Forrás: Magyar Hírlap
Az R.S.9-ben szokott improvizációs esteket tartani a Momentán Társulat. A fiatal csoportosulásnak már saját lelkes törzsközönsége van. A formáció tagjainak zöme szombaton látható lesz a Millenárison a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című produkcióban.
Néha-néha azért kap pár jelzést a jobb érzésű kultúrakedvelő: nem minden fiatal választja a plazázást a tahócenterben szabadidőtöltésként, szórakozásként. Vannak, akik improvizációs estekre járnak. Ebből logikusan következik, hogy vannak olyanok is, akik improvizációs esteket tartanak. Van például kilenc egyetemista és főiskolás, akiknek akad annyi szabad idejük, merészségük, ötletük és exhibicionizmusuk, hogy ilyesmikkel mulattassák azt, aki elmegy estjeikre. Ôk a Momentán Társulat.
De mi is az az improvizációs est? Tulajdonképpen a totálisan interaktív színház. A színjátszók a közönség segítségével és folyamatos beleszólásával alakítják ki a helyben készülő rövid történeteket. A fő cél általában az, hogy rekeszizmainkat ritmikus összerándulásra kényszerítsék, vagyis nagyokat röhögjünk. Persze vannak bizonyos keretek, szabályok, amelyek összetartják az előadásokat. A társulat tagjai sem ad hoc lézengenek a színpadon. Kilencük közül egy-egy nem vesz részt a jelenetekben, hanem afféle koordinátori szerepet tölt be. Általában van nála egy kis csengő, azzal csenget, amikor úgy érzi, elég egy jelenetből. Ekkor a játszók megmerevednek és elnémulnak, hogy aztán a kapott instrukciók szerint folytassák a pár percnél nem hosszabb helyzetgyakorlatokat. Ezek a közönség szája íze szerint alakulnak: a koordinátor kér tőlünk szavakat, elképzelt helyszíneket, tárgyakat, és ezeket a játszóknak bele kell építeniük az általuk ott, helyben rögtönzött történetekbe. A publikum sokszor már készül erre: egy alkalommal, amikor tárgyat kértek, valaki beadott egy olyan kopasz bábufejet, amilyen a kalapboltokban szokott lenni a kirakatban. Ez aztán azon az estén szinte generálta a mókás történeteket a véletlenül megkopasztott, és ettől mélyen depressziós lány esetétől egészen a darabolós gyilkos trükkös sztorijáig. Ha túlságosan összekuszálódik egy történet, a műsorvezető leállítja, és megkérdi a publikumot, mi legyen a vége, így aztán a mi szánk íze szerint folytatódik a játék.
Molnár Leventétől, a Momentán Társulat oszlopos tagjától megtudtam, nem hiába az a szlogenjük: "Még mi sem tudjuk, mit teszünk ma este " A csapat 2002-ben alakult, ekkor vették fel a Momentán Társulat nevet is. Személyes barátságok, ismeretségek mellett összeköti őket a szinkronszínészi szakma, ahol sokan dolgoznak közülük, és a Keksz és Tea elnevezésű felolvasóest-sorozat, ezt szintén ők kilencen csinálják. Mindegyikük egyetemista vagy főiskolás, ám meglepő módon nem mindnyájan a színművészetin tanulnak, vannak köztük bölcsészek is.
Közönségük egy része már állandónak mondható, követik a társulatot fellépésről fellépésre, s a rajongók száma egyre növekszik. Nemhiába. A Momentán Társulat produkciói mozgalmasak, igényesek és főképp szórakoztatók. Nemcsak egy jópofa színházi élményt kapunk tőlük, hanem saját pihent ötleteinket is szabadon engedhetjük, ez olykor felszabadító érzés. Az estek minden páros héten, hétfő este hét órakor zajlanak Pesten, a piciny, ám bensőséges R.S.9 színházban, a Rumbach Sebestyén utca 9.-ben. Ez a hely többek között arról is nevezetes, hogy a büfében vásárolt sört be lehet vinni az előadásra, ha nem fogyna el kezdésig. Nagyon humánus megoldás, csak veszélyes: az ember röhögés közben kilötyögtetheti.
Csala Bertalan