Valaki kopog - fiatalok sikere a Vígszínházban

A Vígszínház Házi Színpadán Valaki kopog címmel nagy sikerrel mutatták be a Színház-és Filmmûvészeti Egyetem harmadéves hallgatói a Török Sándor regénye alapján készült játékot.

Deák Attila (terasz.hu)

A Vígszínház Házi Színpadán Valaki kopog címmel nagy sikerrel mutatták be a Színház-és Filmművészeti Egyetem harmadéves hallgatói a Török Sándor regénye alapján készült játékot.
Marton László osztályvezető- és Forgács Péter rendező-tanár növendékei már tavaly nyáron, a POSZT-on felhívták magukra a figyelmet; a Pannon Power Sétatér színpadán Veronai álmok címmel Gyöngyösi Tamás koreográfus-tanár irányításával, Shakespeare műveiből merítve harmincöt perces mozgásetűdből fantasztikus produkciót adtak elő. (A bemutatóról a Terasz is részletesen beszámolt.)
Akik látták az akkor még másodéves hallgatók produkcióját, minden túlzás nélkül úgy érezték, hogy egy olyan csapat, egy olyan új generáció mutatkozott be, amely végérvényesen nemet mond a "lecövekelt lábú" színjátszásnak. Ezek a fiatalok hajlékony mozgásukkal, precízen kidolgozott jelzésrendszerükkel remek shakespeare-i figurákat formáltak.


Ugyanez a csapat most a Vígszínház Házi Színpadán már teljes értékű produkcióban ejti ámulatba a nagyközönséget és a szakmát. Mert, mint hírlik, jönnek ám Ascher Tamástól Zsótér Sándorig csőstől a rendezők, a színészek, és lesik a fiatalok játékát. (Kár, hogy a filmrendezők nem annyira érdeklődők, mert bizton ők is találnának kedvükre való tehetséges, rendkívül fotogén arcokat.)
Török Sándor regénye alapján Forgács Péter és Faragó Zsuzsa készített egyrészes játékot, amely öt albérletben játszódik. A tizenegy hallgató nem egy klasszikus színművet, hanem egy olyan színpadi játékot kapott feladatul, amelyben valójában nekik kell felépíteniük a különböző szituációkban a modern színjátszás valamennyi elemét.

Az már a produkció elején kiderül, hogy nem "túlcsiszolt" helyzetgyakorlatok tömkelegével kápráztatják el a nézőket, hanem egy nagyon is tudatos koncepció jegyében, a laza cselekményen belül a különféle jellemek, karakterek interperszonális kapcsolatában mutatják fel azt, hogy ők mit is értenek jellemábrázoláson. Minden túlzás nélkül állítható: a fiatalok legnagyobb erénye a magas szintű mozgáskultúra és a felsőfokon művelt nonverbális kommunikáció. Amit ők produkálnak, az hiányzik a mai hazai színjátszás nagy részéből. Az érzelmek széles skáláját mutatják fel, mert mindenki sok-sok alakot formál meg. Az egyik albérletben van, akinek csak néhány mondat jut, de a másikban már nagyobb szerepet kap. Viszont még a "néma" szereplők is a legnagyobb odaadással jelennek meg.


A történet szerint egy erdélyi fiatalember, akit akár nevezhetünk Török Sándornak is, megérkezik a polgáriasodó nagyvárosba, albérletbe költözik, s kíváncsisággal lesi, bámulja, "ízleli" a vele egy fedél alatt lakók sorsát. Később a Török Sándorok (mert mindig más és más színész formálja meg) rendíthetetlenül költöznek albérletről albérletre.
Forgács Péter jól döntött, amikor Gilicze Mártára bízta az első Török megformálását. Giliczének kell az összes olyan információt közölnie, amelyek később másoktól hallva evidensek a néző számára. A színésznő (most már bizton nevezhetjük annak Gilicze Mártát) a sok szöveggel könnyedén birkózik, a nézők értik-érzik az elmondottak lényegét. Később az újabb albérletben - a többi játszótársához hasonlóan - ő is kisebb-nagyobb feladatokat kapva, újabb figurákat formál meg. Arcának ezernyi rezdülésével széles skálán játssza a ledér, a kiszolgáltatott, kitaszított vagy győzedelmeskedő nőalakokat. Marjai Virág első látásra a vamp és a végzet asszonya típusú színésznő, ám ő ezzel nem él vissza, nem kérkedik vele, hanem mindig az adott figura belső rezdüléseit igyekszik felmutatni. Ahogy némán, hosszú perceken át keveri a lisztet, gyúrja a tésztát, miközben feje fölött a szereplők élik a maguk életét, felmutatja egy nő valódi sorsát. Önálló karaktereket mutat fel Cseh Judit, Molnár Mariann, Tornyi Ildikó, Zeck Julianna.

Rendelkeznek mindazon drámai erővel, groteszkbe hajló humorral, ami nélkül nincs színház. Egyszerre dámák, cselédlányok, viceházmesterek és özvegyasszonyok - egy kemény gyurmájú világ mixtúráját adják. A férfiszerepek kevésbé színesek, mégis jól birkóznak meg velük a hallgatók. Van, akinek végig alig jut jelentős feladat, mint például Széll Attilának; mégis ígéretes tehetségnek bizonyul. Már most remek figura Juhász István, Kovács Krisztián, Telekes Péter - csak türelemmel ki kell várniuk a megfelelő bemutatkozási lehetőséget, s akkor egy csapásra megtanulja a közönség a nevüket. Varjú Kálmán nagyobb feladatot kapott, elképesztő, hogy mindvégig bírja energiával. S mint hírlik, közben A kaukázusi krétakör vígszínházi előadásába is sikerrel ugrott be. Kivételes egyéniség, aki még sok meglepetést szerezhet majd.
A produkciót beválasztották a POSZT OFF programjába is, június 8-án mutatkoznak be a fiatalok.

Ugyanezen színészosztály zenés vizsgaelőadását május 9-től a nagyközönség is megtekintheti a Házi Színpadon. Klasszikus magyar szerzőktől Bölcsőtől a koporshowig címmel Benedek Miklós szerkesztette az előadást.
Fotó: Lajti Virág


[Deák Attila]