Poszt

Az idei Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) elõtt letettem a szent esküt, hogy nem írok az idõjárásról. Ezt most megszegem. Mert fontosak az elõadások, a koncertek, a kiállítások, a szakmai beszélgetések, de nyáron az esõ meg a hideg derékba törheti a legjobb programot is. Ez majdnem meg is történt, de a hatodik napon végleg kisütött a nap.

NSZ - 2004. június 18. - Szerzõ: Szemere Katalin
Forrás: Obsrever

Az idei Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) előtt letettem a szent esküt, hogy nem írok az időjárásról. Ezt most megszegem. Mert fontosak az előadások, a koncertek, a kiállítások, a szakmai beszélgetések, de nyáron az eső meg a hideg derékba törheti a legjobb programot is. Ez majdnem meg is történt, de a hatodik napon végleg kisütött a nap.


(kép: Népszabadság - Sopronyi Gyula)

Az automatizmus működött az idei POSZT-on, kevés az új típusú program, a versenyen kívül ritka az olyan esemény, ami ne lett volna az előző években. Mindezek ellenére, ha jól emlékszem, a fesztivál történetében először egyezett meg a színházi szakma abban, hogy a legfontosabb idei produkciók megvannak az operaénekes Csengery Adrienne válogatta programban. Ez nem kis dolog, ha arra gondolunk, hogy eddig mindenki szapulta a válogatókat, ők meg mentegetőztek hetekig. Csengery Adrienne-t április-májusban csak arról faggatták: hogy kerül a kínálatba A Mikroszkóp fantomja című kabaré? A június eleji fesztiválon azonban már továbbgyűrűzött a kérdés: hogy kerül a válogatásba, például a Buborékok, a Nemzeti Színház produkciója, amelyet ráadásul a POSZT- és Nemzeti-igazgató Jordán Tamás rendezett? Ez az utóbbi felvetés már egy valódi nyárra emlékeztető napon pattant ki az előadás után, valamint a másnapi szakmai beszélgetésen. Az első napokban, valószínűleg az eső és a hideg miatt, a programokat át kellett szervezni, volt olyan nap, amikor a kiválasztott nem hivatalos programjaimban semmi sem akkor kezdődött, mikor kiírták. A helyzetet nehezítette, hogy a tíznapos fesztivál délelőtti eseményei körülbelül a szakmai beszélgetésben ki is merültek a fesztivál harmadik napja után. Ekkor ért véget a Kortárs Magyar Dráma Nyílt Fóruma, amelyet a Színházi Dramaturgok Céhe rendezett. Azt sem állítom, hogy túl sok esemény lett volna délutánra, az élet körülbelül öt órakor indult meg. És ha az ember már meglátogatta az összes kiállítást, vagy legalább is azt, ami érdekelte, az egyetlen lehetőség: kávéházról étteremre, étteremről kávéházra járni. Ha már az ételkínálatról beszélünk: érdemes megemlíteni azt a POSZT-hoz szervesen nem kapcsolódó, Ófalu elnevezésű helyet, ahol a Király utcai áraknál jóval olcsóbban, helyben sütött-főzött marhapörköltet, flekkent, kakukkfüves csirkét, héjában sült krumplit, dödöllét, puliszkát, aszalványlevest (értsd: gyümölcslevest) lehet enni, hogy csak egy párat említsek a kínálatból.

A színészek most is főztek az egyik Király utcai étteremben. Bár Kaszás Attila azt állítja: az olasz konyhában igazán jó, most egy felvidéki ételt, kacsamájas krumplikását készített.


(kép: Népszabadság - Sopronyi Gyula)

Megint volt Ifi Géniusz az Aulában elnevezésű esemény, mikor a művészeti egyetemisták rendeztek - főleg - kiállításokat több pécsi helyszínen. A képzőművészeti egyetem látványtervező szakosai egy apró szobába szorultak a Csontváry Múzeum alatti Dante Caféban. Itt mutatkoztak be a másod- és a negyedéves jelmez-, valamint díszlettervező szakosok. A jövőre végzősöket az idén Vágó Nelly és Szlávik István tanította, feladatuk az volt, hogy az Álarcosbál című operához készítsenek terveket. A másodévesek, Rátkai Erzsébet és Horesnyi Balázs tanítványai, a Szentivánéji álomhoz terveztek díszletet, jelmezt. Bujdosó Nóra mókuskerékre emlékeztető fiktív színpadtervet gondolt a Shakespeare-darabhoz. A kerékben található a nézőtér is. Egy másik verziója periszkópra emlékeztet, amelyben az első, athéni jelenetben rendezett városképet látunk, és ahogy felszabadulnak az érzelmek, belépünk az erdőbe, kinyílik és felemelkedik a színpad, vele együtt a nézőtér is. A jelmezterveiről annyit mondott Bujdosó Nóra: az adott kor sziluettjét tartotta meg, a szereplőknek drótvázas ruhákat képzelt, amelyeket a figurák "levedlenek" egyes jelenetekben. A drót alatt foszló tüll-géz ruha lenne. Az egyetemistáknak három hónapjuk volt a tervezésre, közben egy Recycling-performance-ot adtak elő, amelyben bizonyos tárgyakat máshogy használtak, mint az a hétköznapokban szokás. Így lett egy nejlonzacskóból szamárfül vagy éppen fallosz.

A Dante Caféban mutatták be a fogyatékos fiatalok munkáit: képeket, kosarakat, szőnyegeket, fajátékokat, gyertyákat. Kedvenceim közé tartozott a piliscsabai Antal Krisztina két festménye, és a Termények, a Fémek és a Kövek című alkotások, amelyeket az orosházi Vadvirág Esély Klubból Maliga Diána és Szabó Zsanett, Malya Szabolcs és Molnár Péter Pál készített kukoricaszemekből, csavarokból, kulcsokból, kövekből, kagylókból.


A színészek most is főztek: Kaszás Attila felvidéki ételt készített

A 100 év - 100 báb című tárlat a magyar bábművészetet mutatta be 1850 és 1950 között. Az alapanyag az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet bábgyűjteményéből érkezett. Még a 150 éves bábot sem zárta vitrinbe Papp Eszter gyűjteményvezető, hanem nyitott dobozba helyezte, és a látogató-határokat kövekkel jelölte ki. A Hincz és a Kemény család hagyatékából maradt figurák is itt sorjáztak. 1875 körül készült egy ördögbábu, amelynek letörött az orra – olyan sokszor verte orrba Vitéz László a palacsintasütőjével. Papp Eszter arról is mesélt: minden nemzetben megtalálható a Vitéz László-figura, csak más-más eszközzel páholja el a gonoszokat. Ismerjük az olasz Pulcinellát, a cseh Kaspart, a török Karagőzt, az angol Punchot, az orosz Petruskát vagy a francia Guignolt. Ott van még több vásári bábjáték trükkös alakja, az átváltozó vagy a széteső báb. Az előbbibe tartozik az a táncosnő is, akinek felemelkedő abroncsszoknyájából léghajó lesz. Kiállították a magyarok által létrehozott, párizsi Szivárvány Bábszínház figuráit abból Az ember tragédiája előadásból, amely az 1937-es Párizsi Világkiállításon a színházi szekcióban aranyérmet nyert. A színház vezetője Blattner Géza volt, akit a modern európai bábjátszás atyjának is mondanak. Láthattunk árnyjátékot, amelyet Büky Béla tervezett és Rév István Árpád speciális bábjait is, amelyeket alulról mozgattak, billentyűkkel. A figurák gerince üreges rúd, amelyen hegedűhúrokat vezettek keresztül. Ennek köszönhetően a bábnak emberi mimikája volt.

A Szakács Györgyi-Szlávik István házaspár a város két pontján állította ki munkáit: Szlávik Díszletfirkák című tárlatát a Pécsi Nemzeti Színház előcsarnokában, Szakács Györgyi jelmezeit a Művészetek Házában. Nem mondom, hogy nagy feneket kerítettek a jelmezeknek, próbababára állítva sorakozott egy-egy mű az Olympia, az Öreg hölgy látogatása, a Háború és béke, az Új lakás, a Csongor és Tünde, a Mizantróp, a Lear, a Három nővér című előadásból és a Napfény íze című filmből. Alattuk kis tábla jelezte, melyik szerephez kellett az öltözet, és ki viselte.


Bujdosó Nóra fiktív tervei


Öt óra után azonban sokszor nehéz volt választani a hivatalos és az off-programok között. Gyakran jól jöttek az off-ok, az idei versenyprogramban ugyanis csak négy nagyszínházi produkció volt, a többit kamara- és szobaszínházakban játszottak. És bár sok darabot többször is adtak, lehetett tudni, mire esélytelen a bejutás.

Nagy sikere volt jó pár színművészeti egyetemista vizsgájának, valamint a koncerteknek is. Játszott a Krétakör SzínésztáncZenekar, valamint a Szakértők nevű együttes. Ez utóbbiban a zeneszerző Kovács Márton muzsikusaival zenélt, valamint a kaposvári Csiky Gergely Színház és a budapesti Nemzeti Színház művészei énekeltek három, Mohácsi János rendezte darabból. Kaposváron mutatták be a Megbombáztuk Kaposvárt és a Csak egy szög című produkciókat, és szeptemberben, a Nemzetiben lesz a premierje a Sárga liliomnak. A Szakértők játszottak szuzafonon, szaxofonokon, harmonikán, brácsán, bőgőn, pozanon, trombitán, dobokon, hegedűn, valamint nyenyerén és fujolán. A színészek az éneklés mellett meglehetősen euforikus állapotban az ütős szekciót erősítették.


A Szakértők együttes

- Nem hallottam a beintést - mondta Moór Marianna, mikor a Súgófesztiválon elkezdte próbálni Ödön szerepét. Az idén ugyanis újra egy napra a súgóké - Gróf Kataliné, Jánoska Zsuzsáé, Lovass Ágnesé, Kónya Gabrielláé és Sütő Anikóé - volt a főszerep. Gothár Péter rendező és asszisztense, Jordán Tamás meglehetősen formabontó szereposztást állított össze Csiky Gergely Mukányi című darabjához: a címszereplő Gáspár Sándor fiát Moór Marianna, az ő szerelmét, Piroskát, Stohl András, Vargánét Hollósi Frigyes és Kozák újságírót Füsti Molnár Éva játszotta. A színészek ott találkoztak először a szöveggel, amelyet egyszer, az olvasópróbán láthattak, majd gyakran két-három súgó segítségével, példány nélkül, mondtak vissza, játszottak el - még a hatalmas vihar előtt.

A vihar nem volt hosszú, csak alapos, másnap újra délutánig a strandon és a teraszokon ültek a fesztiválozók, várva az első programot, amelyben Faragó Zsuzsa, valamint Kovács Kriszta és Upor László dramaturg kritizálta - a közelmúlt színházi kritikáit.


NSZ - 2004. június 18. - Szerző: Szemere Katalin