Kecskesztori

Edward Albee: Szilvia, a K.

Tompa Andrea


A történet igen egyszerû és ismerõs: felsõ középosztálybeli, középkorú, sikeres, jó házasságban élõ férfinak új kapcsolata kezdõdik, s ettõl a dolgok a fejük tetejére állnak. De azért mégsem ilyen egyszerû ez, mert az új kapcsolat nem egy nõ (ez ókonzervatív dramaturgiai megoldás lenne), nem is egy férfi (ez a korszerûbb fordulat azonban már le van lõve a darabban a házaspár meleg fia révén), nem is a kettõ kombinációja, hanem egy igazi egzotikus szexuális csemege. A címadó Szilvia, a K. tudniillik egy kecske. Akibe (vagy amibe - ez vita tárgya a férj és a feleség között) a férfi klasszikus és egyáltalán nem plátói szerelemmel beleesik, sõt már vagy fél éve szexuális viszonyt folytat vele. Szakszóval animálszexet ûz. Mint családtagjai, felesége és fia közérthetõen és pontosan megfogalmazzák, Martin valójában egy kecskebaszó. Mindebbõl Albee-darabhoz méltó családdráma keletkezik, melynek végén egy elõre bejelentett gyilkosságra is sor kerül: Stevie, a feleség férjére célozva húzza meg a ravaszt.

Edward Albee: Szilvia, a K.

Tompa Andrea


A történet igen egyszerű és ismerős: felső középosztálybeli, középkorú, sikeres, jó házasságban élő férfinak új kapcsolata kezdődik, s ettől a dolgok a fejük tetejére állnak. De azért mégsem ilyen egyszerű ez, mert az új kapcsolat nem egy nő (ez ókonzervatív dramaturgiai megoldás lenne), nem is egy férfi (ez a korszerűbb fordulat azonban már le van lőve a darabban a házaspár meleg fia révén), nem is a kettő kombinációja, hanem egy igazi egzotikus szexuális csemege. A címadó Szilvia, a K. tudniillik egy kecske. Akibe (vagy amibe - ez vita tárgya a férj és a feleség között) a férfi klasszikus és egyáltalán nem plátói szerelemmel beleesik, sőt már vagy fél éve szexuális viszonyt folytat vele. Szakszóval animálszexet űz. Mint családtagjai, felesége és fia közérthetően és pontosan megfogalmazzák, Martin valójában egy kecskebaszó. Mindebből Albee-darabhoz méltó családdráma keletkezik, melynek végén egy előre bejelentett gyilkosságra is sor kerül: Stevie, a feleség férjére célozva húzza meg a ravaszt.



{kozep} Koncz Zsuzsa felvétele: Lengyel Tamás (Billy) és Szervét Tibor (Martin) {/}


Nehéz lenne műfaji szempontból besorolni ezt a darabot: van benne lélektani dráma (egy felrobbant család viszonyainak vizsgálata), társalgási darabtechnika (akciók helyett a dialógusok dominálnak), talán a kortárs európai, angol-német dráma, az úgynevezett cool drama is hagyott rajta némi nyomot (a szexuális viszonyok minősége szempontjából), és nem utolsósorban felbukkannak a bulvárdarabok helyzetei, fordulatai is. És persze Albee félelmetesen tud egyensúlyozni az elemző lélektani (család)dráma és ugyanennek a parodisztikus olvasata között. Részint elhiteti a kecskehistóriát, és azt, hogy a családi dráma megtörténik, részint ki is neveti ezt az egészet.



{kozep} Koncz Zsuzsa felvétele: Udvaros Dorottya (Stevie) és Szervét Tibor {/}


Hogy jó darab-e a Szilvia, a K.? Élő emberek, jó helyzetek és párbeszédek, sok humor és némi mélység is vannak benne, amolyan well-made play, mindazonáltal nem hiszem, hogy Albee ezzel a darabjával váltaná meg az öröklétbe szóló jegyét. Talán azért is, mivel a darabban jószerével egyetlen kimondott, konkrét, ezáltal az értelmezések sokféleségére alkalmatlan fordulat van: Szilvia kilétének a kérdése. Ez a darab mindig is "kecskés darab" lesz, ez benne a poén, a fordulat, és ezt a poént többször nemigen lehet elsütni. (Ugye, a farkasos darabjában nincs farkas, az Állatkerti történetben sincsenek állatok.) Viszont - ellentétben korábbi darabjainak szimbolikus jelentéstartalmaival, nyitott értelmezési lehetőségeivel - a kecske itt a leegyszerűsített, hús-vér valóság (nem beszélve az előadásról...). S hogy Gothár Péter rendezése mennyire a kecskére van kihegyezve, jól mutatja, hogy egyrészt az eredeti címmel szemben - amely úgy hangzik, hogy The Goat or Who Is Sylvia?, tehát a "kecske" szó benne foglaltatik - a magyar cím talányra épül, sőt, félrevezető, hiszen a K. nyilván Szilvia foglalkozására utal, és inkább nőt jelöl. Másrészt Gothár valóságossá teszi a kecskét, meg is mutatja, de erről alább.

Albee egyik nagy témája, az utód, illetve hiányának kérdése ebben a darabban is megjelenik. A Martin-Stevie házaspárnak van ugyan gyereke, akit, bár már kamasz, a felnőttek továbbra is kisgyereknek néznek. A családi patália közepén kiküldik homokozni a kertbe, semmiben sem tekintik partnernek. Mint a fordító humorosan írja, Billy "okos és homokos" fiú. Utód tehát van, de ő biztosan nem visz tovább semmit. Ebben a darabban egy olyan, bomlásnak indult középosztálybeli családmodell jelenik meg, amelyben van ugyan gyerek, de...

A Szilvia színreviteléhez a rendező olyan színpadi közeget teremt (elvégre saját maga a díszlettervező), amelyben nem egy elidegenedett, hideg és embertelen világ és család jelenik meg, hanem ellenkezőleg: szépen élő embereket, közvetlen kapcsolatokat, idézőjelek nélküli családot látunk a faburkolatú, meleg fényekkel világított színpadon. Tehát szó sincs az "embertelen család kontra melegszemű kecske" képletről.

A darabot amúgy Varró Dániel kiváló fordításában élvezhetjük: élő, kortársi nyelven megszólaló nyers humor, maró irónia, gazdaságos, a szereplőket pontosan leíró nyelvezet. Gothár a férj szerepét Szervét Tiborra osztotta. Keresve sem találhatna alkalmasabb színészt egy olyan szerepre, amelyben egy bizonytalan és szétesett, szórakozott és elmélázó figurát kell megformálni, aki megpróbál saját helyzetére, állapotára intellektuálisan reflektálni. Ez a reflexió, az önelemzés és -értelmezés Szervét alakításának sarokköve. Felfogásában az ő úgynevezett problémája (a "kecskézés") nem magától értetődően baj, inkább azzal küszködik, hogy mások szemében viszont tragédia. A Szervét alakította férj azonban nem ekként éli meg, legalábbis addig nem, amíg másokat be nem avat. Itt kezdődik ugyanis minden baj: amikor ki kell mondani, hogy mi a helyzet.

Szervét alakításának (és szerepe dramaturgiájának) legfontosabb pillanata, amikor leírja a "lénnyel" való találkozását. A színész képes elhitetni, hogy igazi pillanatról, mi több, a szerelem első fuvallatáról van szó, s a kecskével való találkozás élete kivételes mozzanata és egyben fordulópontja. Albee is, Gothár is, Szervét is előbb a találkozás kontextusát, atmoszféráját teremti meg. Albee a körülmények leírásával, Szervét a hangulat felidézésével és újraélésével. Az őszi táj, a sárguló levelek, a széna- és barackillat elvarázsolja őt, aki magányosan utazott vidékre, s ott megrészegül egy tekintettől, egy szempártól. Ez az a pillanat az előadásban, amikor a valószerűtlen valószerűvé válik. És miközben a szerelem hihető lett, a testi kapcsolatot - amely valóságosabb az éteri tekintetnél - mindvégig ironikus-szarkasztikus kommentárok kísérik.

Udvaros Dorottya boldog, kissé harsány, kívánatos feleséget alakít. Aki - miután férje viszonya lelepleződött - hosszan, kissé túl hosszan viseli a megtörhetetlen, erős asszony maszkját; férjével szembeni attitűdje túl sokáig marad a cinikus-ironikus, erőfölényben lévő támadóé. Ez a rendező és talán az író szándéka is: az asszony összeomlása (a "dráma") csak tolódjék minél későbbre, hogy a kecsketémán való ironikus csámcsogás, azaz a humor maradjon az elsődleges. Udvaros oly fegyelmezett és visszafogott, hogy még a tányérokat sem töri össze, amelyeket a földhöz vág. Gothár - talán Albee szándékain is túl - késlelteti a tulajdonképpeni drámát, jobban érdekli a darab játékos, ironikus, vicces olvasata, vígjátéki oldala. Nevettetni akar. Egy-egy drámai fordulat, emberi viszony mélységének (és poklainak) feltárása helyett több jelenetben a könnyebb, elkönnyített és humoros megoldást választja. Példa erre a férj vallomása. Amikor Szervét lassan, a szavakat ízlelgetve és keresgélve felvázolja az állattal való találkozásának körülményeit - bár a lény kiléte, illetve miléte még nincs megnevezve -, riporter tanítványa és barátja (Csányi Sándor) nyers humorú, harsány és türelmetlen beszólásokkal kommentálja a szerelmi vallomást, mintegy szét is tiporva a jelenet áhítatát, a mondatok törékenységét, személyességét. A rendező a feleség késleltetett összeomlására sem fordít sok figyelmet. Az apa-fiú viszony ábrázolására valójában egyetlen jelenet áll rendelkezésre; erre akkor kerül sor, amikor a kecskeügy már a fiú számára is kitudódott, a részeg apa pedig egyedül van a lakásban. A fiú vallomást tesz az apjának (Lengyel Tamás kiváló jelenete ez), amelyben az önáltatástól a valóságig, a szüleivel való szembenézésig jut el. A "kis buzi" fiú, aki eddig tökéletesnek vélt szülei mellett élt, felismeri, hogy ez a két ember korántsem tökéletes, sőt még nála is gyarlóbb és hitványabb. A felismerést érzelmi felindultságában egy csókkal koronázza meg: szájon csókolja részeg - de Szervét alakításában nem teljesen öntudatlan és tehetetlen - apját. Ebben a csókban helyreáll - vagy inkább át- és újrarendeződik - valamiféle családi kötelék. Ám Gothár mintha sem a színésznek, sem a nézőnek nem hagyna időt a viszonyok újragondolására-átrendezésére, máris beront a riporter, aki a látványtól fenéken csúszik le a lépcsőn. A jelenet óhatatlanul humorba fullad. Amikor pedig a férj azokról az emberekről mesél, akik kismalaccal, farkaskutyával, libával és más állatokkal közösültek, a megrendítő emberi sorsoknál a feleség csattanós, szarkasztikus replikái hatásosabbak.

Az előadás vége egyben a kecsketéma berekesztése is. A darab szerint a kétségbeesett feleség elrohan, majd egyszer csak megjön, meghozza az eddig vidéken rejtegetett Szilviát, és lelövi a férjét (vagy legalábbis elsüti a fegyverét). A darab amerikai bemutatóján nem volt kecske, sem élő, sem kitömött. A magyar bemutatón van. Az előadás végén Udvaros Dorottya egy hófehér kecskével az ölében érkezik, melyet finoman átad a férjének. A szépséges, hús-vér állat - intenzív és a darabban sokat emlegetett szagáról nem is beszélve - valósággá válik. (Vannak más élő állatok is a színpadon: a háttérben, egy falba olvadó akváriumban apróbb halak és egy jókora ponty úszkálnak. Hal van Martin mellényére is varrva. Csakhogy ez nem a realista ábrázolást szolgálja; az, hogy a díszlet halmotívumát a jelmez megismétli - szimbolikus jelentést sugall.)

Ha Martin szerelmét eddig el is hittük volna (szerintem elhittük), a kecske ábrázolása, realista-naturalista megjelenítése a kecskeszerelem hitelének végét is jelenti. A szerelem, amelyről Martin korábban oly ihletetten és átszellemülten beszélt, ekkor szertefoszlik. Behoznak egy kecskeszagú kecskét, s már semmiféle szerelmet nem láthatunk, amiként Martin - azaz Szervét - sem tud szerelmesként viselkedni a derűs állattal. A színészi játék, Szervét Tibor alakítása hitelesen jelenített meg egy képzelt lényt, ám a színpadon megjelenő állat ennek a lénynek a halála. A "kényes egyensúly" kérdése - komolyan venni vagy parodizálni - eldőlt. Könnyű, kellemes komédiát láttunk.


Edward Albee: Szilvia, a K.
(Radnóti Színház)

Fordította: Varró Dániel
Dramaturg: Morcsányi Géza
Jelmez: Kovács Andrea
Díszlet-rendezés: Gothár Péter
Szereplők: Szervét Tibor, Udvaros Dorottya, Csányi Sándor, Lengyel Tamás.