Kapolcs: 3. Nap - Itt is, ott is

Reggel esik. Végigautózunk a Völgyön. Úgy tûnik, a sátrasokat nem könnyû eltántorítani; legfeljebb a közeli büfékben (kocsmákban) keresnek menedéket egy csésze meleg tea mellett. Azután abbamarad az esõ, és elindul a "vérkeringés": autók, biciklik, csigabusz, és persze a stopposok megkezdik ingajárataikat a falvak között.

Reggel esik. Végigautózunk a Völgyön. Úgy tűnik, a sátrasokat nem könnyű eltántorítani; legfeljebb a közeli büfékben (kocsmákban) keresnek menedéket egy csésze meleg tea mellett. Azután abbamarad az eső, és elindul a "vérkeringés": autók, biciklik, csigabusz, és persze a stopposok megkezdik ingajárataikat a falvak között.

Azt hiszem, nagyon jól járt az, aki az átmeneti zuhé elől a kapolcsi Tűzoltószertárba menekült - egyenesen Hajdu András képei elé. A fotók ragyogóak és színesek (ugye, milyen giccsesen hangzik?). Témájuk az erdélyi romák élete (ez pedig milyen elcsépelt). Az ágyában fekvő családot, a kocsira kapaszkodó meztelen kisfiút, a kezét zsebre vágó, hátát hányaveti büszkeséggel kihúzó idős férfit ábárzoló fotók kemény fényei, erőteljes színei hiperrealista festményekre emlékeztetnek (brrr! - gondolná az ember). És mindez együtt tökéletes mű-világba vezeti a látogatót. Kénytelenek vagyunk kimozdulni szocigrafikus hajlamainkból, a nyomor bámulásából, a szánalomérzésből. A romák gyönyörű modellek; világuk sokszínű és gazdag. A fotós egyszerűen megfordítja a szerepeket: az álomszerű, idolizált képekhez, a hétköznapi körülményekről tudomást sem vevő életmódhoz, a harmóniához csak pipiskedve érünk fel. (Rilke után szabadon: "Változtasd meg szemszöged!")


Fotó: Hajdu András

Közben Dörögdön a Pécsi szál (a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara) tovább "fonja magát" a Mogyorók Házában. Ahogy a kertbe lépek, rögvest kiderül: senki sem akar itt a nézői-látogatói pozícióba sulykolni. A jövés-menés, foglalkozások (batikolás, üvegfestés, vagy akár filmkészítés) kerti parti-hangulatban zajlanak. A vastag vályogfalú ház szobáiban, padlásán a hallgatók kiállítása. Elegyedik a kép, a kisplasztika és a nemrég még lakóházként funkcionáló "kiállítóterem" világa.

A Klastrom Színpadon ma utoljára Reneszánk Lankák. A falu szélén, romjaiban is fenséges Klastromnak nagyon jól tett, hogy idén nem került mellé sörsátor. A hozzá vezető út két oldalán a vásár egységes kis sátrakba rendeződik, a rom pedig impozánsan uralja a tájat. Gyerekek görögnek a fűben (játszóház, bábszínház, mesterségbemutatók). Délután, este koncertek. Ma éppen Szélkiáltó - Balassitól József Attiláig -, majd Merlin Kommandó.


Fotó: Kassay Róbert

Visszaindulok a dörögdi Lőtér felé - mivel itt van most a legnagyobb sörsátor, a "bulis" koncertek, ez a helyszín idén a teljes jogú "dühöngő". Az értelmiségi ülős-hallgatós zene után szinte átvezető útközben a Pécsi szál helyszínéről kiszűrődő jazzkoncert (Five Wheel Drive), így a lőtéri színpadhoz közeledve egészen tolerálható a dübörgés. Még néhány ráadás a többszörösen visszatapsolt Malacka és a Tahó számaiból, majd divatbemutató. Az Iparművészeti Egyetem harmadéves hallgatói a hajón. A XX. század első felének divatirányzatai merész újragondolásban. A levegőben szamba, sanzon és charelston felváltva kacskaringózik - és még annak is külön bája van, hogy szó sincs itt profi modellek vonaglásáról (ha jól tudom, a ruhát maguk a tervezők mutatják be), és így a díva-attitűd némi civilséggel keveredik.


Fotó: Kassay Róbert

A nap talán legnagyobb vonzerejű koncertjétől az sem riasztja el a közönséget, hogy késő este kénytelen az öcsi kőfejtőben bóklászni. Lajkó Félix és zenekara először a Völgyben. Személyes, viharos, szenvedélyes zene. Hallgató és játszó együtt sodródik benne.

Sebestyén Rita