Gyermektragédia, félmosollyal

Per Lysander-Suzanne Osten: Médea gyermekei

Tegyi Enikõ


Mint a mesebeli szegény leány, aki hozott is ajándékot a királynak, meg nem is, úgy járt most el Novák János, a Kolibri Színház vezetõje. Vett egy mély lélegzetet, és mûsorra tûzte a svéd gyermekszínházi "forradalmat" elindító Médea gyermekeit, Per Lysander és Suzanne Osten évekkel ezelõtt felzúdulást keltõ gyermektragédiáját - majd pedig riadtan visszatáncolt, s rendezésében elsimogatta a dráma veszélyesnek ítélt éleit.

Per Lysander-Suzanne Osten: Médea gyermekei

Tegyi Enikő


Mint a mesebeli szegény leány, aki hozott is ajándékot a királynak, meg nem is, úgy járt most el Novák János, a Kolibri Színház vezetője. Vett egy mély lélegzetet, és műsorra tűzte a svéd gyermekszínházi "forradalmat" elindító Médea gyermekeit, Per Lysander és Suzanne Osten évekkel ezelőtt felzúdulást keltő gyermektragédiáját - majd pedig riadtan visszatáncolt, s rendezésében elsimogatta a dráma veszélyesnek ítélt éleit.



{kozep} Szlovák Judit felvétele: Bacsa Ildikó (Médea), Pelsőczy Réka (Anna), Bán János (Jászon), Szanitter Dávid (Kicsijászon) és Megyes Melinda (Kicsimédea) {/}


A mű svédországi bemutatója 1975-ben a gyermek- és ifjúsági színjátszást gyökeresen felforgató, majd megújító mozgalom kezdetének bizonyult. Előzményeképp a Stockholmi Városi Színház gyermektagozata fölpakolta a színészeit, hangszereit, díszleteit egy teherautóra, és iskolai tornatermekbe költözött, kettős céllal. Legyen a színház a gyerekek mindennapi életének természetes része, és szóljon a gyerekekről: valódi, olykor igenis drámai tapasztalataikról, konfliktusaikról minden finomkodás és szirup nélkül. A radikális "új hullám" provokatív élharcosa, Suzanne Osten gyermektragédiákkal kísérletezett. Az elsőt, a Médea gyermekeit Per Lysanderrel írta, helyesebben gyerekekkel folytatott műhelymunka során hozták létre "Euripidész és a társulat segítségével": a gyermekgyilkos Médea történetéből egy modern válás drámáját bontották ki. Ezt követte a Hitler gyermekkora, egy pszichoanalitikus munka alapján. A műveket nem fogadta osztatlan lelkesedés. Ezzel együtt a Médea gyermekeit játszották és játsszák Európa-szerte, sőt még Kubában is. A viharok elültek, az "új hullám" pedig mára elismerten magasra emelte a gyermekszínház rangját - Svédországban.

Merész dramaturgia mozgatja a színművet: kettéhasad a szöveg és a színpad. Az anya, Médea ókori kosztümjében zömmel a görög oszlopcsarnokos miliőben tartózkodik, s nagyrészt eredeti Euripidész-szövegeket mond (Kerényi Grácia ismert fordításában): átkozódik, tajtékzik a tragédia hagyományos hangnemében. Ezen a nyelven veszekszik Jászonnal is. A görög színről leválasztott modern gyermekszoba függönye mögül lányuk és fiuk lesi-hallgatja válásra készülődő szüleit, újraházasodni vágyó apjuk és fenyegetőző anyjuk ádáz vádaskodását, s igyekszik a maga nyelvén értelmezni, feldolgozni, ami történik - szövegeik Kúnos László üde, gyerekszlengbe hajló fordításában szólalnak meg.

Működik az alapötlet. A gyerekek Euripidész fennkölt mondatait csak nyomokban értik, de könnyedén kötik őket a magából kifordult anya és apa számukra szintén felfoghatatlan érzelmi állapotához. A tragédia versezeténél nem kevésbé érthetetlen egy gyerek számára, miért csak egy-egy ideges beágyazás erejéig tör ki az anya az "oszlopcsarnokból" a gyerekszobába, miért hagyja magára a gyermekeit. Ahogy érthetetlen az apa viselkedése is: hol őrjöngve ordítozik a függöny mögött, hol félretol mindenkit, akit eddig szeretett, és elrohan, amint villogni kezd a piros szív a nézőtér oldalán, jelezve, hogy Glauké mobilon hívja Jászont. Anya depressziós, apa szerelmes: mindez követhető a felnőtt számára, de sokkoló trauma két kisgyereknek. A stílusjáték kiválóan szemlélteti, az osztott tér vizuálisan is leképezi a "mitikussá" nőtt távolságot az elváltozott felnőttek és riadt gyermekeik között. Anna, a bébiszitter-dajka - afféle görög kórusként - "fordít", magyaráz, segít a kicsiknek. A végső megbékélés helyzetében mindenesetre a gyerekek, fent, a színpadon és lent, a nézőtéren megkönnyebbülten nyugtázzák: "emberi hangon" beszél végre mindenki ebben a megbolydult családban.

Erős, intenzív szöveg Lysander és Osten színműve. Megrázó, mert pontosan rajzolja meg, viszi végig a gyermekérzelmek felnőttésszel kiszámíthatatlan csapongásait, a gyerekfantázia diktálta megdöbbentő játékokat, az elképesztő megoldási javaslatokat, melyek a számukra fenyegető, pusztító, kiszolgáltatott helyzet hatására megszületnek a kicsikben. Megindító, ahogy válásost játszanak, osztoznak asztalon, széken és labdán meg persze apán, anyán. Ijesztő, ahogy anyjuk egyik kirohanása nyomán öngyilkososdiba kezdenek, már hurkolják is a kötelet egymás nyakára, nyomkodják saját fejüket a lavórba. Kijózanító, ahogy felfogják a leggyilkosabb s olykor valóban feléjük irányuló indulatokat is, s álomként, de átélik, hogy anyjuk agyoncsapja őket "csengettyűs baltával", mint ahogy megélik a vetélytárs Glauké halálát is. Felnőttnek mellbevágó élmény, amikor a tajtékzó Médeában ráismer kontrollvesztett önmagára. A szerzőpáros nem bánik kesztyűs kézzel a közönségével - ám gyanítom, a gyermeki psziché bugyrainak dramatizált feltárása a felnőttek számára sokkolóbb. A gyerek nézőkben az indulati csúcspontokat, erőszakkitöréseket jól adagolt csínyekkel, játékkal, humorral oldja a mű, terápiás alapossággal végiggondolja, feldolgozza a kicsi agyakban kirajzolódó lehetséges "menekülési-útvonalakat".

Akadnak azért dramaturgiai gyengéi: a kezdet és a vég. Narratív visszaemlékezéssel indít a dráma, a szereplők elregélik az aranygyapjú históriáját, Médea és Jászon szerelmét - ez színpadon vontatott és érdektelen. A Kolibri előadása sok mindent bevet, a leereszkedő timpanon háromszögében bábelőadást rögtönöz, zongorafutamokra ugráló delfineket, hárpiákat, ötletes porszívó-sárkányt és buborékfújó vajákos Médeát - ám mindez képileg zavaros, nehezen követhető illusztráció marad csupán. A mű befejezése pedig előkészítetlen és didaktikus: a gyerekek nagy hirtelen "felszólalnak", ők maguk bocsátják el apjukat, anyjuk magához tér, s megbékél a család. Az előadás nem sarkít, inkább maszatol, meghagy a bizonytalanságban: ha valaki hinni akarja, hogy Jászon a családdal marad, éppenséggel megteheti. Apróbb lokális problémák is felbukkannak: miért hord táskájában épp üvegcipőt Jászon a műben Glaukéhoz fűződő szerelme jeléül, miért hívják a gyerekek Jászonnak és Médeának tulajdon szüleiket?

Kissé szedett-vedett az Orosz Klaudia tervezte gyerekszoba, csúnyácskák a gyerekeken a görögös slafrokok. A húzások és figyelmen kívül hagyott instrukciók azt jelzik, hogy Novák János nem vállalta fel rendezésében a dráma radikalizmusát. A mosolyra ingerlő, játékos részek sikerültek jobban: a szökéskor mutatott kedves tipródás, visszarohangálás kutyusért, kacsáért, az utált hajmosás, a lekvárral bemázolt, majd persze lerántott abrosz körüli hajcihő. Adós marad azonban az előadás az alaphelyzetből következő pusztító indulatátvitelekkel, az érzelmek székbe szegező szélsőségeivel - nem boldogul a tragédiával. Funkciótlan a köpködőverseny, ha nem a szüleikre céloznak a gyerekek. Nincs nagy tétje a veszekedésnek, ha csak tessék-lássék dulakodik a házaspár, ha nem lökdösik a kicsiket, ha a dajka és a két gyerek lefúrt lábbal álldogál az oszlopok alatt. Elkeni a csúcspontot, ha a gyermekgyilkosság szürreális, szuggesztív rémálma helyett a szülőket mutatja az előadás, egymást ütlegelő, Vitéz János-stílusú bábok képében.

A rendező nem követeli meg a gyermekszínpadon valóban szokatlan intenzitást - a színészek biztonsági kűrt futnak. A gyerekeket alakító felnőtt színészek közül Szanitter Dávid helyes, csapzott loboncú, szenvedélyes és ragaszkodó Kicsijászonja legalább őszintén megrémül néha. Megyes Melinda azonban szinte steril a parancsolgató, ötletes Kicsimédea szerepében. Nem élik meg az értetlenség, a zsigeri rémület, a makacs hárítás, a lázadás drámáját. Bacsa Ildikó Médeája szép, szavaló szobor csupán, beteg madárként enerváltan gubbaszt a függöny mögött, s ha előbújik, nem az a természeti csapás, akinek tomboló dühe mindent fölemészt maga körül. Bán János rutinból is jól hozza a félszegen vigyorgó apát, Jászont, aki "good evening, girls and boys" jellegű jópofizással oldaná a helyzetet, de a szenvedélyes jelenetekben disztingvált és merev. Hálásabb szerepében nagyon jó hangot üt meg Pelsőczy Réka a dajka-bébiszitter, Anna szerepében. Nyugodt, kedves és természetes, normális fiatal lány, odafigyel a gyerekekre - ő az előadás érzelmi nyugvópontja.
Bárcsak csúcspontból lenne több.


Per Lysander-Suzanne Osten: Medea gyermekei
(Kolibri Színház)

Fordító: Kerényi Grácia és Kúnos László
Díszlet, jelmez: Orosz Klaudia
Zene: Gunnar Edander
Rendezte: Novák János
Szereplők: Szanitter Dávid, Megyes Melinda m. v., Bán János m. v., Bacsa Ildikó m. v., Pelsőczy Réka m. v., Bornai Szilveszter.