A búsképû fénytörésben

- Izsák Éva felvétele -

Cervantes-Kovács Ildikó: Don Quijote és...

Tegyi Enikõ





Széles e világot próbálja beszuszakolni a Budapest Bábszínház jó órás Don Quijote-elõadása a Játszó-tér kamaraszínpadára, az emberi világ természetét igyekszik kis színpadi etûdben felmutatni - három szereplõvel. Sokat markol. Segítenek azonban a bábok és a mesterségbeli tudás: ilyen-olyan méretû, más-más stílusú, különbözõ technikákkal mozgatott figurák lepik el a deszkákat a három szál színész társaságában, bábok és emberek változatos együttesébõl sajátos ízek, különös dimenziók, meglepõ jelentések születnek - jópofa, gondolkodtató sokaság támad a színpadon.

Cervantes-Kovács Ildikó: Don Quijote és...

Tegyi Enikő





Széles e világot próbálja beszuszakolni a Budapest Bábszínház jó órás Don Quijote-előadása a Játszó-tér kamaraszínpadára, az emberi világ természetét igyekszik kis színpadi etűdben felmutatni - három szereplővel. Sokat markol. Segítenek azonban a bábok és a mesterségbeli tudás: ilyen-olyan méretű, más-más stílusú, különböző technikákkal mozgatott figurák lepik el a deszkákat a három szál színész társaságában, bábok és emberek változatos együtteséből sajátos ízek, különös dimenziók, meglepő jelentések születnek - jópofa, gondolkodtató sokaság támad a színpadon.

Az alapkérdés: mi a sorsa, a helye egy fogékony és érzékeny embernek a brutális, kegyetlen, kommercializálódott világ ismert állapotai közepette, és a válasz nem vidám. Kovács Ildikó rendezése kissé közhelyszerű mai miliőből indít: melósok szállingóznak munka után az öltözőbe. Van, ki pornóképekkel telezsúfolt szekrénye előtt szambázik - a Tárnok Marica formálta korpulens, kedélyes karakter termetét meghazudtoló puha mozgással. Van, aki vedeli a szeszt, fémdobozok zörögnek a szekrényében, inkább a keményebb technót kedveli - a Csák Zsolt játszotta szárazabb, szikárabb kolléga. S van, aki félrehúzódik, leül és olvas. Könyvet olvas, Cervantes regényét - a melegbarna, sebezhető tekintetű Kálid Artúr által megjelenített csupa-lélek figura. Pajzsot rejteget a szekrényében - ő lesz nyilván Don Quijote.


{kozep}Kálid Artúr Don Quijote szerepében - Izsák Éva felvétele{/kozep}

És valóban, durva társai enigmatikus tekintettel bajszocskás-szakállas maszkot adnak rá, hozzák a "lovát", Rosinantét - kezdetét veszi a Don Quijote-játék. Az alpári környezet a sárba akarja rángatni a jobbra vágyót, Don Quijotét csinál a kilógóból, vagyis a renitens megtörésének szimbolikus története következik. Valami ilyesfajta utalásnak vagyunk tanúi - a keret és a betét közötti átmenet, kapcsolat dramaturgiailag elnagyolt. Lepereg aztán néhány ismerős epizód a regényből: birkanyájjal folytatott csata, rabok kiszabadítása, Dulcinea-jelenet stb. Ezek során Don Quijote kudarcot kudarcra halmoz, szégyent vall. Szembesül a világgal, szembesül önmagával, meghasonlik. Melóstársai elégetik a Cervantes-könyvet. A Zalán Tibor által írt epilógus tükrében a főhős szomorú, tudatosan tervezett öngyilkosságra készül, mikor nekiindul a fenyegető árnyékot vető hatalmas szélmalomnak.

A regény ezer részletéből, a szereplők hadából Don Quijote és a mindenkori ellenséget megtestesítő két személy maradt a szinte puszta színpadon. Sancho szerény jelzés csupán: kicsinyke bábként üldögél a nyeregkápán, szerepe gyakorlatilag nincs. A megjelenített néhány epizód laza, pikareszk sora nem teremt s nem pótol dramaturgiát, esetleges történéssor csupán, mely hamar véget ér - kor- és jellemrajzhoz, létfilozófiához vagy valamelyest is kielégítő színpadi viszonyrendszer kialakításához szűkös adottságok ezek. Ha az előadás kurta egyórás vázlatban a világ természetét kívánja modellálni, ráadásul tematikai teljességre tör, jön persze a mozivászon, melyet a rendezés gyors felvillanások erejéig megszór rendesen pornójelenettel és háborúval, éhező etióp gyerekekkel és reklámfilmkockákkal, hogy aztán Don Quijote hisztérikusan próbálja levakarni az ingére vetülő képeket, ugye, mindhiába. A globalizáció is megkapja a magáét, becsúszik egy-két "irány Európa" típusú, semmiképp nem finom kiszólás. Ezekért kár.

A "hiánygazdálkodás" során elveszett tartalmakból sok mindent bepótol azonban az alkalmazott bábtechnika. Játszik a megjelenő bábok mérete, anyaga, mozgatási technikája, stílusa - mellettük új és új fénytörésben, dimenzióban tűnik föl a főalak s maga az ábrázolt jelenség. Időnként maszatos a jelentés: Kálid Artúr előbb melóst, aztán megelevenedő bábot alakít, szögletes, nagyokat döccenő járással melegíti be tagjait mint Don Quijote - látványos, technikás, a kerethez képest viszont végképp nehezen értelmezhető mozzanat. A falvédőkre dolgozott birkák sem sikerültek túl jól. A színpad végre életre kel, amikor a börtönőr és az életnagyságú rab mellett felbukkannak az orgonasípszerűen pálcán lógázó, egyre növekvő méretű "rabok". Többértelmű meglepetés, hogy épp a legkisebb hálátlan az, aki virtuóz gyorsasággal torkon ragadja, majd megöli a megdöbbent, nemes tartású, szálfamagas Don Quijotét. Megkettőződik a már eddig is "színház a színházban" világ, amikor madzagon rángatott minibábok előadják Dulcinea, Don Quijote és Sancho történetét. A pálcikákról mozgatott Dulcinea-báb, ahogy eltörpül a mellette drabális óriásnak tűnő Don Quijote tenyerében, aprócska méretével, rebbenékeny mozgásával "eljátssza" a kapcsolat irreális légiességét, elvont éteriségét. Máris következik az ellenpont, az ember nagyságú óriásnő, aki ráborul a riadt, megalázott Don Quijotére, s brutális fizikalitással magáévá teszi a mellette szinte eltörpülő lovagot: élveteg-groteszk tangójuk, a bábu anyagából kidudorodó, kibuggyanó "hús" maga a kiábrándító, nyomasztó, földhöz ragasztó testiség. A mindkét ellenséget magába építő, csupa hideg felületbe burkolt emeletes "tükörlovag" nyomasztó, letaglózó jelenség, szinte tapintható, ahogy a főhős visszapattan róla, s önmagával szembesülve szellemileg is vereséget szenved. Előkészíti a talajt az árnyjátékkal megjelenített, fatális kimenetelű végső szélmalomharchoz. Zökkenőkkel, megtorpanásokkal, de befutja a kirajzolt ívet a gondolat, fájdalmasan felfénylik az eszmény, a végére hatni kezd az előadás.



Cervantes-Kovács Ildikó: Don Quijote és... (Budapest Bábszínház)



A színpadi változatot Cervantes művének felhasználásával Kovács Ildikó írta.

Zene: Gyöngyösi Levente.

Tervező: Dan Fráticiu m. v.

Rendező: Kovács Ildikó m. v.

Szereplők: Kálid Artúr m. v., Tárnok Marica m. v., Csák Zsolt.