Gergye Krisztián új darabjának bemutatója az Õszi Fesztivál egyetlen magyar táncelõadásaként október 22-én, 20 órakor lesz a MU Színházban. Az alkotó-koreográfus darabjában súlyos kérdéseket feszeget. A nyelv azonban, amelyen ezekre a súlyos kérdésekre megadja a válaszokat, olyan könnyed és finom, hogy bár megmutatja a nekünk, nézõknek a világ sötét oldalát, ezt olyan tehetséggel, energiával és erõvel teszi, hogy a nézõben egy szemernyi kétség sem marad a felõl, hogy érdemes élni...
Mi van a túlzott végletbe billenéskor? Meddig van visszaút lehetőség? Mi van, ha addig feszítjük a húrt, hogy lezuhanunk? A térbe bezuhanó szereplők végletes karaktereket jelenítenek meg, a mai korban legfontosabbnak tartott problémák alakjaiként (szex, drog, AIDS, betegségek, társadalom kontra egyén, kisebbségi problémák, előítéletek, pozitív és negatív diszkrimináció... stb). Az előadásban szólók, duók, triók egymásba folyva, a boldogságkeresés extrém formáin keresztül belekényszerítik a szereplőket a másik véglettel való azonosulásba, addig fokozva a feszültséget, amíg az ember már kilépni, vagy végképp megnyílni vágyik. Meddig vagyunk emberi-, és mikortól vagyunk ösztönlények? Miből ered a lelkiismeret-furdalás, és meddig támad fel újra és újra? Mitől válik szentté a mocsok, és mitől ragad és marad a bőrödön? Meddig játszhatsz kettős életet, és mikor tapadsz bele teljesen, amikor már nincs visszalépés? Mikor vonz pusztán a test, és mikor öleli egymást szellem és ösztön?
Koreográfia / rendezés:
GERGYE KRISZTIÁN
Táncosok:
DUDA ÉVA
GRESÓ NIKOLETTA
KOLOZSI VIKTÓRIA
KULCSÁR VAJDA ENIKŐ
MIRIAM FRIEDRICH
SZENCZI FRUZSINA
VARJÚ LÍVIA
GERGYE KRISZTIÁN
SZÁSZ DÁNIEL
ZAMBRZYCKI ÁDÁM
További szereplők:
ÁGENS - A Transzvesztita
TÁRNOK MARIANNA - A Díva
NÉGYESI MÓNI
Koreográfus asszisztens:
MIRIAM FRIEDRICH
Produkciós asszisztens:
FEHÉRVÁRI ATTILA
Zene: Montázs
Videó: Szabó Péter
Zenei szerkesztés / Hang: Boudny Ferenc
Fény: Payer Ferenc / GK
Díszlet: 4SI&GK / BARTOS András
Jelmez: Béres Móni / O BOY
Smink, haj: Borsányi László - Bozsó és Károlyi Balázs
"A darab szereplői önmaguk ikonalakjai. Nem szentek és nem ördögök, nem szüzek, és nem kurvák. Átlagemberek, akik itt élnek körülöttem ebben a nagyvárosban, amely lehet, hogy csak az én gondolataimban létezik... " (Gergye Krisztián)