Straub Dezsõ: Elõttem az elõdöm!

Bodrogi Gyuszi 70 éves. Hihetetlen! Miatta választottam ezt a pályát.
Színész akartam lenni és olyan zseniális, mint Õ! Félig sikerült. Színész lettem. Sokáig azt hittem, hogy észre sem vesz. Óriási volt hát a meglepetésem és a boldogságom, mikor a nyolcvanas évek híres TV sorozatában az "Elõttem az utódom" -ban engem választott utódként.

A TV felvételt egy duettel zártuk, aminek a végén Gyuszi előkapott egy kis riasztópisztolyt, és elsütötte felém.
- Mi volt ez? - kérdeztem a megbeszélt "haslövéses" hangon.
- De bolond vagyok! - mondta Gyula. - Ellőttem az utódom! És kivitt a vállán.

Dúlt a szocializmus, múlt a nyár, és én alig vártam, hogy adásba kerüljön végre. Ott ült az egész család a készülék előtt. És amikor a közös tánc végére értünk, egyszerre kimerevedett a kép, és megindult a vége főcím lista.

Nem értettem. Azonnal hívtam a rendezőt. Hová lett a "slusszpoén"?
- Dezsőkém, megnéznéd a naptárt, hányadika van ma?
- Persze, rendező elvtárs. Október 23.!
- Na. Csak nem képzeled, hogy ezen a napon lőni lehet a Magyar TV.- ben?

Gyuszi nevetve kommentálta a történteket:
- Te, ezek azt hitték, hogy a pisztolylövésem jeladás lesz? Hát tudod. Nagy előrelépés ez a pályámon! Játszottam én már Lenint, Trockijt, de Auróra cirkálót még sohasem alakítottam!

Klasszikus értelemben vett baráti kapcsolatba, sohasem kerültem vele. Sokkal jobban szerettem és tiszteltem Őt mintsem, hogy egy mezei barátság szűk keretei közé tudtam volna szorítani ezt a máig bennem élő és lobogó "Bodrogizmust". Nem lehetett a barátom, hiszen az apám volt. Hozzá szaladtam, ha szerelmi bánat gyötört. Az Ő profi ötletével tudtam kivédeni, mikor be akartak szervezni "hangulatjelentés írónak".
Gyuszi segített megírni a lakás kérelmemet.

A Vidám Színpadon, - ahol húsz évig igazgató volt -, a színész gyakran került a nyílt színen váratlan komikus helyzetekbe. Ha ez a helyzet nem szándékosan jön létre, a közönség boldogan mulat velünk, mert érzi, hogy egy egyedi, megismételhetetlen eset tanúja.

Bodrogit szándékos viccelődéssel különben sem lehetett megnevettetni.
A "Van aki forrón szereti" című fergeteges vígjáték második felvonásában miközben női ruhában menekülök, Gyuszi - szerepe szerint - udvarolni kezdett nekem:
- Daphnie! De gyönyörű vagy!
- Igen! Kicsit kirittyentettem magam.- Válaszoltam - mint ifjú hölgy.

De a századik előadás környékén ez a "rittyentés" szó valahogy kiesett az agyamból. Lázasan kerestem valami hasonlót, miközben vészesen közelgett a végszó:
- Daphnie, de gyönyörű vagy!
- Igen! - mondtam üveges tekintettel.- Kicsit kinyaltam magam! Gyulának fennakadt a szeme, aztán látványosan összeomlott. De akkor már a közönség is majd megszakadt a röhögéstől. Gyuszinak annyi ereje sem maradt, hogy a jelenet maradék két mondatát elmondja. Csendesen folytak a könnyei, és szó nélkül kivonszolt a színpadról. De fiatalok voltunk! De rég volt.

És most Bodrogi Gyula hetven éves! Hihetetlen.

Isten éltessen Gyuszikám jó egészségben még nagyon - nagyon sokáig!
Hetven évedből huszonöt éven át nap, mint nap találkoztunk. Mostanában sajnos úgy alakult az életünk, hogy több mint két éve ez a jubileumi műsor az első alkalom, hogy személyesen is láthatlak.

Első találkozásunk óta sok minden történt velem. Önálló lettem! Már megállok a saját lábamon. Ha nem is hisz már bennem senki úgy, mint Te, a hited még életben tart egy darabig. És megpróbálom a saját gyerekeimet is így nevelni. Te tanítottál minderre. A Te fiad vagyok. Most ide a végére kellene még írnom valami szépet, vagy humorosat, olyat, amit én is szívesen hallanék rég nem látott fiamtól. De nem megy. Elakadt a mondat és nincs tovább.Csak ez a két szó árválkodik a papír alján:
Hiányzol Apa.....
Straub Dezső