Színészeink Versközelben

Nem vagyok biztos benne, hogy Vincze Attila Tamás tisztában van vele: csuda fontos könyvet produkált, amikor kiadta a Színészeink Versközelben címû munkát. Persze alighanem nem is az a fontos, hogy tudja-e; sokkal lényegesebb maga a tény: nagyon hasznos, hiánypótló kötet született, amely, ha egy kis szerencséje van, sok olyan honfitársunkkal is megszerettetheti a költészetet, akinek egyébként esze ágába sem lenne egy petákot is kiadni egy könyvre, amelyben versek sorjáznak.


NOL - 2004. május 21. 15:18 - Szerzõ: Léderer Pál

Nem vagyok biztos benne, hogy Vincze Attila Tamás tisztában van vele: csuda fontos könyvet produkált, amikor kiadta a Színészeink Versközelben című munkát. Persze alighanem nem is az a fontos, hogy tudja-e; sokkal lényegesebb maga a tény: nagyon hasznos, hiánypótló kötet született, amely, ha egy kis szerencséje van, sok olyan honfitársunkkal is megszerettetheti a költészetet, akinek egyébként esze ágába sem lenne egy petákot is kiadni egy könyvre, amelyben versek sorjáznak.

Mit csinált Vincze? "Fogott" magának harminc kortárs színészt (pontosabban 31-et, de szegény Muráti Lilit elvitte a kaszás, még mielőtt fejest ugorhatott volna Vincze hasznos játékába) - Bajor Imrével és Bodrogi Gyulával kezdve Darvas Ivánon, Für Anikón, Garas Dezsőn, Halász Juditon, Kulka Jánoson, Ónodi Eszteren át Törőcsik Mariig, Udvaros Dorottyáig és Zenthe Ferencig -, feltett nekik néhány fontos kérdést költészetről, költőkről, versekről, megkérte őket, nevezzék meg kedvenc soraikat, és mondják el, miért azok. És mivel az ötlet nagyszerűnek találtatott, a színészek kötélnek álltak, válaszoltak, kitárulkoztak, verseltek. Aztán már csak egy hozzáértő szerkesztő kellett hozzá, hogy mindebből ez a jó kis kötetecske kikerekedjen. Egy mostanság divatos fordulattal élve, csak hab a tortán, hogy Faludy György hajlott rá, s zárszó helyett kölcsönadta Tanuld meg ezt a versemet című szerzeményét.

Azt gondolom, megérdemli a kötet, hogy rendesen hírt csapjanak neki, főleg például az iskolák környékén, mert biztos vagyok benne, hogy sok-sok jobb sorsra érdemes magyartanárnak több sikerélménye lesz, ha időnként segítségül hívja Vincze kötetét, miután becsöngettek, és megint az a feladat, hogy vigyük már közelebb a költészetet a BigBrotheren és Blikken butuló nebulókhoz.

De persze messze nem csak népnevelési szempontból gondolom jónak ezt a könyvet; legalább ennyire értékes szerintem azoknak a tanulságoknak az okán, amelyeket a színészek által elénk tárt virtuális költészeti kiskönyvtár sugall. Például azt, amely szerint az én olvasatomban a válaszadó színészek kedvenc költője József Attila - a leggyakrabban az ő költészetének valamely darabját említették ugyanis.

Jók Vincze költészettel kapcsolatos kérdései is, miként az is dicsérendő, hogy a válaszok közé a világirodalom néhány nagyságát is beidézte. Munka-e a költészet, tudakolta például a szerző, s mivel a szerintem legkézenfekvőbb választ senki nem említette, hadd legyen az az én ajándékom a kötetért, az én (egyik) kedvencemtől, Ladányitól:

Nagy költők kis verseket írnak hóba-hébe/jók ezek, mert ezek tűnnek a fenébe/Lárium-fárium, kell a honorárium.

NOL - 2004. május 21. 15:18 - Szerző: Léderer Pál

süti beállítások módosítása