Csupor tej és pohár bor

- Koncz Zsuzsa felvétele -

Derengõ; Muszáj Herkules

Kutszegi Csaba





Juhász Zsolt alkotásai mintapéldái a különbözõ mûvészeti ágak és stílusok táncszínházi egységének. Az eredetileg szobrászként végzett táncos-koreográfus már a kilencvenes években készített korai mûveiben is a hagyományápolás mellett a néptáncmûvészet új útjait kereste. Ma, a Duna Táncmûhely vezetõ koreográfusaként leginkább kísérletezõ táncszínházi elõadásokat alkot. A Derengõben és a Muszáj Herkulesben nemcsak megemlíthetõ elõzetes elvi elhatározásként jelenik meg a társmûvészetek egysége, hanem a különbözõ mûfajokba sorolható alkotórészekbõl - tudatos szerkesztés révén - magától értetõdõ természetességgel épül fel a színházi elõadás egésze; ezáltal valójában tetten érhetõvé és élvezhetõvé válik az összmûvészeti hatás.

Derengő; Muszáj Herkules

Kutszegi Csaba





Juhász Zsolt alkotásai mintapéldái a különböző művészeti ágak és stílusok táncszínházi egységének. Az eredetileg szobrászként végzett táncos-koreográfus már a kilencvenes években készített korai műveiben is a hagyományápolás mellett a néptáncművészet új útjait kereste. Ma, a Duna Táncműhely vezető koreográfusaként leginkább kísérletező táncszínházi előadásokat alkot. A Derengőben és a Muszáj Herkulesben nemcsak megemlíthető előzetes elvi elhatározásként jelenik meg a társművészetek egysége, hanem a különböző műfajokba sorolható alkotórészekből - tudatos szerkesztés révén - magától értetődő természetességgel épül fel a színházi előadás egésze; ezáltal valójában tetten érhetővé és élvezhetővé válik az összművészeti hatás.

Mindkét egyfelvonásost vers ihlette, és magas színvonalon előadott élő színpadi zene kíséri. A koreográfiákban dramatizált cselekmény követhető, amely egyik esetben sem tánccal és pantomimmal hagyományosan elmesélt, hanem drámai pillanatokból és lírai hangulatokból korszerűen szerveződő képekkel van megfogalmazva. Az est javára válik, hogy a két teljesen önálló darab stílusa, táncnyelve, felfogása, sőt még tematikája is összecseng. A Derengőben a női archetípus, az "ősanya" boldog-szomorú hétköznapi asszonysorsa, a Muszáj Herkulesben pedig a férfi archetípus, a félistenként nemes célért küzdő, sikerre, uralkodásra törekvő, de korának előrehaladtával már csak az erejének látszatát fenntartani képes egykori "nagypályás játékos" férfigondja elevenedik meg.

A Derengőben egy nap eseményei játszódnak le. A szereplők és a történések életszerűek, és ugyanakkor szimbolikusak is. Az egy nap - a kezdetével és a végével - a Maros Anna alakította asszony teljes életszakaszát jelképezi. Az ihlető forrás József Attila Derengő rózsa című szimbolista verse, amelyben a lélek "ködében" álló rózsa - egyebek mellett - az ifjúkor óta őrizgetett titkos vágyak metaforája. Melyek ezek a titkos vágyak? Ahány ember, annyi vágy. A Derengő asszonyának titkos vágya (már) nem egyéb, mint jó érzéssel megpihenni végre, haza érkező urával nyugovóra térni, annak tudatában, hogy "aznap" mindent sikerült elrendezni. A nyugovóra térés egyben önmagára találás is, hiszen a hat leányt nevelő szegény asszonynak mindig is önmagára jutott a legkevesebb ideje.


{kozep}Maros Anna és Bednai Nikolett a Derengôben - Koncz Zsuzsa felvétele{/kozep}

Az előadás elején a hat lány még alszik, az anyjuk már talpon, emlékezve-tépelődve, ébren őrzi álmukat. Aztán "indul" a nap, vele a kötelességek sora. Az ébredő lányok virgonckodnak, majd egyenként a tűzhelyhez vonulnak a csupor tejért. Az asszony fáradtan kiszolgál. Olyan, mintha a Schubert zenéjére, Robert North által koreografált A halál és a lányka című balett haldokló fiatal lányának nagymama korú magyar reinkarnációja volna. Teszi a dolgát, de mintha sejtené, hogy közel "a nap vége". Talán már tudja is, de nem ellenkezik, beletörődött. Sőt egyre inkább vágyik rá. Az ébredés és a hajnal a remény és az újrakezdés (vagy folytatás) örömének impresszióját kelti. A lányok elhúzzák a színpadon hátul álló paraván függönyét. A függönyökön addig a négytagú női vonószenekar sziluettje sejlett át. A már látható zenészek később felállnak, s muzsikálás közben bekapcsolódnak a színpadi akciókba. Az anya is részt vesz a lányok játékos táncában. Később konfliktusok alakulnak ki, de ennek ellenére az asszony büszke teremtményeire. Fájdalmas rezignációjába akkor zuhan vissza, amikor egy kérő árnyalakja tűnik fel a paraván függönyén. A kiválasztott lányt testvérei mosdatják, öltöztetik. Az élet törvényszerű eseményei elkerülhetetlenül bekövetkeznek. Nemsokára újabb vendég jelentkezik. Már az érkezése is különös, titokzatos. Mintha egyedül az asszony tudná, hogy kicsoda. A lányok nem is nagyon törődnek vele. Az asszony öltözködik, készülődik. Rituálisan megmossa a vendég lábát, aki aztán a hátára veszi, és elviszi. Nem lehet biztosan tudni, hogy ki a vendégként tisztelt, ismerősnek tetsző idegen. De nem nehéz tippelni rá: öregasszony ura (vagy kérője) ki lehet más, mint a halál?

Juhász Zsolt nem szentimentális történetet írt a táncszínpadra, hanem a József Attila-vers mellett a népköltészet tiszta forrásából is merítve valódi líraisággal hat az érzelmekre. A Derengő cselekményszerkezete kitűnően sűrített, balladai és modern színházszerű egyszerre. Az előadásban a zene, a történet és az ügyesen használt szimbolikus jelentéstartalmú díszletelemek mellett természetesen a táncé a főszerep. Juhász a néptáncelemeket magabiztosan, de kellő visszafogottsággal házasítja össze a kortárs színpadi mozdulatokkal. Mindez kevés lenne hiteles előadóművészi tolmácsolás nélkül. A Derengőn belül ebben sincs hiány. Maros Anna alakítása kiemelkedő: megfáradt, törékeny, de szenvedélyre és dinamizmusra is képes, szeretetre méltó ősz hajú asszonyt formál.

A Muszáj Herkules alaphelyzete szintén lírai, de a történések megjelenítése több drámát, agresszivitást és groteszket tartalmaz. Ellentétben a Derengővel, az ihlető vershez (Ady Endre: A muszáj-Herkules) nem hangulatilag, hanem gondolatilag-tartalmilag viszonyul. "Dőltömre Tökmag Jankók lesnek: / Úgy szeretnék gyáván kihúnyni / S meg kell maradnom Herkulesnek." Már a vers első szakaszában frappánsan tisztázódik az alapkonfliktus. A harmadik versszak tovább árnyalja a képet: a "híg fejű" törpék silánysága kényszeríti további harcra a megfáradt titánt. A bús magyar történelem örök alapképlete olvasható a versszak három sorában: "De nyelvelnek, zsibongnak, űznek / S nekihajtanak önvesztükre / Mindig új hitnek, dalnak, tűznek." Juhász Zsolt nyilatkozata szerint táncjátékának alapkérdése, hogy létezhetnek-e ma herkulesek. Nyilvánvaló, hogy már csak azért sem, mert a mában a herkulesség fogalma ugyanúgy devalválódott, mint a szavak értéke. Az idézett harmadik versszakban elmondottakat manapság leginkább visszavonulni nem akaró politikusok vagy a hatalomról lemondani nem tudó diktátorok hangoztatnák. Nem kicsinyíti a vátesz költő jelentőségét (és nem is gúnyolja a jelenséget) az a tény, hogy az utolsó versszakot a jelenre értelmezve, kifejezetten ijesztő olvasni: "Sok senki, gnóm, nyavalyás, talmi, / Jó lesz egy kis hódolás és csönd: / Így nem fogok sohse meghalni."


{kozep}Mucsi János, Bednai Nikolett és Ignéczi Gergô a Muszáj Herkulesben - Koncz Zsuzsa felvétele{/kozep}

Ady Endre Herkules-problematikáját a mában felvetni annál sokkal bonyolultabb gondolati művelet, semhogy táncjáték keretében lehessen kimerítő választ adni, vagy megoldást találni rá. A Muszáj Herkules emiatt még nem válik gyengén sikerült kompozícióvá, de kétségtelen, hogy érzelmileg-gondolatilag közel sem olyan egységes és összeszedett, mint a Derengő. Zenei, képi és táncos megjelenítése viszont ízléses, kidolgozott, míves munka eredménye, és koreografikus (valamint zenei) anyagerőssége miatt igen hatásos. Ahogyan a mai "híg fejű" törpéket ábrázolja, abban van egy adag (tulajdonképpen kedves) naivitás, ami a komoly válaszkeresés hangulatát szerencsére nem a nevetséges, hanem a groteszk irányába billenti el. Az utódlásra vágyó új Herkules (Ignéczi Gergő) fekvőtámaszokat nyomó mai izompacsirta, akit az előadás elején a kávéházak Ady Endréjére emlékeztető Mucsi János sétabotjával amúgy "magyarurasan" megfenyít. A fiatalemberben iszonyatos indulatok feszülnek. Az összecsapás tétje a színpad elején fekhelyet nyújtva elterülő oroszlánbőr (amely a görög mitológiából tudhatóan a herkulesség jelképe), és a hozzá tartozó nő, aki a későbbiekben csábítóan le is dől a kiterített vadállatbundára. Juhász kitűnően mozgatja a tánckart a háttérben. A táncosok kortalan, valamelyest a XX. század első évtizedeinek divatjára utaló öltözetükben beleillenek a kávéházi miliőbe, de táncukkal elvontan, hangulatilag is illusztrálják a főszereplők közötti alapkonfliktus drámaiságát. Juhász Zsolt egyik legnagyobb alkotói erénye, hogy jó érzékkel, ügyes egymásba csúsztatással kezeli a konkrét és az elvont viszonyát. A néptánc alapelemeit átértelmező mozgásnyelv is itt, a zaklatott, "modernizált" páros táncokban, valamint a férfiak agresszív párharcaiban és virtustáncaiban működik a legjobban.

Mucsi-Herkules az erő látszatát végig fenntartva vívódik magában. Elfogyasztja (utolsó) vacsoráját, aztán menni készül, de mégsem megy. Többször összetűzésbe keveredik a trónkövetelővel, de kitér a nyílt küzdelem elől. Borospohárral a kezében előrejön az oroszlánhoz, de nem issza meg utolsó pohár borát, hanem kiönti az oroszlánfej elé. Búcsú és áldozat. Később leül a színpad elején, és magába roskadtan tovább búcsúzkodik hajdani ereje jelképétől. Végül lefekszik a bőrre. Mozdulatlan, de nem tudható biztosan, él-e, vagy meghalt. Az utóbbi a valószínűbb. Mucsi János a figurát szimpatikus visszafogottsággal, méltóságteljes szuggesztivitással formálja meg. Alakítása sokat megmutat az elhivatott, küzdő férfi archetípusából.

Miközben a múlt idők Herkulese elöl vívódik, az önjelölt utód harcol, összecsap, és készül a hatalomátvételre. Ennek egyik korszerű módszertani szegmense az izomfejlesztés kondigéppel. Ignéczi Gergő a színpad hátsó sarkában többször is használatba veszi a jókora testépítő eszközt, demonstrálva, hogy nagy tervei végrehajtásához nem a léleképítést tartja fontosnak. A gyors eredmény szempontjából nem is döntött rosszul, hiszen az előbb még vita tárgyát képező nő elhagyja a rogyadozó lelkű öreg Herkulest, és az ifjúhoz pártol. A kondigép szerepeltetése merész ötlet, és a megvalósítás szellemesen sikerült. Az ütemesen lezuhanó függő súly a kicsit dzsesszes hangzású igényes világzenéhez döngi a taktust, ezáltal be tud illeszkedni az összképbe, és fokozni képes a táncok dinamizmusát.

Az előadás vége felé nagy változás, a hatalomváltás (vagy az új idők lelki rendszerváltásának) előszele érződik. A férfiak guruló bőröndöket húznak be, amelyekből ócska rongykacatokat dobálnak a színpadra. Az elöl lefekvő Herkules mögött néhány pillanatra elcsendesül a színpad. A nők sarkantyúkat szednek elő, és a férfiak csizmájára szerelik. Az utolsó nagy össztáncban a férfiak a mozgásukkal sarkantyús kakasok benyomását keltik, a nők mellettük kapirgálnak. A hatalomra vágyó hátul elszántan gyúrja magát. Lassan eljön az ő ideje, és király, király lesz. Hol? A Herkules nélküli szép új világ nagy szemétdombján.



Derengő; Muszáj Herkules (BM Duna Művészegyüttes-Nemzeti Táncszínház)



Zeneszerző: (Derengő) Kiss Ferenc, (Muszáj Herkules) Kiss Ferenc, Szokolay Balázs, Korom Attila és Küttel Dávid.

Díszlet-jelmez: Túri Erzsébet.

Fény: Kovács "Jackie" József.

Koreográfus-rendező: Juhász Zsolt.

Szereplők: (Derengő) Maros Anna és a tánckar, (Muszáj Herkules) Mucsi János, Ignéczi Gergő és a tánckar.