színházi szerzõi jogi tanulmányhoz
A szerzõvel Csicsely Zoltán beszélgetett
- Miből gondolod, hogy káosz uralkodik szerzői jogi kérdésekben Magyarországon?
- Gondolom, pont az ehhez hasonló kérdések tisztázására született a dolgozatod.
- Mivel eredendően szakdolgozatról van szó, alaposan körülnéztem a már meglévő szakirodalomban, de nem találtam olyat, ami a mostani magyar intézményrendszert mutatná be: 1998-99-ben átalakult az addigi egyeduralkodó Artisjus, és számos magánügynökség jött létre. A dolgozat három fő részből áll. Az elsőben sorra vettem a hatályos szerzői jogi törvény valamennyi színházra vonatkozó passzusát, az intézményes színházak jogi kérdései mellett kiderül például az is, milyen teendői vannak az amatőr színjátszó-köröknek, ha a helyi könyvtárban műkedvelő előadást szeretnének tartani. A második rész a már említett színházi és irodalmi ügynökségek hálózatát és működését térképezi fel, a harmadik pedig egy kérdőíves felmérést tartalmaz. Megkerestem itthoni és határon túli magyar színházi szakembereket, mondják el, mennyire tartják átláthatónak a szerzői jogi rendszerünket, valamint külföldi jogkezelő ügynökségeket, mi a tapasztalatuk a magyar felhasználókkal kapcsolatban. A felmérés eredménye sok szempontból meglepő, de mindenképpen megfontolandó.
- Minden a terveidnek megfelelően alakult?
- Nem teljesen: a hazai színházi és irodalmi ügynökségek közül egy sem válaszolt a megkeresésemre. Tudjuk persze, hogy a nem válasz is válasz - így a dolgozatban a hallgatásuk okára próbáltam magyarázatot találni.
- Hogyan képzeled el a dolgozat további életét?
- Az egyetemi konzulensem, Nánay István Tanár úr publikálásra alkalmasnak találta a munkámat, és én is úgy érzem, akkor tölthetné be igazán a feladatát, ha nem pusztán a Vas utcai egyetemi könyvtárba jutna el, hanem azokhoz a gyakorlati szakemberekhez is, akikről/akiknek szól. Erre egyébként a dolgozat írása közben is több szakmabelitől kaptam bíztatást, ám először a terjesztés módját kell megtalálnom.
- Milyen megoldást tudsz erre elképzelni?
- Mondjuk egy kézikönyvet, amelyben a naponta előforduló kérdésekre közérthető választ kaphatnának az illetékesek - ehhez persze kiadót kellene találni. Megoldás jelenthetne, ha az írás megjelenthetne egyetemi jegyzetként vagy a kivonata valamelyik szaklapban. Így talán nem születne annyi rendezetlen jogú előadás és vitás ügy, nem gondolnák sokan, hogy pl. még mindig 50 év a védelmi idő, az amatőr színjátszók tisztában lennének a kötelességeikkel és jogaikkal, vagy tisztázott lehetne a fordítások, a színpadi adaptációk területe, de választ kaphatnának arra is az illetékesek, hogy miért nem védett szerző jogilag a rendező munkája, és miért nem fizethető szerzői jogdíj az előadások rendezőjének.
Ha valaki segíteni tudna/szeretne a kiadvány végső formába öntésében, vagy szerzői joggal kapcsolatos kérdése van, keresheti Vereb Tamást a következő címen: szakdolgozat@verebtamas.hu.