elhunyt Horváth József

Türelemmel és méltósággal viselt betegség után, életének 81. évében elhunyt Horváth József kétszeres Jászai Mari-díjas, Kossuth-díjas Kiváló Mûvész, a budapesti Katona József Színház tagja. Horváth Józsefet a Katona József Színház
saját halottjának tekinti.

Horváth József




1955-ben végzett a Színművészeti Főiskolán. Majd harminc évig a Nemzeti Színház művésze volt, 1982-ben csatlakozott az alakuló Katona József Színház társulatához. Számos filmben szerepelt.

Már nem szerepel színpadon, a Katona örökös tagja (az Ólomkatona díj első kitüntetettje).

Korábbi szerepei a Katonában:
Bonacieux (Dumas: A három testőr), Oszip (Gogol: A revizor), Orlovszkij (Csehov: A manó), Csebutikin (Csehov: Három nővér), Chrysale (Moliere: Tudós nők), Du Bois (Moliere: A mizantróp), Elek cár/Lecsinszky (Jarry: Übü király), díszletező (Spiró: Az imposztor), Jakov (Csehov: Platonov), hadügyminiszter, hóhér (Brecht: Turandot), Maury (Grumberg: Szabad zóna), Sgualdo, kárpitos (Goldoni: Az új lakás), Tódor (Kárpáti: Akárki), Lavór Tamás (Shakespeare: Szentivánéji álom), I. sírásó (Shakespeare: Hamlet), Agamamnon Dandanache (Caragiale: Az elveszett levél), Tuskó Vitus (Kleist: Az eltört korsó), Parti Nagy: Mauzóleum (Paparuska Károly).

További fontosabb szerepei:
Tiborc (Katona: Bánk bán), Kurrah (Vörösmarty: Csongor és Tünde), Csörgheő Csuli (Móricz: Úri muri), Spak (Bulgakov: Iván, a rettentő), Aslaksen (Ibsen: A nép ellensége), Kosztiljov (Gorkij: Éjjeli menedékhely), Max (Wesker: A konyha)

Díjai:
Kétszeres Jászai Mari-díjas, Kossuth-díjas, Kiváló művész



"Én nem vagyok főszerephajhász színész. Azt a szerepet szeretem, amihez én kellek. Amibe életet tehetek az én életemből, hogy őszinte lehessen a játék és elhiggyék nekem, amit csinálok. A legfontosabb azonban az előadás! Egy jó színháznál a kis szerepeket is jó színészek játsszák. S a legkisebb szerepet is úgy kell megcsinálni, mintha aznap főszerepet alakítana az ember. Azt hiszem, ez hozzátartozik a színész etikájához. Ez kötelező. Úgy kell játszani, hogy a néző - beülvén a nézőtérre - elfelejtse a bajait, hogy mit nem tudott megvenni, hogy ellökték a villamoson, hogy ráléptek a lábára, hogy nem jött a taxi - neki is az előadás legyen fontos, amíg ott van. Ha tetszik neki, tapsoljon, ha elsírja magát - nem baj! Az is kell az élethez: kell egy kis könny hozzá. Én a színházra tettem fel - ha egy kicsit későn is - az életemet. Nekem ez a hitem."


--------

Akit megőriz az emlékezet

A legendás Ascher-féle Három nővérben láttam először Csebutikin doktorként. Odakint tombol a tűzvész, ő részegen siratja egykori önmagát. Minden benne van abban a jelenetben, egy jobb sorsra hivatott ember tragédiája. Ezért az alakításáért kapott Kossuth-díjat. Gondolom, az Ólomkatona-díjat - amelyet az a társulat ítélt oda neki, amelynek örökös tagja volt - nagyobb örömmel vette át.

Horváth József 1955-ben végzett a Színművészeti Főiskolán. Majd harminc évig a Nemzeti Színház művésze volt, 1982-ben pedig csatlakozott az alakuló Katona József Színház társulatához. Számos filmben szerepelt. Fontosabb szerepei az említetten kívül: Bonacieux (Dumas: A három testőr), Oszip (Gogol: A revizor), Orlovszkij (Csehov: A manó), Chrysale (Moliere: Tudós nők), Du Bois (Moliere: A mizantróp), Elek cár / Lecsinszky (Jarry: Übü király), díszletező (Spiró: Az imposztor), Jakov (Csehov: Platonov), hadügyminiszter, hóhér (Brecht: Turandot), Tódor (Kárpáti: Akárki), Lavór Tamás (Shakespeare: Szentivánéji álom), I. sírásó (Shakespeare: Hamlet), Tuskó Vitus (Kleist: Az eltört korsó), Parti Nagy: Mauzóleum (Paparuska Károly), Tiborc (Katona: Bánk bán), Kurrah (Vörösmarty: Csongor és Tünde), Csörgheő Csuli (Móricz: Úri muri), Spak (Bulgakov: Iván, a rettentő), Aslaksen (Ibsen: A nép ellensége), Kosztiljov (Gorkij: Éjjeli menedékhely), Max (Wesker: A konyha).

Egyik interjújában így fogalmazta meg a hitvallását: "Én nem vagyok főszerephajhász színész. Azt a szerepet szeretem, amihez én kellek. Amibe életet tehetek az én életemből, hogy őszinte lehessen a játék, és elhiggyék nekem, amit csinálok. A legfontosabb azonban az előadás ! Egy jó színháznál a kis szerepeket is jó színészek játsszák. S a legkisebb szerepet is úgy kell megcsinálni, mintha aznap főszerepet alakítana az ember. Azt hiszem, ez hozzátartozik a színész etikájához. Ez kötelező. Úgy kell játszani, hogy a néző - beülvén a nézőtérre - elfelejtse a bajait, hogy mit nem tudott megvenni, hogy ellökték a villamoson, hogy ráléptek a lábára, hogy nem jött a taxi - neki is az előadás legyen fontos, amíg ott van. Ha tetszik neki, tapsoljon, ha elsírja magát - nem baj! Az is kell az élethez: kell egy kis könny hozzá. Én a színházra tettem fel - ha egy kicsit későn is - az életemet. Nekem ez a hitem."

Kevés epizódszereplőt őriz meg az emlékezet, de Makláry Zoltán, Siménfalvy Sándor, Gyenge Árpád, Kőmíves Sándor nevére és alakjára sokáig emlékezni fogunk. Ehhez a csapathoz tartozott Horváth József is. Egyik utolsó szerepében ő ássa ki Yorick koponyáját a fagyos helsingöri földből. Azóta elment a dán királyfi, Ternyák Zoltán is. Fogyunk Dániában, fogyunk itt is.


JUHÁSZ DÓSA JÁNOS - Új Szó