NSZ - 2004. május 21. - Szerzõ: Stuber Andrea
A Pesti Színház május 21-én Gothár Péter rendezésében egy újabb McDonagh-szerzeménnyel áll elő, amely Varró Dániel fordításában a Vaknyugat elnevezést kapta. Néhány hete a prágai Činoherní Klub társulata vendégszerepelt Pesten e művel, Az elhagyatott Nyugat címen, hogy akkor most már mindent azonosítsunk.
Ebben a színdarabban egy testvérpár froclizza, bosszantja, gyötri, öli egymást hosszú távú életprogram gyanánt. Az idősebb Connort Hegedűs D. Géza, a fiatalabbat Epres Attila játssza, aki bő másfél évtizednyi vidéki színészlét után szerződött tavaly a fővárosba, s első vígszínházi évadát zárja evvel a szereppel.
(kép: Bácsi Róbert László)
- Két éve keresett meg Marton László igazgató, amikor a kecskeméti Don Juanban Sganarelle-t játszottam Kaszás Attila mellett - mondja Epres Attila. - Hívott egy szerepre a Vígszínházba, s hosszabb távú együttműködést kínált. Ám a szerep nem volt nekem való, így nem fogadtam el a felkérést. S meglepő módon Marton nem sértődött meg, hanem később újrahívott. A tavalyi invitálásra már szívesen mondtam igent. (Annak tudatában, hogy bizonyára Kecskemétre is visszatérek majd vendégként.) Az első vígszínházi szerepem Chiriac lett a Zűrzavaros éjszakában. A feladat nem volt újdonság számomra - először fordult elő velem, hogy másodszor találkoztam ugyanazzal a szereppel -, annál inkább a partnerek, Tahi Tóth László, Vallai Péter. És Pap Vera, akivel nagy örömmel fogok "házasságra lépni", ugyanis ő játssza majd a feleségemet Kiss Csaba A dög című darabjában, amit mindjárt kezdünk próbálni. De előbb még itt a Vaknyugat Gothár Péterrel, akivel nagyon jókat mulatunk egymáson. Kitűnő formában van, sikerszéria kellős közepén, ráadásul két egész hónapnyi próbaidőt tudott kiharcolni ennek a négyszereplős darabnak (Hajdu István és Csonka Szilvia a további résztvevők). Nyugodtan, sietség nélkül dolgozhatunk. Szokatlan térben játszunk majd, ötször ötméteres ringben, amelyet körülülnek a nézők. Az ilyenfajta testközeliség mindig jófélén próbára teszi a színészt. Maga a dráma szerintem remek, Varró Dani majdhogynem jambusokban írt fordítása nemkülönben. A történet azt mutatja meg, hogy tompa, ingerszegény környezetben hová fejlődhet az emberi butaság. Hogy a kulturálatlanság mennyire rombolja a lelkeket. Ha jól játsszuk, ez egyszerre lesz fájó és röhejes.
NSZ - 2004. május 21. - Szerző: Stuber Andrea