színpadán látható az elmúlt évtized egyik legnagyobb színházi sikere. Yasmina Reza
"MŰVÉSZET"
fordította: Bognár Róbert
Marc - Bán János
Serge - Haumann Péter
Yvan - Lukáts Andor m.v.
Díszlet: Khell Zsolt m.v.
Jelmez: Szakács Györgyi m.v.
Zene: Mártha István m.v.
Dramaturg: Veress Anna
A rendező munkatársa: Valyuch Annamária
Rendezte: Ascher Tamás
Serge, a jólmenő bőrgyógyász egy nap kétszázezer frankért vesz egy festményt. A kép egyhatvanszor egyhuszas, és fehér: fehér az alapja és harántirányú fehér pászmák díszítik. Marc, aki már tizenöt éve Serge legjobb barátja, felháborodik ezen a vételen: úgy érzi, Serge-ből felvágós sznob lett, elárulta közös eszményeiket. Közös barátjuk, Yvan, akit éppen a közelgő esküvője körüli bonyodalmak foglalnak le, nem tudja, melyikük oldalára álljon a váratlan hevességgel fellobbanó konfliktusban.
Ebből az alaphelyzetből indul ki Yasmina Reza bámulatos színházi érzékkel és finom lélekrajzzal megírt komédiája, a "MUVÉSZET", amely az utóbbi évek legnagyobb nemzetközi színházi sikere lett: 1994-es keletkezése és hatalmas párizsi sikere óta vagy ötven helyen mutatták be Európa-szerte.
A szerző 1957-ben született Párizsban; keleties nevét annak köszönheti, hogy apja családja Szamarkandból származik, anyja viszont Budapesten született. Yasmina Reza tanulmányai során foglalkozott szociológiával, színháztudománnyal, majd Jacques Lecoq színiiskolájába járt, és néhány évig színésznőként is működött. 1986-ban mutatták be első színművét, egy Csehov-adaptációt.
"Yasmina Reza megmutatja, hogy a barátságot - vagy a szerelmet - szinte sose nyilvánvalóan fontos, hanem látszólag mellékes dolgok határozzák meg; megmutatja, hogyan válik egy meggondolatlan mondat gyújtóanyaggá, hogyan lesz egy semmiségből nagy ügy; megmutatja, milyen sajátosan ingatagok a hármas kapcsolatok a családban, társaságban, hivatalban; hogyan h lehetnek a nők mindenütt-jelenvalóak egy csupa férfiról szóló darabban; hogy hogyan zajlanak a kakasviadalok és hogyan kezdődnek a polgárháborúk. Így a fehér festmény magának a darabnak a jelképe lesz, amelyre mint vetítővászonra a legmulatságosabb, legabszurdabb, legkomplikáltabb érzések vetülhetnek." Peter von Becker