Stomp - szemtanú

A Táncélet.hu élménybeszámolója

A díszlet vastraverz, válogatott "szemétre való" tárgyakkal körítve. Van ott minden, aminek a megkocogtatása, rugdosása, hangot adhat: jelzõtáblák, felnik, tûzoltópalack, mûanyag lavór (ki ne püfölt volna már olyat gyerekkorában?), lábosok, fém, és mûanyaghordók, változó méretben és a színskála szinte minden variációjában.

Csossz-csossz-sssh! Csossz-csossz-shhh! Egy fekete fickó oldalaz be a színtérre, kezében partvissal, ruházata: melóscucc. Fesztelenül takarítgat, hirtelen ujabb alak jelenik meg a szinen, hasonlóan öltözve (Sssh-sssh! Csissz-csossz!) Ő is talkarít. Majd ujabb és ujabb... Sssh-sssh! és Csissz csossz, valamint pak-pak! Az egész ilyen össznépi takarítgatós játékká alakul, és egyre jobban előbukik a ritmus. Sssh-sssh! Shsss-shss! Tip-top! Pakk-pakk! Shhhh,.... STOMP! Igen ez az! A szereplők nyolcan vannak, közöttük kettő a gyengébb nem tagja. Kezük között, lábuk alatt, bármilyen tárgyból, elhullajtott szemétből "zeneszerszám" lesz. Pontosítok, minden, amihez nyúlnak, alkalmas hang, zaj, zörej kibocsájtására, ha az ember megfelelő ritmusban piszkálja és ütögeti.

A szereplők egy idő után egyre jobban "beélik", birtokba veszik a színpadot - olyan mintha az életük része volna. Az az érzésem támadt, mintha az egész egy hátsó udvarban játszódna. A "díszlet" másik oldalán, minden bizonnyal valami "komoly tevékenység" folyik, legyen az mondjuk: a Disneyland élete. A kiszolgálószemélyzet, a "staff" végzi a kis szürke, mindennapi rutinmelóját.

Szemetesemberek, mosogatók, rakodók..azok, akik a "szenny melót" végzik, és lazításképp próbálják magukat és egymást szórakoztatni. Mi nézők, csak kívülről szemlélnénk, de az egész, úgy van kitalálva, hogy ez lehetetlen.
Az együttes "főszereplője" bevonja a publikumot a játékba. Egyre bolyolultabb ritmust tapsol, amit utánozni... kéne... ha tudnánk, egy rövid ideig megy is, de aztán belezavarodik a nép. Nagy kacagás a vége.

Az előadás szerkezeti felépítése: rövid történeteket adnak elő, melyekben számos gesztus, és utalás, poén, szolgálja a közönség szórakozását. Van "balfék karakter" aki a szenvedő alanyt játssza. Ő ebben a kis közösségben a "szerencsétlen bohócot" testesíti meg, akit "ügyetlensége" miatt, diszkriminálnak, pl. az egyik tánchoz, a szereplők elé homokot szórnak, ő, csak egy marékkal kap - de semmi baj, feltalálja magát, és a zsebéből kiszór még egy keveset. És semmivel nem rosszabb a mozgáskultúrája, mint a többieknek.

Nagy örömömre használnak más természeti elemet is, nevezetesen mosogatóvizet zajkeltésre (vizes gumikesztyű a nyakban cipelt vájdlingban:)
Zaj és ritmuskeltő repertoárjukban van kosárlabda, farúd, vécépumpa, műanyag cső és nylonzacskó, ásványvizes műanyagüveg. Az előadók testüket is bevetve, úgy használják az egész díszletet, mint valami hatalmas xilofont.

A hanghatások, hol harangjátékra emlékeztetnek (kling-klang, csin-csin) (Turbular Bells - szerű élményt nyújtva) hol olyan, mint, a rabszolga dobos a gályán...(Bam - Bam - BAMM!)

Számos emlékezetes jelenet van, Nekem a következő nagyon tetszett:
Az egyik szereplő - a háttérben- két dobverővel vadul döngeti a négy legnagyobb hordót, és ennek ritmusára, jobbról faládában guggolva beugrál négy szereplő, a negyedik természetesen "a bohóc" . Amíg a többi balfelé távozik a színről, ő "lemarad" - és magánszámba kezd... a dobos jelzi, jó lenne ha kiugrálna. "Ő" elszánja magát, neki készül, és gőzerővel kiugrál... na, csakhogy, hirtelen feltűnik a látóterében, egy nagy fekete hordó, majd rögtön mégegy! (Atyaég - hördülök fel - ezek ráálltak a hordóra, speciális lábbelit csináltak belőle!) Közben a ládás balfék ritmusra mozogva az ellenkező írányba, menekül... de jaj, a másik oldalon is bejön egy ilyen hordócsizmás, majd egy harmadik - kezükben hosszú fémrudak.
Szegény kiszáll a ládájából, és megadóan emeli fel a kezét, majd ládástul kiiszkol a színtérről. Kacagás. Három hordólábú "zordonbordon" marad a színen, és mindent megtesznek, hogy ne legyen csönd, a nézőközönség csodálatától, és őrjöngő tapsviharától kisérve.

Hát igen, ez inkább Show, mint művészet, félreértés ne essék, nem lebecsülni akarom. Épp ellenkezőleg. Hihetetlen eufórikus hangulat uralkodik a nézőtéren. Rég találkoztam olyan jelenséggel, hogy a taps hatását még, lábdobogással is erősítik a nézők! Iszonyatosan jó a történésekre való reagálás. Látszik a szereplőkön, hogy élvezik azt, amit csinálnak... nem olyan kis "tessék - lássék ugribugri" van. Apait-anyait beleadnak!


Ez egyik titka átütő sikerüknek.



LÁBJEGYZET


A Budapesti Kongresszusi Központ ad ideiglenes otthont az eseménynek. Valljuk be: a nézőtér teljességgel alkalmatlan bármiféle komoly táncrendezvény céljára.

Ez persze nem az alkalmazottakon múlik. A sűrűn és vízszintesen elhelyezett széksorok, miatt a szereplőket csak combtól felfelé látni, márpedig a táncban, mozgásban, és ebben a játékban is, teljes alakot kéne látnunk.

Tizedik sorban ültem, A jegy ára 12.000 ft - és egész idő alatt nádszálat kellett játszanom, hogy lássak valamit! A következő előadásuk (2005 május 3-tól 8-ig) is itt lesz, úgyhogy, csak azt tudom ajánlani, hogy azok, akik teljeséggel szeretnék látni és élvezni a nem mindennapi show-t, az emeletre vegyenek jegyet.

Ez a méltánytalanság erősen befolyásolta az élményemet... még szerencse, hogy a Stomp kitett magáért.


GBA - Táncélet.hu