 |
Jirí Menzel: A színház élő, a film inkább technika, szervezés, az igazi munka a forgatáson naponta mindössze pár perc.
Bóta Gábor: És ettől rosszabb is csinálni?
Jirí Menzel:Igen. Filmezni sokkal körülményesebb.
Bóta Gábor: Azért nem készít csaknem tíz éve filmet, mert nincs kedve pénzt hajkurászni?
 |
Jirí Menzel:Nemcsak nem akarok pénzt hajkurászni, hanem nem is tudok. Eddig minden filmet úgy rendeztem, hogy kaptam egy ajánlatot, elolvastam, miről van szó, ha tetszett, amit kínáltak, elfogadtam. Én nem művészember vagyok, hanem iparos. Megrendelésre dolgozom. Nem akarok kifejezni semmit.
Bóta Gábor: És senki nem akar öntől semmit megrendelni?
Jirí Menzel:De szeretnének, hogyne, csak csupa hülyeséggel kínálnak. Olyasmiket rendezhetnék, amikre senki nem menne be a moziba. Még Dél-Amerikába is hívtak, de egyik anyag sem tetszett.
Bóta Gábor: Ha ennyire válogat, akkor mégsem iparos.
Jirí Menzel:A jó iparos nem vág bele olyan munkába, amiről nincs meggyőződve, hogy jól is végzi be. A rossz iparos képes a megrendelőtől elfogadni a pénzt, nem érdekli, mi lesz a végeredmény.
Bóta Gábor: Úgy tudom, hogy Hrabal Ôfelsége pincére voltam című művéből írt forgatókönyvet. Erre senki nem adna pénzt?
Jirí Menzel:Az a producer, aki egy ideig ott állt a hátam mögött, eladta a jogokat a televíziónak. És így lett spekuláció tárgya a szerzői jog. Alacsony összegért vette meg Hrabaltól, és hatalmas összegért adta tovább a televíziónak.
Bóta Gábor: Televízióban egyáltalán nem szeretne dolgozni?
Jirí Menzel:Ôk eleve azt akarták, hogy játékfilmet és tévésorozatot is forgassak az Ôfelsége pincére alapján. Ez őrület. Hiszen egészen más anyag szükséges a játékfilmhez, mint a sorozathoz.
Bóta Gábor: Nincs arról is szó, hogy az a korosztály, amelynek filmet csinálna, nem nagyon jár moziba, a fiataloknak pedig nem különösebben akar, vagy már nem tud filmet készíteni?
Jirí Menzel: De igen, pontosan így gondolom. Ma már sajnos nincs elég néző azok között, akik az én filmjeimre kíváncsiak.
Bóta Gábor: A színház tudja pótolni az ön számára a filmet?
Jirí Menzel: Akkor érzem hasznosnak magamat, ha dolgozhatom. Biztos, hogy a filmgyártás sokkal több pénzt jelentene számomra, csak egyszerűen nem visz rá a lelkiismeretem, hogy egy fölösleges film forgatását kezdjem el.
Bóta Gábor: Sokat szokott beszélni a pénzről. Az egyik filmjéről például azt mondta, azért csinálta, mert autót kellett vennie. Arról is gyakran beszél, hogy tulajdonképpen lusta. Tényleg annyira fontos az ön számára a pénz, tényleg olyan lusta, vagy ezek inkább poénok?
Jirí Menzel: A pénz fontos. De az emberben kell lennie felelősségtudatnak is. Nagy pénzekért kaptam különböző ajánlatokat, de a forgatókönyv szart sem ért. És akkor töltsek egy évet olyan munkával, ami igazából nem érdekel?
Bóta Gábor: Nem a kudarctól tart, nem attól fél, hogy nem tud olyan filmet csinálni, mint amilyenek a legendás alkotásai?
Jirí Menzel: Ebben abszolút igaza van. De erre nemcsak művészi értelemben gondolok, hanem anyagiakban is. Annak idején a filmjeimre fordított pénz mindig megtérült.
Bóta Gábor: Szófiában viszont öt hét alatt délelőtt és délután is más-más darabot rendezett. Ezt lehet csinálni?
Jirí Menzel:Igen, mert teljes mértékben felkészültek voltak a színészek. Rengeteget segítettek a munkámban azzal, hogy még mielőtt a próbákat elkezdtük, pontosan tudták a szöveget. Mindkét előadás sikeres lett.
Bóta Gábor: Saját maga mondta viszont, hogy a Don Juan nem sikerült Prágában.
Jirí Menzel:A rendezés közben eltűnt a szemem elől a cél. Megtörténik az ilyen.
Bóta Gábor: Általában bohózatokat, vígjátékokat állít színpadra. Miért?
Jirí Menzel:Kimondottan csak komédiákat rendezek. Az úgynevezett komoly darabok egyáltalán nem érdekelnek. Valami álságosat, hamisat látok bennük. A komédia mindig őszintébb.
Bóta Gábor: Ha valaki mondjuk a Hamletet, mint iparostól, most megrendelné öntől, akkor megbukna vele?
Jirí Menzel:A Hamletet már megrendeztem. És azt írták az előadásról, hogy ez egy emberi komédia. Minden komikus elemet felhasználtam, amit a darabon belül felhasználhattam, hiszen maga Hamlet szarkasztikus, van benne humorérzék, Claudius gyáva ember, Gertrudis kissé hisztérikus. Ezek olyan embertípusok, akiket ismerünk.
Bóta Gábor: Arról is szó van, hogy a mai világban kevés a hősies, inkább a kisszerűen komikus a gyakori?
Jirí Menzel:Maga a világ is komikus, mindig is az volt. Csak ezt valahogy nem akartuk tudomásul venni. A királyokat koturnuson ábrázoltuk, pedig jobb élő emberként látni őket, és ha élők, akkor már biztos, hogy komikusak.
Bóta Gábor: Láttam annak idején a Cinoherní Klub vendégszereplését a Katona József Színházban a Nőtlen urak panziója című előadással. Az is hihetetlenül könnyed, de borzasztóan virtuóz előadás volt, ön például egy szaltóval érkezett a színpadra. Képesek-e a magyar színészek ilyen elementáris mozgásokra?
Jirí Menzel:Ez nem okoz gondot a magyar színészekkel, Trill Zsolt például igen szép mozgáskultúrával rendelkezik, de a többiek is.
Bóta Gábor: Az nem igaz - ami elterjedt -, hogy amikor a Katonában rendezte A szarvaskirály című darabot, annyira elégedetlen volt a színészekkel, hogy többször el akart utazni munka közben?
Jirí Menzel:Én inkább úgy fogalmaznék, hogy nem lehettem igazán jó az adott helyzetben. A darab sem tette lehetővé számomra, hogy megtaláljam a kellő stilizáltságot. Olyan remek színészekkel ismerkedhettem meg a Katonában, mint Gáspár Sándor, Eperjes Károly és természetesen Bán János. Boldogan emlékszem a velük való munkára, mondjuk azt, hogy ez a kudarc az én hibám volt, magamra vállalom.
Bóta Gábor: Kétszer már rendezte a Még egyszer hátulról című, Michael Frayn által írt komédiát. Mennyiben lesz ez most más, mint korábban?
Jirí Menzel:Abban, hogy most egészen más színészekkel dolgozom. Biztosan az előnyömre válik, hogy jól ismerem a művet, jól a veszélyes pontjait. Ez az egész darab úgy működik, mint egy játékgép.
Bóta Gábor: Vesszőparipája, hogy gondolatilag nem szabad leterhelni a nézőt, de azért valami gondolatot mindig kell kapnia. Ezúttal mit kap majd?
Jirí Menzel:Igyekszem úgy színpadra vinni a művet, hogy a nézők számára szórakoztató legyen. Ez a darab a színész hivatásáról szól, arról, mi történik, ha a színésznek természetellenesen kell viselkednie, mert komikus helyzetbe kerül. Nagyon szeretem a darabot, minden figura más benne, mindnek megvan az emberi tartalma. Olyan szerző írta, aki szereti a színészeket, és ezt érezni minden sorából.
---------
Pályakép
JiŠrí Menzel eredetileg színházi rendezônek készül, de nem veszik fel színházrendezô szakra. Nincs még harminc-éves, amikor Oscar-díjat kap a Szigorúan ellenôrzött vonatok című filmért, melyben játszik is. Néhány ismertebb alkotása: Szeszélyes nyár, Mesés férfiak kurblival, Sörgyári capriccio, Az én kis falum. Több magyar filmben is szerepelt. Eddig is rendszeresen rendezett színházban, de az utóbbi idôszakban ez szinte fô tevékenységévé vált. Európa-szerte dolgozik különbözô teátrumokban.
Bóta Gábor, Magyar Hírlap
forrás: OBSERVER
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szinhaz.hu/api/trackback/id/tr8511848533
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.