Éppen hogy visszaérünk a stábgyűlésről azzal a hírrel, hogy ma Jirzí Menzel is, Hiller István miniszter úr is vendége lesz a Völgynek, és máris teljes valójukban megjelennek mindketten a szerkesztőségben. Márta István összeszedetten kalauzol; percek alatt minden információ elhangzik magyarul és angolul, így mire mi kérdeznénk, már mennek is tovább.
Ma állandó székhelyemet Kapolcsra telepítem, és végigjárok jónéhány kiállítást; hogy mindjárt a legkézenfekvőbbnél kezdjem: még a buszmegálló is galériává minősül erre a tíz napra.
Majd a kastély van soron: négy, látás- és ábrázolásmódjában különböző képzőművész alkotásai egy-egy szobában. Például Győrffy Sándor grafikái a koordinátarendszer bűvöletében: szimmetriák, tükröztetések játéka finom, légies vonalakból, vagy Bukta Imre kocsmaképein a figurális festményekből elővilágló mentális terek - ezúttal a sötét kocsmajelenetekből vakítón kivilágló, fehér TV-képernyők. A padláson pedig válogatás a Szellemkép Szabadiskola pacsai művésztáborának fotóiból: fekete-fehér, csupán látszólag dokumentarista képek a táj, az emberi arcok, máskor egyszerűen csak épület-kiszögellések vonzásában. Be- és kilépéskor Pálffy István interaktív fotókiállítása: a számítógép képernyőjén a Völgynek a fesztivál idején kívül eső (tehát lényegesen eltérő) arcát megtekinthetik, kinyomtathatják, dedikáltathatják a látogatók.
Egy kis pletyka mára is - sőt, mától a Művészetek Völgye minden napjára jut. Galkó Balázs szalmából rakott fészke a kapolcsi Csigaház udvarán várja a pletykálkodókat, eredeti szándéka szerint egyenként. Bizalmas, suttogó csevelyre azonban esély sincs, mivel lassanként körülbelül kilencven főre duzzad a fészek köré kuporodók száma. A következő napokra Galkó Balázs komoly akadályokat ígér, hogy a mai nyílt beszélgetés helyett valóban zaftos és kétes sutyorgás vegye kezdetét, minél kevesebb szem közt. Jó kihívás, érdemes felelni rá.
Hangokat is ígértem. A Kávéház udvarán Astor Piazzola-est, amelyre a könnyebb és a kortárs zene kedvelői is özönlenek, lévén, hogy a tango nuovo nagymestere még hangszerelésben is szinte egyedülálló szabadságot nyújt az interpretációnak. Forgách Péter a Magyarországon kevésbé népszerű mandolin (a hangszert a II. Világháború után, politikai okokból űzték ki a köztudatból) és gitár (Szilvágyi Sándor) kettősére dolgozta át Piazzola műveit. A szabad átdolgozások révén két hangszer és két zenész szavak nélküli, inventív, dinamikus "párbeszéde" hallható - élvezetes elegye a tangón átszűrt, hol jazzes, hol kortárs zenei hangzásoknak. Helyenként beszélnek is a zenéről és Piazzoláról, akiről kiderül, hogy a tangó elől menekülve kötött ki a párizsi Zenei Konzervatóriumban, ahol mindaddig nem figyeltek fel rá, amíg végre meg nem írt egy tangót.
Eközben mindössze két lépényire a Kávéháztól folytatódik az "Írók a fák alatt" hagyományossá vált sorozata többek között Sipos Mihály, Tolvaly Ferenc, Temesi Ferenc részvételével. Aki pedig mindezek után késve bemerészkedett a Faluházba, még negyed tizenegyig hallgathatta-nézhette a sikeres 2003-as magyar Himalája-expedíció élménybeszámolóját.
Sebestyén Rita
Fotók: Kassay Róbert