Tavasszal mutatták be a newcastle-i Northern Stage-en Eugène Ionesco Az új lakó címû mûvét Tompa Gábor rendezésében.
Tompa Gábor és Alain Lyddiard (a newcastle-i Northern Stage Ensemble vezetõje) a 1990-es évek elején egy Cambridge-ben rendezett színházi konferencián ismerkedtek meg, majd a következõ évtizedben még számos alkalommal találkoztak Romániában és Nagy-Britanniában. 2002 májusában a newcastle-i Northern Stage Ensemble a British Council és az Angliai Arts Council támogatásával megszervezte a Nemzetközi Színházi Együttmûködések Kötetlen Találkozóját (IITCM). Összeállította és fordította: Csáki Judit
Tavasszal mutatták be a newcastle-i Northern Stage-en Eugčne Ionesco Az új lakó című művét Tompa Gábor rendezésében.
Tompa Gábor és Alain Lyddiard (a newcastle-i Northern Stage Ensemble vezetője) a 1990-es évek elején egy Cambridge-ben rendezett színházi konferencián ismerkedtek meg, majd a következő évtizedben még számos alkalommal találkoztak Romániában és Nagy-Britanniában. 2002 májusában a newcastle-i Northern Stage Ensemble a British Council és az Angliai Arts Council támogatásával megszervezte a Nemzetközi Színházi Együttműködések Kötetlen Találkozóját (IITCM). A rendezvény lehetőséget teremtett a színházi szakemberek számára, hogy megosszák a nemzetközi együttműködéssel kapcsolatos tapasztalataikat, gondjaikat. Tompa és Lyddiard itt vetette fel először egy komoly, hosszú távú együttműködés és csereprogram lehetőségét.
Ennek első lépéseként 2003-ban a British Council támogatásával a Northern Stage Ensemble nagy sikerű Orwell-előadása, az Állatfarm vendégszerepelt a szebeni Nemzetközi Színházi Fesztiválon és a kolozsvári Állami Magyar Színházban is. Az előadásokat mindkét helyszínen a rendezővel folytatott kötetlen beszélgetések követték.
A nemrégiben Newcastle-ban bemutatott Ionesco-előadást 2004 nyarán játsszák Bukarestben, Szebenben és Kolozsváron is.
Az új lakó a Northern Stage Ensemble-ben egy Ionesco-trilógia első része; a következő darabot - szintén Tompa rendezésében - annak a Nemzetközi Színházi Fesztiválnak a keretében mutatják be, amelyet a newcastle-i Európai Színházművészeti Központ megnyitására szerveznek 2005. őszén.
*
Az "abszurditás egy szeletének" tartott színdarab óriási kihívás elé állította a színház kellékeseit. Az új lakót, Ionesco komédiáját a Northern Stage Ensemble-ben mutatják be, elsőként abból a tervezett trilógiából, amelyet a következő négy évben Tompa Gábor, a romániai Kolozsvár színházának igazgatója rendez. A darab elképesztő mennyiségű és minőségű kelléket igényel. Egy új lakásban játszódik ugyanis, amelybe éppen beköltözik egy külföldi úriember, végtelen sok tárggyal. A költöztetők rádöbbennek, hogy ez a munka akár életük végéig is eltarthat. A lakás fokozatosan megtelik a különféle tárgyakkal, mindegyikük furcsább, mint a másik. Andy Stephenson ügyelő már több száz kelléket gyűjtött össze, melyek közt akad kerekes szék, tuba és hintaló, bádoglavór, a nagymama órája és antik varróasztal. De továbbiak is kerestetnek: Andy kívánságlistáján egy életnagyságú lószobor és egy tevecsontváz is szerepel. Ha bárkinek birtokában van olyan tárgy, amely hozzájárulhatna ehhez a sajátos abszurd világhoz, hívja föl Andyt... (pontos név, telefonszám).
Hirdetés a The Journalban, 2004. február 7.
*
Ceauşescu bukása után élénk érdeklődés övezte a romániai színházi életet - ebből jött létre a Noroc ("szerencse") nevű brit-román színházi csereprogram. Ennek volt egyik legemlékezetesebb vendégjátéka a magyar-román rendező által színre vitt Ionesco-darab, A kopasz énekesnő. Nagyszerű, hogy ismét találkozhatunk Tompával - most a Northern Stage Ensemble színészeivel vitt színre egy másik Ionesco-drámát, ezúttal angolul, amitől persze, ha lehet, az egész még nehezebben érthető...
{kozep}Jelenet Az új lakó előadásból{/kozep}
Azt mondják, a költözés az ember egyik legtraumatikusabb élménye, még akkor is, ha nem Ionesco találja ki a fordulatait. Az új lakó története kicsit több annál, mint hogy egy férfi birtokba vesz egy bútorozatlan lakást, majd berendezi azt. Az egész oly gyengéd, szinte érzékcsalódásos eleganciával épül egymásra, hogy a végére szinte testet ölt a mély igazság; csak éppen fogalmunk sincs, mi az.
Az új lakó számtalan módon értelmezhető: az emberi neurózis allegóriájaként; vagy a kapitalista fogyasztói-birtokosi kényszer - hogy haszontalan tárgyakkal vegyük körül magunkat - parabolájaként; de még modern táncként is, hiszen az a jelenetsor, melyben a költöztetők suhannak ki és be a Traviata báli jelenetének zenéjére, az abszurd koreográfia mesterműve.
Egy pillanatra sem kétséges Tompa koncepciójának minősége, sem Helmut Stürmer díszletének csupasz szépsége. Francisco Alfonsin igazi mogorva alak az új lakó szerepében; Joanna Holden bájosan fecserészik mint főbérlőnő; Jim Kitson és Mark Calvert, a keménykalapos költöztetőpáros pedig összjátékával a némafilm burleszkek legkiválóbb jeleneteit juttatja eszünkbe. És ez aztán igazán furcsa.
Alfred Hickling: Az új lakó. The Guardian, 2004. február 28.
*
Egy rejtélyes alak beköltözik egy üres lakásba, bútorok-tárgyak özöne zúdul utána, legtöbbjük tökéletesen hasznavehetetlen. Miért is van szüksége nyolc dohányzóasztalra? Egy bőbeszédű főbérlőnő fogadja őt, aki végül csak-csak utat enged a költöztetőknek...
A monomániás bérlő akkurátusan irányítja a bútorok pontos elrendezését. A költöztetők pedig igyekeznek a kedvére tenni, miközben chaplini balettet járnak a vezényletére. A színpadon felhalmozódó zsibvásár a lakó fejében uralkodó káoszt hivatott szimbolizálni, amelyen mindhiába igyekszik felülkerekedni.
Számos XX. századi művészre akad itt utalás: Magritte keménykalapjaira, Dalí óráira és lovaira, Hopper fényben fürdő szobabelsőire, Kienholtz metaforikus kuszaságára, Tinguely démonikus forgó szobraira.
(Kemény)kalapot le a Northern Stage színészei és műszaki személyzete előtt, akik emlékezetes produkciót hoztak létre.
Láttam, amint Tompa Gábor vendégrendező jegyzetelt az előadás alatt. Nincs oka aggodalomra: meggyőzően érvényes előadást rendezett az abszurd drámaíró, Eugčne Ionesco művéből. A romániai rendező még két Ionesco-drámát visz színre a Northern Stage színészeivel. Az új lakó pedig jó eséllyel pályázik a "2004 legjobb előadása" címre.
Zoé Robinson, The Journal, 2004. február 28.
*
Nem jutok szóhoz. Pontosabban: nem találok szavakat. Az új lakóról kritikát írni olyan, mint egy csigalépcsőt ábrázolni kéz nélkül. Így talán sejtik, milyen nehéz a helyzetem.
Az alaphelyzet meglehetősen egyszerű. Egy külföldi úriember beköltözik egy új lakásba, találkozik a főbérlővel, és odahozza a holmiját.
A "Monty Python előtti abszurd" példájaként hirdetett Ionesco-egyfelvonásos a Northern Stage előadásában éppen olyan vicces, nevetséges, zavarba ejtő és nyugtalanító, ahogy a reklámja ígéri.
Ahogy a szoba fokozatosan megtelik bútorral s a legkülönfélébb tárgyakkal a hintalótól a karácsonyfáig, az abszurditása egyre zavaróbb, a végén pedig egyenesen rémületes. Mindegyik színész kiváló, szuggesztív interpretációval és rendkívüli fizikai teljesítményt nyújtva játssza szerepét, és sosem hagyja, hogy túlnőjön rajta a bizarr környezet.
Érdekfeszítő és felfoghatatlan előadás - erősen ajánlom: nézzék meg. S ha úgy gondolkodnak, mint én, tetszeni fog, bár nem fogják tudni, miért...
Alison Carr, The Evening Chronicle, 2004. február 26.
*
A Northern Stage legutóbbi produkciója az abszurd hagyomány lenyűgöző és szórakoztató újrafelfedezése. A társulat a végletekig kiaknázza a szövegben rejlő vizuális és verbális lehetőségeket. Tompa Gábor rendező pedig érzékeny egyensúlyt teremt a statikus és pergő jelenetek közt, alaposan felpörgetve a mű középponti monotóniáját.
David Gray, North East Times, 2004. február