 |
"Szóval ez nem semmi! Amit ez a nõ tegnap lõrincen véghezvitt az döbbenetes! Mindig is tudtam, hogy rendkívül szuggesztív, megalkuvást nem ismerõ, az oly jellemzõ hakni színvonalat nem megengedõ emberrõl van szó legyen az teltházas pesti színház, vagy csak néhány lelkes befogadó által megtöltött zsebszínház." Tegnap 80-100 ember kapott valamit, ami sokukban napokig rezonál, olyan ismerős példákkal, mik bevallottan, be nem vallottan saját életük részeiként mindannyiukkal megestek már vagy meg fognak történni.
A három+1 ember különös világot varázsolt a kis színpadra a minimál díszletek közé, oly módon, hogy a nézőt együttgondolkodásra, mit együttgondolkodásra, megélésre kényszerítve, megállította az időt. Testük minden porcikája közvetített, nem számítottak a botladozó magyar szavak Milan szájából. Amúgy is Ő az utóbbi idők talán legátütőbb "magyar" felfedezettje!
Egyáltalán nem mozog az Eszenyi árnyékában, ha így lenne valószínűleg nem kerülhetett volna soha ugyanarra a színpadra, vele egy időben. A darabban teljes komplementer, önálló, sugárzó tehetségű, sokoldalú színész!
A groteszk, néhol enyhén korhatáros, darab az utóbbi évek meghatározó színházi élménye, melyre azt hiszem életem végéig emlékezni fogok, köszönet érte Enci !
Üdvözlettel:
NÉMETH László
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szinhaz.hu/api/trackback/id/tr4911849177
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.