Tizenhatodszor, tizenhatan

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kisvárdának 18 618 lakosa van. Ember náluk jobban nem ismerheti a határon túli magyar színjátszást. Kisvárdán rendezik ugyanis minden júniusban a határon túli magyar színházak fesztiválját. Idén tizenhatodszor gyûlnek össze Erdélybõl, Újvidékrõl, Kárpátaljáról, Felvidékrõl a színházcsinálók. A június17-tõl 26-ig tartó találkozó programjában tizenhat társulat szerepel egy-egy idei produkcióval.

NSZ - 2004. június 18. - Szerzõ: Stuber Andrea
Forrás: Observer

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kisvárdának 18 618 lakosa van. Ember náluk jobban nem ismerheti a határon túli magyar színjátszást. Kisvárdán rendezik ugyanis minden júniusban a határon túli magyar színházak fesztiválját. Idén tizenhatodszor gyűlnek össze Erdélyből, Újvidékről, Kárpátaljáról, Felvidékről a színházcsinálók. A június17-től 26-ig tartó találkozó programjában tizenhat társulat szerepel egy-egy idei produkcióval.


A kolozsvári társulat Dr. Faustus előadása
- 1989-ben randevúztak Kisvárdán először a határon túli színházak - meséli Darvay Nagy Adrienne kritikus, színháztörténész, aki könyvet is írt a kisvárdai fesztivál történetéről, amúgy pedig művészeti tanácsadója a rendezvénynek, és a versenyprogram egyik válogatója. - Akkor nemzetiségi színházi találkozónak hívták az eseményt, és mindössze három színház tudott eljönni, az erdélyiek vendégeskedése szóba sem jöhetett. Egy évvel később már teljes lehetett a seregszemle. Az 1991-es összejövetel nem volt valami fényes - még az elnevezése is rosszul sikerült, nemzeti kisebbségi színházak fesztiváljának titulálták -, az eső elmosott mindent, a közönség érdeklődését is. Akkoriban a hazai színházi szakma sem volt még nagyon kíváncsi a határon túliak teljesítményére. Idővel erősödtek ezek a színházak. Már régóta nem csak missziót teljesítő társaságok, hanem komoly szakmai munkát végző, jelentős művészi eredményeket felmutató társulatok. Az utóbbi tíz évben felnőtt a határon túl egy olyan színházi alkotó nemzedék - Bogdán Zsolttól Trill Zsolton át Szorcsik Krisztáig -, amely ma már összmagyar szinten is az élvonalba tartozik. Talán a tizedik fesztivál volt a fordulópont: akkor szerepelt Kisvárdán négy-öt legendássá vált előadás. Azóta évről évre mindinkább beleszámít a magyar színházi életbe a határon túli teátrumok működése. 2000-től a Jászai Mari-díjjal kitüntetettek között is szerepelnek legjobbjaik, 2002-től a Pécsi Országos Színházi Találkozó programjába is bekerülnek külhoni magyar produkciók.

Kisvárdán tizenhat versenyelőadás látható a színházak önjelölése, valamint Darvay Nagy Adrienne és Szűcs Katalin Ágnes válogatása nyomán, továbbá nyolc-tíz „off” produkció. (Ezek némelyike részt vehetne a versengésben is, de határt kellett szabni a zsűri terhelésének.) A város minden szegletét belakják a színházcsinálók. Lesz előadás a Várszínházban, a Várkertben, a művelődési házban, annak stúdiójában, a zsinagógában. Nyakó Béla fesztiváligazgató még egy mobil sátorszínházat is szerzett valahonnan, amely szintén befogad játszókat és nézőket. A fesztiválnak meglesz mindene, ami egy ilyen rendezvénynek dukál: szakmai zsűri, felajánlott pénzes díjak, eszmecserék, workshopok, kísérő programok, fesztiválnapilap, sörsátor, kedv, remény, és talán még az időjárás is kedvez majd.


NSZ - 2004. június 18. - Szerző: Stuber Andrea