A Völgy utolsó napja. Egyes helyszíneken éppen erre az idõpontra koncentráltak: egymást érik a hangversenyek, színházi elõadások. És vannak helyek, ahol már mindenki csomagol: a dörögdi Klastrom például szinte teljesen visszanyerte eredeti, magányos formáját; a standok eltûntek, az esti két koncert igazán "natúr" környezetben zajlik majd. A Lõtér hangos még a hétpróbától és a gravitáció-hajón hintázó gyerekektõl; itt mindvégig kitart a nyüzsgés. Kapolcson megállunk kristályokat vásárolni, azután indulunk is tovább, Monostorapátiba.
A Völgy utolsó napja. Egyes helyszíneken éppen erre az időpontra koncentráltak: egymást érik a hangversenyek, színházi előadások. És vannak helyek, ahol már mindenki csomagol: a dörögdi Klastrom például szinte teljesen visszanyerte eredeti, magányos formáját; a standok eltűntek, az esti két koncert igazán "natúr" környezetben zajlik majd. A Lőtér hangos még a hétpróbától és a gravitáció-hajón hintázó gyerekektől; itt mindvégig kitart a nyüzsgés. Kapolcson megállunk kristályokat vásárolni, azután indulunk is tovább, Monostorapátiba.A vurstli, amely minden kellékével (céllövölde, körhinta, kisvasút) csak az előadások előtt működik, most éppen pörög-forog. A sátorban a Baltazár Színház előadása: Repülési engedély angyaloknak. Éppen ebbe a környezetbe illik Vörös István poétikus-minimalista története Baltazár szamárról, aki nem látható, a vámos mégis miatta állítja meg a szekeret, amelyen artisták (ahogy elnézem: az emberi lét artistái) ülnek. És persze az eleinte üres szívű, hitetlen vámosról is szól, akit szó szerint megérint a hit, bájos lány képében. Egy lány olykor a szereplők agyában pergő monológokat mondja; egészen mellbevágó egyszerűséggel költözik a fejekbe. Egy fiú gyors mozdulatokkal színes rajzokat készít a szereplőkről úgy, hogy az ő figyelő alakja is, a képek is az előadás szerves részeivé lesznek. Alighanem az egyik legszebb utolsó impressziót kapjuk tőlük az idei fesztivál végén.
Azután indulunk; végig a Völgyön, hazafele. Rogyásig rakodva, mint itt mindig. Monostroapátiban ma este lesz még Feketeország, amelynek lassan rajongótábora alakul (a beengedők már órákkal korábban az előadás dalait énekelik); lesz még Sardafass, a hímboszorkány Kapolcson - a beregszásziak mitikus és ál-mitikus, keserű és humoros előadása (remélem, sikerül egy órával korábban odaérniük azoknak, akik látni akarják). És Bérczes Laci még egy kicsit "parázik" majd Cseh Tamás koncertje előtt Pulán, Lőkös Ildi dudál és int a kanyarban (minden kanyarban; egyszerűen mindenütt ott van); Kassay Róbert vörhenyes szemmel fotózik az utolsó percig; Bass Laci pedig még néhány órán át szállítja a kollegákat, barátokat, családot helyszínről-helyszínre, rendíthetetlen mosollyal (ja, és oda mindig beférnek a stopposok).
Sebestyén Rita
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.