--Gyermekkori álmaid kertjében minden úgy történt, ahogyan elképzelted. Színház , gyerekek, boldogság!
Késõbb el is döntöttem, hogy színész akarok lenni, aki, ha csak két-három órára is, de csodálatos és izgalmas életet élhet.
-- Már egész korán meg is tettél mindent az ügy érdekében.
-- Hét-nyolc éves lehettem, amikor tollba mondtam anyámnak egy mesét, amit az osztályunk elõ is adott, természetesen a fõszerepet én játszottam. A világ legzseniálisabb tanárával, Winkler Mártával találkoztam a Váli úti általános iskolában. Márta a gyerekek fantáziájára építette fel pedagógiai munkáját. Két film is készült különleges módszerérõl. Gimistaként még visszajártam az ötödikesekhez, színjátszó kört vezetni. Akkor már a Pinceszínház egyik mindenese voltam. Ha kellett, bútoroztam, kellékeztem, öltöztettem, sminkeltem, jegyet szedtem, szóval tövirõl hegyire megismertem egy színház mûködését. Nagyon tetszett!
-- A hõn áhított Színház - és Filmmûvészeti Fõiskola mégsem váltotta be a hozzá fûzött reményeket...
-- Elég cikizõs osztályba kerültem, már ami a fiú osztálytársaimat illeti.
-- Olyan lányokat, mint Marozsán Erika, Shell Judit, Gregor Bernadett vagy Kéri Kitty zavarba lehet hozni?
-- Az érzékeny emberek sebezhetõk, és néha bizony kiszolgáltatottnak érzik magukat. Rendezõ szakra például azért nem mertem jelentkezni, mert annyira tartottam tõle, hogy mit kapok a fiúktól.
-- Aztán mégis minden úgy alakult, ahogy az csak mesekönyvekben olvasható. A Vígszínház szerzõdtetett, olyan filmekben szerepeltél, mint Mészáros Márta Kisvilmája, Sára Sándor A vád címû megrázó alkotása vagy az olasz Az operaház fantomja. Az egyik kereskedelmi csatorna magazinjában Robert Burnssel, a költõi lelkû bobtaillel együtt loptad be magad a kutyarajongó nézõk szívébe. Játszol többek között a Víg Padlás címû elõadásában , és a színházba látogató gyerekek nagy örömére te vagy a címszereplõ, ki is lehetne más, a Hamupipõkében.
-- Imádom a hivatásomat! Egy színész álma pár órára valóság lehet. A forgatás a világ egyik legjobb dolga. Mintha egy mese kellõs közepébe csöppenne az ember. Én próbálkoztam másfajta munka után nézni, de nem ment. Egy bankban rámoltam ábc-sorrendbe kartonokat, meg kávét fõztem. Úgy éreztem, hogy az unalom megöl, csak elõtte megõrülök. Így hát megszöktem. Pedig ez csak egy ártatlan nyári munka volt. Nem bírom a bezártságot, a monoton életet.
-- Gondoltad volna valamikor, hogy te, a vagány, bulizós csaj kétgyermekes anya leszel harmincévesen?
-- Mindig is családot akartam, és biztos voltam benne, hogy lesznek gyerekeim. Egy bulizós csajnak is nagyon fontos lehet a család. A gyerekeimnél nincs senki és semmi fontosabb. Robi, a férjem és az anyukám rengeteget segítenek, bébiszittert még soha nem kellett hívnunk. Amikor szalad a lakás, amikor még délután ötkor pizsiben van az egész család, amikor úgy érzem, hogy eláraszt a sok tennivaló, akkor is boldog vagyok, hogy így döntöttem!
P. Horváth Gábor
forrás: Observer