"Ma szép nap van..."

Színház-egészségügyi okból idõnként újra kell kérdezni az alapfogalmakat. Mi is a színház? Mi valójában a színjátszás? Mitõl keletkezik színpad és nézõtér között feszültség? A héten két elõadás arra tett erõfeszítéseket, hogy a közismert eredmények elismétlése helyett megharcoljon az elõrevivõ válaszokért.

NSZ - 2004. április 19. - Szerzõ: M. G. P.

Éles ellentét a Pont Műhely Család című szatirikus realista előadása a MU Színházban és a Katona József új játékhelyének, a Sufninak ritmustól, dallamtól megrészegedett szépészeti kísérlete. A Család a hétköznapok ismétlődő jeleneteiből építkezik. Remek hang a futkosásban címmel Sáry László Weöres 12 mondatából "félig komoly" operát írt 12 képben, elő- és utójátékkal a Katona fiataljainak. Társadalmi sztereotípiákból jut el a játékos gúnyig a Pont. Innen marad a logikán az opera. Átrepíti a játékot varázsmondókák, ráolvasások, szemmel verések elhárításához, baj, betegség, gond elűzésének művészi vajákolásához.

A Pont Műhely produkciójának végén Nathalia De Andrade, a gazdag dilettáns, aki kibérelte magának a Metropolitant, felvételről énekel egetverő hamisan Mozartot. A Bíró László írta kollázsdráma, a Család ellen-szappanopera. A tévés családi körök ellentéte. Valcz Gábor kifordítom-befordítom panellakásdíszlete bármelyik tévés Szabó család otthona lehetne. A problémák is azonosak. Dobogón asztalka, három gyerekszobaszék: ez a rideg jelzés a meleg otthon. A túlfelén panellakás panelheverője. Az édes otthon. Szellemesen szürke panelmondatok. Riasztóan közismert panelhelyzetek. Márkos Albert a játékkal, játszókkal érzékenyen együtt élő, leheletnyi akkordjai, csellóimprovizációi elválasztanak egymástól jeleneteket, diszkréten kritikai kívülállást jeleznek, vagy erős érzékiséggel jelzik a családi összecsapások középosztályi melodrámaszerűségét. Villanyos zenekeltőkön Keszég szekundál Márkosnak. Keszég László a Pont Műhely lelke, rendezője, muzsikusa, színésze, énekese, énekesnője, aki a Nemzeti Czillei és a Hunyadiak előadásának kettős főszerepében bravúrosan jelentéktelennek mutatkozott, itt, övéi között, olyan anyaggal, amihez köze van, érdekli, szakterülete, fénylik, fegyelmezetten fickándozik, gúnyos, tréfás. Keszég nem engedi át a köznapok ábrázolását a szappanoperáknak. Alaphelyzetekben hétköznapi életeket, emberi viselkedéseket gyakorlatoztat.

Nézőket megriasztóan felriad a térben fekvő Enyedi Éva, Baranyi Szilvia, Vicei Zsolt, Keszég László, Pereszlényi Erika, Pletl Zoltán: így kezdődik a játék. S amíg a kivilágított központi téren folynak a drámai jelenetek, előrelopózik a következő kép szereplője, oldalt, elöl embrionális pózban a földre fekszik, hogy majd fölriadjon, ha sorára jön. Rossz álmú társadalom elintézetlen, meggyógyítatlan falak mögötti, letagadott ügyeivel. Cserélődnek a montázsmesében a szereplők, nem lineáris az elbeszélés: amitől általános érvényűvé terjeszkedik a Család. Szemforgató kritikus fölhevülten kérdi: hát mind ilyenek vagyunk? Mind.

"Ma szép nap van, csupa sugárzás, futkosnak a kutyák az árokszélen, és mindenki remekül tölti az időt, még a rabkocsiból is nóta hallik" - ezzel az idilli nyugalmú mondattal kezdődik Weöres Téma és variációk 12 mondatos, 12 változatot megragadó műhelyverse. Játék a szavakkal. Szórendekkel. Szórendetlenkedés. Gyermeki szótekerés. Értelmen túlemelkedő szókapcsolatok. Mindegyiknek új az értelme, "nem az értelem rendje szerint, hanem az értelemre mintegy merőlegesen". Ha remekbe sikerül színházi előadás: szétbonthatatlan, kinek mennyi a része a győzelemből. Egymás kezére játszanak legjobb képességeik szerint.

Megérett talán Weöres Sándor ideje? A Rongyszőnyegen óvodásnemzedékek nőttek fel. Csak a cenzúrahivatal és a színházak nem értették. Most gyönyörűséget nyújtó divathullám. Zsámbéki sokszoros küzdelemmel szép színházi értéket állított elő az Octopusból. Az új rendezőnemzedékből Balázs Zoltán a játszhatatlan Teomachiából csinált izgató előadást a Bárkában.

Sáry László és Zsámbéki Gábor közösen jutottak szép eredményhez növendékeikkel, akik az iskola kijárása után sem fejezik be önképzésüket. Maradjunk a színlap ábécésorrendbe szedett felsorolásánál: Fenyő Iván, Hajduk Károly, Keresztes Tamás, Pető Kata, Rezes Judit, Szantner Anna fölolvadnak a közös föladatok teljesítésében. Szilágyi Erzsébet tervező mindhárom lányra és fiúra kockás inget adott egyenruhául, de más-más színűt, más-más szabásút, más-más anyagból. Színpadi jelenlétük katonai fegyelmű, artistaügyességű, pontos, szabatos: így érvényesül személyiségük összetéveszthetetlen egyszerisége. A színészek vidáman játékos, kacér, komoly, elmélázó vagy kihívó tekintetei mellett a külön fénycsóvában a pianínóval nagyzenekart helyettesítő zeneszerző bölcs, okulárés bagolyfeje átszellemült összpontosítással együtt él szerzeményével, annak előadóival és növendékeivel.

Sáry évek óta szívósan végzi posztgraduális aknamunkáját a színházban. Munkaszenvedélyével magához csábítja az általános színházi gyakorlatban magukat befejezetten tökéletesnek tekintő tagokat, vokális és ritmikai gyakorlatokkal kínozva fejleszti adottságaikat. Ez persze már mindennapi zenén fölnőtt, éneklő nemzedék, egyikük-másikuk hangszeres zenész is. A szigorú Kodály elégedett lehetne.

Az opera elején libasorban bevonulnak a játszók. Hangsúlyozottan mindennapi személyek. Bevásárlócekkerekben krumpli helyett egzotikus zeneszerszámok. Leülnek. Kirakodnak. Kiteszik kottáikat. Szembefordulnak a nézőtérrel. S megkezdődik Weöres 12 mondatának gazdag kibontása. Dallamának, ütemeinek, ritmusváltásainak értékesítése. Peter Brook gyakorlatai szavak nélkül teremtettek kapcsolatot egymással, nézőkkel. A manhattani gyakorlatok a színészi közlés ábécéjét képezték. A Sufniban néha hangok, néha ritmusok, néha tapsolás teszi fel a kérdést, és az artikulált válaszok is nonverbálisak. A játszók szerves kapcsolatban vannak egymással. A zenével. A szöveggel. A szöveg egyes hangjaival. Kapcsolatuk van a zeneszerszámokkal. És közben a nézőkkel kihívó, alázatos, érzelmes, meghökkentő, elandalító és provokáló a viszonyuk.

A két másfelől induló kísérleti előadás egymást kiegészítő eszközeivel, módszereivel arra figyelmeztet, hogy nincsen kizárólagos színházi forma. Egyetlen színház sem mondhatja: tudja a hatás titkát. Egyik sincs állandó összeköttetésben az Istennel. És csak az Isten tudja, melyik talál el biztonsággal a közönség szívéhöz.

NSZ - 2004. április 19. - Szerző: M. G. P.