ezentúl is a színészek próbálnak keményen, nem pedig különböző rendezőket próbálnak ki, hogy tudnak-e egyáltalán rendezni.

Jordán Tamás rendezői és Törőcsik Mari játékmesteri összeműködése viszszaállít egy régebbi színháztörténeti állapotot, ami a háború végéig állandó szokás volt, különösen a Nemzetinél. Színészetünk jelenlegi renyhe állapota, az üres rutin elhatalmasodása és elfogadása különösen indokolttá tette a játékmesteri munkakör visszaállítását. A különös csak az, hogy két nagy tapasztalatú színész közös vállalkozásának eredményét láthatjuk, még ha a fakóbb tehetségek esetében fölismerhetők helyenként Törőcsik gesztusai, járása, karaktermegoldásai. De közreműködésének nem egy-egy színpadi megoldás előjátszása az értelme, hanem a színészi eszközök karbantartása, a használaton kívüli petyhüdt képzelet serkentése, legfőként pedig a színészt viszszavezetni önmaga eredeti tehetségéhez, megtisztítani a rutinos felhasználás során személyiségére rárakódott vízkőtől, salaktól, kényelmes játéksallangtól.

Megújult Blaskó Péter színészete az elszegényedett fölbirtokos Solmay Ignác szerepében. Finom modorú, felesége rigolyáiba és hatalmaskodásaiba bölcsen beletörődő úr kezdeti lappangó, majd nyílt lázadásaival. Látszatra oly előkelő, mintha Ferraris Artúr festményéről lépett volna le gróf Tisza Kálmán a Szabadelvű Párt klubjának tarokkpartijából. A családi béke rabszolgájaként igyekszik megtartani a családfő tekintélyét. Udvaros Dorottya elhagyta naivakorából hozott édeskésségét. Nyers, zsémbes, családját szigorú ellenőrzés alatt tartó, hazugságra könnyen ráálló asszonyt fogalmaz. Mészáros István (Hámor) a politikai zavarosban megátalkodott mohósággal halászó, félszegsége mögött hatalmas feltörési vágyakkal semmi aljasságtól vissza nem riadó törtető monumentális epizódját adja. Nejét, Malvint, Murányi Tünde szatirikus kétértelműséggel ábrázolja a megvesztegetést áldozatos segítségnek mutató párját. Újvári Zoltán (Chupor Aladár) egy mellékszerepet növeszt nagyra. Újvári azok közé a színészek közé tartozik, akik mindig tudják, hogy a színrelépés felelőssége őt illeti. Bátor túlzásokkal megrendezi színpadi életét. Rátóti Zoltán a becsületes politikus nehezen elhitethető szerepében megnyerő. Varga Mária Szerafinjának különösen komikus picsogásai, kislányos kétségbeesése remek. Hollósi Frigyes (Morosán Demeter) vidékiségétől szorongó, családi kapcsolataival az úri társaságot kétségbeesésig untató fecsegésével. Stohl András egy bursikóz szerepet tágra nyitott szemmel, ártatlan képpel old meg. Söptei Andrea felismerhetetlené válik. Nemcsak a sötét paróka teszi. Nemcsak Dőry Virág ravaszul kihívó jellemjelmeze. Söptei új arcát mutatja: a kacér társasági dámát, csacskaság és rókaravaszság közti férjfogó manipulációival, temperamentumos élnivágyásával. Jó Andai Kati szobalányának méltatlankodó kifakadása, Kassai László rátarti inasa, Hevér Gábor mulya képviselője, akinek azért megvan a magához való esze, Kézdy György síkos fiskálisa, Pécz Ottó kereskedősegédének egyetlen meghökkenése, hogy mégis fizetnek az eladósodottak, Jóna Szabolcs ügybuzgó inasa. Juhász Éva szobalányának él a tekintete. Major Melinda és Szalay Mariann szeme nem él. Orosz Róbertnek mulatságos hegedülőszáma, alakítása a főpróbán még értékelhetetlen volt.

A Nemzeti Csiky-felújítása Hamvai Kornél kissé kilógó cérnaszálú betoldásával komolyan fölfogott mulatság.

NSZ - 2004. február 23. - Szerző: M. G. P.