Egér - templom nélkül

A Színházi Világnapon megjelent Koltai Tamás Több nap, mint színház c. irása. (L. Szerk!) E jeles napon Szegeden volt színházi elõadás. Zsolt Béla Nemzeti Drogéria c. darabját tisztelte meg hatszázhetvenhárom fizetõ nézõ. Bérleten kívüli, sebtében vattázott, unatkozó és felháborodott nézõk kínjukban füttyögték, bravózták végig a tapsrendet, amelyen az úgyszólván teljes prózai társulat pukedlizett a bukott színészek szemérmetlenségével, tehetségtelenségük és jelentéktelenségük teljes tudatlanságával. A Társulat züllötten és alkoholos befolyásoltságban bakizta végig a szerzõ méltán elfeledett fércmûvét, amelyre a tök alkalmatlan, pártaktivista, lobbista, korrupt direktor annyi pénzt költetett a GH-val, a Várossal, népi kormányunkkal..., amennyibõl simán dorbézolhatna egy egész zsúfolt falu az Õrségben jövõ szilveszterig.

Székhelyi József írása, Népszabadság - 2004. április 2.

A Színházi Világnapon megjelent Koltai Tamás Több nap, mint színház c. irása. (L. Szerk!) E jeles napon Szegeden volt színházi előadás. Zsolt Béla Nemzeti Drogéria c. darabját tisztelte meg hatszázhetvenhárom fizető néző. Bérleten kívüli, sebtében vattázott, unatkozó és felháborodott nézők kínjukban füttyögték, bravózták végig a tapsrendet, amelyen az úgyszólván teljes prózai társulat pukedlizett a bukott színészek szemérmetlenségével, tehetségtelenségük és jelentéktelenségük teljes tudatlanságával. A Társulat züllötten és alkoholos befolyásoltságban bakizta végig a szerző méltán elfeledett fércművét, amelyre a tök alkalmatlan, pártaktivista, lobbista, korrupt direktor annyi pénzt költetett a GH-val, a Várossal, népi kormányunkkal..., amennyiből simán dorbézolhatna egy egész zsúfolt falu az Őrségben jövő szilveszterig.
Hogyan is írta egykor Shakespeare?

"...koltaitamás az egész koltaitamás,

és koltaitamás benne minden koltai és tamás".

K. T. - továbbiakban kis káté - a világnapra kiadott pápai enciklopédiájában könyörtelen diagnózist ad, és adekvát terápiát is kínál egyszersmind. Ha valaki, ő bizton jól látja áldatlan helyzetünket. Ő benne van. Köztünk él, velünk együtt lélegzik, érettünk dobog az ő kicsi szíve.

Ami azt illeti, valóban ideje volna komolyan beszélgetni, tanácskozni. Közös dolgainkat áttekinteni. A lusta szakma kapott időpontot erre. Meghívót nem.

Lévén lobbista, pártaktivista, önkormányzati és kormányzati ügynök, pszeudodirektor, hazaáruló, szakmaölő, csepűrágó, szakmai érdeklődést nem mutató, műveletlen strukturalista, a struktúrán kívüli élet zsigeri gyilkosa, tevékenységem egy évadja alatt megállapodást kötöttem az egyetemmel, előadások jöttek létre a Holdudvar elnevezésű projektünkben a város és a színház több pontján, díszlettel, anélkül, tömegeket és rétegeket is kielégíteni igyekvő művek születtek roppant jeles alkotókkal; a bérleti rendszer fejlődött, a nézőszám meredeken emelkedett, a bevételek növelődtek, szerény megtakarításainkból minőségi jutalmak is jutottak; a színház a város életének multikulturális agorájává kezd alakulni, eleven kapcsolat teremtődik a társművészetekkel..., hazatalált a Kortárs Balett, gyermekelőadásainkat több helyre hívják (és visszahívják!), operáinkat telt házak látogatják, országos és világnagyságok fordulnak meg percenként az intézményben, énekes- és színinövendékek fedeződnek föl a következetes társulatépítés folyamatában. Nem egy prózai előadásunkon popkoncertre hajazó ünneplésben van részünk, hetente több tucat hozzánk igyekvő művésztárs levelező tagozaton üzen: akár ingyen is jönne alkotni, munkálkodni... Sajnos káté nem ért még ide, talán majd egyszer ő is... Jöjjön, ha tud jegyet váltani. Ingyenjegy nincs. Nem engedhetjük meg magunknak. Alapszolgáltatásunk ugyanis mindösszesen ennyi: a bérleti rendszer fenntartása mellett operák, musicalek, operettek, zenés játékok, balettek, koncertek, gálák, gyermek- és ifjúsági előadások, réteg- és művészszínházi, népszínházi, próza, két helyszínes szabadtér, városi rendezvények, kongresszusok... Mindehhez egy rosszul átépített, normális próbaterem nélküli, zsúfolt épület, ami - mert gyönyörű és népszerű - mindenkinek kell, és azonnal. Az ide igyekvő fesztiválvendégeknek éppúgy, mint a Társulatnak. És akkor még a kortárs zenei életet is tudtuk ősbemutatóval, speciális koncerttel szolgálni, és nálunk zajlik a város méltán kedvelt és igényes komolyzenei hangversenyélete is.

Ezt a rettenetes mennyiségű feladatot struktúrán kívül nem lehet megoldani. Megjegyzem, struktúrán belül sem. De mindaddig, amíg nem izzadjuk ki azt a szisztémát, ami leválthatja a meglévőt, ostobaság azt szétverni hevenyészett kis kátés ötletbörzével. Az ún. struktúrán kívüliekkel folyamatosan veszem föl a személyes kapcsolatokat addig is, amíg építgetjük a strukturalista Társulatunkat. Már csak azért is, mert erre kaptunk megrendelést és felhatalmazást. Költségvetést. Amely szó az idegeimre megy, mert szándékos vagy véletlen csúsztatás következtében a főösszeg úgy ment át a köztudatba, mint az a pénzmennyiség, amit önös lobbista nyomulással lenyúlok, cupfolok a fenntartótól. Ám a rendelés pokolian költséges ételsor. És nem keverhető össze a plazakultúrával (összekeverik persze, mint a szobaszínházat a népszínházzal, a komplett menüt a dzsankfúddal).

"...pocsék színészek jelenítik meg a vidéki társulatot..." - vélekedett egy pesti kolléga. Alkotóink legalább hetven százaléka pazar, korosztályos tehetségekből áll. Szégyellje magát a pesti kolléga. Az effajta ex cathedra kinyilatkoztatás nem posztmodern. Egy modern poszt. Majd elmúlik. Apropó, katedra. A nyilatkozó oktató. Tessék jobban oktatni, tanár úr! Mi itt, Szegeden nevelő egyesület is vagyunk. Erre is költjük strukturalista filléreinket. Hogyan társalogjunk az áfáról (melyet olyan jól lecupfoltunk, hogy a jóisten se tudja, mi is van vele), ha már egyszer költségvetési intézmény vagyunk, használhatatlan kjt-vel és a szakmánkra illeszthetetlen törvényekkel, és mégis korrekt költségvetést várnak tőlünk?! A Katona és Dunaújváros pazar közöse, a Fekete tej hogyan maradt ki káté listájáról? Vagy a szegedi Emigránsok, Hampton abszolút napfogyatkozása egy Londoni körúti kocsmából... például. Ezek struktúrából és offstruktúrából finanszírozódtak. Nem itt a baj, édes káté. A baj a prejudíciummal van, a zűrzavaresztéták által szerkesztett listákkal, a svindler listájával.

Ádám Ottónak volt igaza negyven évvel ezelőtt, amikor nem javallotta káténak a színházi mesterséget. "Tamáska, nem való magának ez a mesterség." Most ezt szívjuk meg persze... de volt idő, amikor a hajlíthatatlan ítész ugyanarról az előadásról habozás nélkül (pártutasításra persze) képes volt megírni az ellenkezőjét. Nem szabad megöregedni. Tanúnak lenni. Emlékezni. Most tanácsosztó tanácstalannak lenni jó biznisz.

Tehát éceszgéber leszek. Megemeltetem az országot Csongrád megyénél, és a folyók visszafelé fognak folyni, elárasztom Bécset - és ott rendezek minősíthetetlenül pocsék, művészileg értékelhetetlen árvízi szabadteret... és meg sem állok Londonig, Los Angelesig. Meghívom Julia Robertset és Robert de Nirót, hogy ne legyen szar a társulatom. Kerül, amibe kerül. Zsótért, a Sirájt már hívtam, mert pazar, csak most még nincs egy szabad szobám. A templom egere vagyok. Mínusz templom.

P. S.: koltaitamás esetleges válaszát nem fogom megválaszolni. Lásd: Molnár Ferenc: ...céltábla ne..., Shakespeare: ... a többi néma csend.


SZÉKHELYI JÓZSEF
A Szegedi Nemzeti Színház és Szabadtéri
Játékok főigazgatója


Népszabadság - 2004. április 2.