Szervusz, Máté!

Ez a fiatalember színész! - kapja fel az ember a fejét, amikor a Radnóti Színház deszkáin megjelenik Hasfelmetszõ Jack. Lulu gyilkosát a huszonhárom éves Haumann Máté játssza, aki Londonban szerzett diplomát.

NSZ - 2004. május 22. - Szerzõ: Bogácsi Erzsébet

Ez a fiatalember színész! - kapja fel az ember a fejét, amikor a Radnóti Színház deszkáin megjelenik Hasfelmetsző Jack. Lulu gyilkosát a huszonhárom éves Haumann Máté játssza, aki Londonban szerzett diplomát.

Nem is firtatom, miért döntött a színészet mellett...

- Ilyen családban nem lehet megúszni.


Jól emlékszem, hogy bele is kóstolt a szereplésbe?

- Hétévesen jelentkeztem először szereplőválogatásra. Nem a szüleim fogtak kézen. Én unszoltam anyut, hadd próbáljam meg. Többször adódott kisebb-nagyobb filmszerep. Amit kerestem, félretettem. Később jól jött.


Nem lett volna egyenes útja a Színművészeti Egyetemre?

- Fel is vettek. De más volt a gyerekkori álmom. Nap mint nap moziban ültem. Hollywoodi filmekről ábrándoztam, s egyszer csak realitása lett annak, hogy külföldön tegyem meg az első lépéseket.


Gyakran beszélünk a megnyíló lehetőségekről. Az ilyesmi mégsem jön házhoz.

- Ha valamit nagyon akarsz, a befektetett energia megtalálja az útját. Ebben hiszek. Találkoztam az amerikai Bűn és bűnhődés forgatásán egy angol színésszel, akit kifaggattam. Pontos tanácsot adott, milyen színiiskolák jöhetnek szóba. Mindhármat megtaláltam az interneten, letöltöttem a jelentkezési íveket, s elküldtem.


Szerencse, hogy azzal a színésszel összehozta a sorsa. S hogy már volt internet.

- De nem volt véletlen, hogy elmentem egy angol nyelvű castingra. Akkor éreztem meg az esélyt, amikor megérkeztek a válaszok. Egyszerre készültem az érettségire, a magyar és az angol felvételire. Sűrű időszak volt, de élveztem. A londoni meghallgatásokra saját erőből, abból a pénzből utaztam, amit kölyökfejjel kerestem.


Külföldön tanulni alighanem pénzkérdés.

- De felvételt kell nyerni. Ahová beiratkozhattam, a Guildhall, most a legjobb színiiskolának számít. Olyanok végeztek ott, mint Ewan McGregor, Joseph Fiennes, Orlando Bloom. Mint a neve mutatja - fordítsuk "tanácsháznak" ..., ezt az intézményt egy városnegyed, a City finanszírozza. Ami valóban kemény pénzkérdés, az az első tanév.

Az első? S a továbbiak nem?

- Az első évet ki kell fizetni. Csak másodévtől lehet ösztöndíjra, tandíjmentességre pályázni. Annyi pénzünk nem volt, amennyi fedezte. Sokan támogattak és nemcsak itthon. Amikor régebben apu Az öltöztetőben játszott, megismerkedett a szerzővel, Ronald Harwooddal, aki mintegy a tandíj harmadát angol ismerőseivel, kapcsolataival hozta össze.

De kellett lakni is...

- A kollégium persze nincs ingyen. Hárman-négyen voltunk egy lakásban, bár külön szobákban. De éjjel-nappal együtt voltunk. Az iskola és a kolesz között is pár lépés volt. Nem éreztem magam elég függetlennek. Másodévben kiköltöztem a kelet-londoni Hackneybe, ahol napirenden voltak a rablások, gyilkosságok, drogháborúk. A helyet, ahol laktam, Gyilkos mérföldnek hívták. Tizenegy után nem volt tanácsos az utcán járni. Ilyenkor futottunk hazafelé azokkal a srácokkal, akik kívülem is megkockáztatták a 'szabad életet". S a házbeli körülmények sem voltak komfortosak. Farmerban, sapkában bújtam ágyba, olyan hideg volt. Úgyhogy: vissza a kollégiumba.


De milyen volt maga az iskola?

- Erős közösség, egy nagy család. Jó érzés, hogy épp csak belépsz a kapun, stresszben vagy, hogy mi lesz, s akkor az igazgató úgy köszön rád: Szervusz, Máté! A legelső napra felkészültek belőlünk, hogy minden felszültségtől megszabaduljunk, nyugodt környezetben, jól tudjunk működni. Hétvégenként mindig volt egy-egy tanár, akihez lehetett beszélgetni mennünk. És mentünk is.


Mi a legfontosabb mindabból, amit ott kapott?

- A játék öröme. Hogy ne görcsöljön az ember. Legyen bármilyen a feladat, százszázalékosan csináld meg. Ehhez kell pontosság, fegyelem, elhivatottság is. Amit tanítanak, az úgynevezett klasszikus angol színjátszás. Nehéz megmondani, mit takar. Sokat foglalkoztunk mozgással, beszédtechnikával...

Már jól beszélte Shakespeare nyelvét?

- Volt egy kis pofára esés. Azt hittem, hogy nagyon jól. De az amerikai angolt beszéltem. Csupán azért, hogy ismerkedjem, még gimnazistaként elszegődtem egy szendvicsbárba, amelyet egy itteni üzletházban amerikaiak működtettek. De egy drámaiskolában a standard angolt kell megtanulni. Amit a királynő angoljának vagy BBC-angolnak neveznek. Ahogy a skótnak, az írnek, úgy a magyarnak is meg kellett tanulnia. Hogy ne lehessen észrevenni, külföldi vagy.


Végül nem is lehetett észrevenni?

- Van egy rádiójáték-sorozata a BBC-nek - ha már a BBC-angolnál tartottunk. Mint a Szabó család, csak Archeréknek nevezik. Épp egy magyar szereplőt kerestek. A Guildhallhoz fordultak. Megkaptam egy fiatal agrármérnök-diák szerepét, aki angliai gyakorlaton van. Ezzel a szereplővel már az EU-csatlakozásra hangolt a sorozat. S a hallgatók hitetlenkedtek, nem is vagyok magyar. Betelefonáltak: nincs is akcentusom.


Nem akart Angliában maradni? Vagy továbbállni Amerikába?

- Maradtam, amíg "haza nem tért" Csaba is a rádiós szappanoperából. Olyan színészekkel dolgoztam, akik e sorozatban élték le a fél életüket. Ami tiszteletre méltó, de szomorú is. Akkoriban három volt társammal béreltünk egy lakást Dél-Londonban. De tudtam a többiekről is. Huszonhármunkból csak hárman jutottunk rendszeres munkához. Én kivételes helyzetet élveztem, nem kellett elmennem pincérnek, recepciósnak, úszómesternek. Itthon pedig forgatás várt Deák Krisztina filmjében, a Miskolci Boni és Klájdban. A lánya, Esztergályos Krisztina, aki a forgatókönyvet is írta, látott egy vizsgaelőadásban. Az a fegyverkereskedő vagyok, aki e bűnöző párossal összebarátkozik. A Sorstalanságban pedig egy SS-tiszt leszek, és még jön más is. A közelképek színészi intimitása inspirál. Okosabb, hogy hazajöttem.

Már nem izgatja "az amerikai álom"?

- A tizenéves énem álma volt Hollywood. Az "bónusz", hogy Angliában végezhettem. Játszottam kint Shakespeare-t, Shaw-t, Csehovot, moderneket, szélsőségesen különböző szerepeket. Most az az első, hogy a szakmámmal foglalkozzam. Játszom a Luluban. Minden jó feladat érdekel. Akár társulathoz is szerződnék.


Milyennek gondolja a jövendőjét, ha a pályája optimálisan alakul?

- Itthon lehorgonyzom. De szívesen dolgoznék külföldön is. Ahogy egy angol vagy egy francia színész is felkerekedik időnként, s forgat külföldön. Nyelvi akadály nincs, a határok már nyitottak.


Csak találjon olyan párt is, aki tolerálja a kalandozó életet...

- Egyelőre nem tervezem, hogy családot alapítsak. A színházzal járok jegyben.


NSZ - 2004. május 22. - Szerző: Bogácsi Erzsébet