Örkény-ösztöndíjasok estje

Fiatal magyarországi drámaírók bemutatkozása A Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében

A színpadi szerzõk napjainkban igencsak ritkán jelennek meg a nyilvánosság elõtt. Már csak ezért is különleges szellemi csemegének kínálkozott A Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének pozsonyi székházában hétfõn este megrendezett irodalmi est, amelyen fiatal magyarországi drámaírók mutatkoztak be.

Hizsnyai Zoltán írása
Forrás: Observer

Deres Péter, Tasnádi István, Vinnai András és Térey János
Fotó: MKKI, Bordás Sándor


A színpadi szerzők napjainkban igencsak ritkán jelennek meg a nyilvánosság előtt. Már csak ezért is különleges szellemi csemegének kínálkozott A Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének pozsonyi székházában hétfőn este megrendezett irodalmi est, amelyen fiatal magyarországi drámaírók mutatkoztak be.

1998-ban a pályakezdő drámaírók életpályájának segítése és az új, friss szemléletű darabok írásának megkönnyítése céljából a kulturális tárca ösztöndíjat létesített - tudhattuk meg Tasnádi Istvántól, az Örkény István drámaírói ösztöndíj első évfolyamának egyik díjazottjától, akinek Közellenség című darabja azóta komoly bel- és külföldi karriert futott be. "Az Örkény-ösztöndíj korhatára - szemben a többi művészeti ág harmincöt éves korhatárával - negyven év, mivel a drámaírók érnek be talán a legkésőbb. Kevesen vannak közöttük olyanok " jegyezte meg Tasnádi ", akik drámaíróként kezdték írói pályájukat, sokkal gyakoribb, hogy valaki költőként, prózaíróként szerez nevet magának, és csak utána fordul a dráma felé."

Az ösztöndíjpályázat hat év alatt harminc színpadi mű megszületését segítette elő. A díjazottak között található az új magyar dráma legtöbb jeles képviselője, mint például Hamvai Kornél, Egressy Zoltán, Kárpáti Péter és Németh Ákos. A díjnyertes szerzők darabjaiból 2003-ban egy válogatás is megjelent Harmincból öt címmel. Örkény István özvegye, Radnóti Zsuzsa, a neves színházi dramaturg, aki a vaskos kötetet összeállította, így ír a válogatás szempontjairól: "A Harmincból öt című antológiában már bizonyított és még felfedezésre váró művek, elismert alkotók és (a drámaírásban még) pályakezdők darabjai, sikerorientált és feltehetően még sokáig könyvbe zárt kísérletek vannak összegyűjtve".

A pozsonyi est másik három meghívottját, az Örkény-ösztöndíj tavalyi nyerteseit Tasnádi mutatta be a közönségnek.

A legismertebb közülük nyilvánvalóan Térey János, aki a kortárs magyar költészet egyik legjelentősebb alkotójának számít. Hét verseskönyve mellett egy verses regényt is publikált már, és első drámájával sem tagadta meg költő-énjét, hiszen Hagen avagy a gyűlöletbeszéd című darabját szintén kötött formában írta meg. A Hagen valójában a wagneri mítoszvilág sajátos paródiája. A dráma verses dialógusainak nyelvezete a patetikus és a profán szóhasználat, sőt a legdurvább argó elképesztő kevercse. "Ha figyelembe vesszük, hogy a verses színművek általában a fiókban maradnak vagy csupán amolyan könyvdrámákként élik életüket, komoly sikernek könyvelhető el, hogy Térey darabjának színházi próbái már most, alig egy évvel az antológia megjelenése után megkezdődtek.

Deres Péter, a Fudzsijama című színmű írója dramaturgként dolgozik. Lehetetlenül bonyolult szövedékű, lírai emelkedettségű, finomra csiszolt irodalmi nyelven írott drámája Japánban és Franciaországban játszódik, miközben a japán és a francia szereplők egy része mintha ugyanaz a személy lenne. A darab szüzséjével kapcsolatos kérdésre a szerző azt felelte: "nagyon röviden a darab arról szól, hogy folyamatosan máshol, tőlünk távol keressük a boldogságot, miközben az karnyújtásnyira van tőlünk". A Fudzsijamára már felfigyelt a Bárka Színház, és a szerző reméli, a nem túl távoli jövőben színpadra kerül.

A tavalyi díjazottak közül valószínűleg Vinnai András életpályája a legkülönösebb. Ő nem az irodalom egy másik ágának művelőjeként ruccant ki a drámaírás irányába, hanem - számos nagy nevű elődjéhez hasonlóan - profi színészként kezdett darabot írni. Motel című színművének két vaskos kötegbe rendezett kézirata alatt kis híján leszakad az asztal. A darabot - illetőleg annak egy elenyésző részét - tavaly ősszel mutatta be a budapesti Katona József Színház. A színház eredetileg két egymást követő estén szándékozott bemutatni a megaszínművet, de egyeztetési nehézségek miatt az érdekes ötlet végül nem valósult meg, így aztán Vinnai szerint művének csupán nagyjából az egynegyede fért bele a játékidőbe. A Motel szerzője Tasnádi szerint "különböző trivialitásokkal operál, úgy tűnik, mintha filmélmények, régen olvasott újságcikkek köszönnének vissza. Ellentétben az előbbiekkel, Vinnainál az irodalmi-mitológiai előképek helyét mintha szappanoperák és hollywoodi krimik töltenék be."

Sajnos, helyszűke miatt nem áll itt módunkban hosszabban idézni a bemutatókban elhangzottakból, nem is beszélve az azt követő, a hallgatóság bevonásával meginduló pezsgő eszmecseréről, valamint a színvonalas felolvasásokról. Ahhoz azonban talán ez a rövid beszámoló is hozzájárul, hogy a pozsonyi Magyar Intézet fiatal drámaíró vendégeinek darabjai iránt felkeltsük az érdeklődést. Nagyon megérdemlik.


HIZSNYAI ZOLTÁN

Új Szó, 2004. május 19.