Forráspont

- Révész Róbert felvétele -

Új Világ

Mestyán Ádám



Május 6-án furcsa premier részese lehetett a berlini Renaissance Theater közönsége: a színpadon szereplõ politikusok egyik-másikának "eredetije" ott ült a nézõtéren. Az elõadás az angol

Töredelmesen bevallom, nem vagyok járatos a show-mûfajban, s bár a táncrevük világát bizonyos mértékig otthonosabbnak érzem, még sohasem volt érkezésem egy Experidance-produkciót megtekinteni. Eme mentegetõzésre csak azért van szükség, mert a Szegedi Kortárs Balett új bemutatója mûfajilag erõsen a show, helyenként a rockopera kategóriájába sorolható. Nem kívánom, hogy pejoratív csengésük legyen ezeknek a szavaknak, így sietve megjegyzem, hogy szerintem jó show-t készíteni éppoly nehéz, mint bármely más mûfajban tökéleteset alkotni.

Új Világ

Mestyán Ádám



Május 6-án furcsa premier részese lehetett a berlini Renaissance Theater közönsége: a színpadon szereplő politikusok egyik-másikának "eredetije" ott ült a nézőtéren. Az előadás az angol

Töredelmesen bevallom, nem vagyok járatos a show-műfajban, s bár a táncrevük világát bizonyos mértékig otthonosabbnak érzem, még sohasem volt érkezésem egy Experidance-produkciót megtekinteni. Eme mentegetőzésre csak azért van szükség, mert a Szegedi Kortárs Balett új bemutatója műfajilag erősen a show, helyenként a rockopera kategóriájába sorolható. Nem kívánom, hogy pejoratív csengésük legyen ezeknek a szavaknak, így sietve megjegyzem, hogy szerintem jó show-t készíteni éppoly nehéz, mint bármely más műfajban tökéleteset alkotni.

Azonban a Szegeden bemutatott kétrészes előadás, mely a patetikusan semmitmondó Új Világ címet viseli, a műfaji besorolásnál nehezebb feladatok elé állítja a nézőt. A darab ugyanis "nagy ívű álmitikus történet". Legalábbis a koreográfus, Juronics Tamás ezt nyilatkozta a Szegedi Szabadtéri Játékokra különkiadással jelentkező Páholy című lapnak (7. oldal, Nikolényi István interjúja). Az Új Világ története egy mondatban a következő: az első rész a Tűz jegyében fogant, szemtanúi lehetünk, ahogy a Tűzkirály lánya (Barta Dóra) és a Vízkirálynő fia (Fodor Zoltán) egymásba szeret, a második részben pedig a Víz veszi át a hatalmat; Barta és Fodor nem lehetnek egymáséi, mert a víz kioltja a tüzet. Ha a koreográfus szavait kérjük számon, az álmítosz teljesülni látszik. A "nagy ív" pedig minden bizonnyal a színpadkép nagyságát és az anyagi hátteret jelenti.

A dilemmát, miszerint pontosan milyen műfaj értékei mentén lehetne elhelyezni az előadást (ha egyáltalán kategorizálni kell), a kettős struktúra segít megoldani. Minden további nélkül állítható, hogy a Tűz szakasza otromba és elcsépelt show, míg a Víz jelenetsorai a klasszikus és modern balett eszköztárából építkező csodálatos és elbájoló kötelező kortárs show-tánc. Mintha nem is ugyanaz a díszlettervező és koreográfus állna a két rész mögött. Nem találni magyarázatát e skizofréniának, de tény, hogy a Tűz mellbevágó vizuális támadása után, melyben a látvány minden értékelhető elemet elhamvaszt, a nedves színek visszaadják a táncrajongó hitét abban, hogy az alkotók ízlése nem áldozta fel magát a stájer sörfesztiválok oltárán. Tény, hogy a hatásvadászat idegenforgalmilag jó szolgálatot tehet hazánknak, de ez a cikk nem - a darab létrehozatalának szempontjai közül aligha kizárható - turisztikai elvek mentén íródik.

Már a kezdés furcsa asszociációkat kelt. A Tűz felvonásának zenéjét Ágens kortárs énekesnő szerezte a színlap szerint, s valóban, az ütősszekció kitűnő ritmikát játszik. Ágens a Tűzjósnő szerepében jelenik meg a színpadon, két bodybuilder kíséretében, akik bonyolult szimbolikával fehér-kékre (Víz) és vörösre (Tűz) vannak mázolva. E hármas az első rész folyamán rendszeresen feltűnik, és Ágens énekel is, sámánokat utánzó, helyenként mágikus szavakat idéző halandzsával. Ahhoz képest, hogy szerepe szerint jósnő, meglehetősen rányomja bélyegét a darabra, inkább klasszikus Sorsfigura, Kasszandra helyett Párka. Entrée-jával kezdetét veszi a pokol. Nem értem, hogy ha a tűz a téma, miért kell mindig infernális jeleneteket idézni. A középkori keresztény tradícióból nyilván nehéz kilépni - tény, hogy a szegedi Dóm előtt a Tűzkirály (Juronics Tamás) és udvara határozottan pokoli jeleneteket kínál. Ezek általában a színpad közepén elhelyezett terjedelmes pódiumon zajlanak, kétszintessé osztva a teret, ami az előadásnak némi passiójátékízt ad. A butuska díszlet lobogó lángnyelveket idéz, és rengeteg pirotechnikai eszközt használhattak el - az előadást folyamatos égés jellemezte (a színpad szélein tűzcsomók, tűzfújók és tűzhajigálók).


{kozep}I. rész: Tűz {/kozep}

A jelenetek közül egyet emelek ki, azt, amikor Juronics helyet foglal trónusán, és kezdetét veszi a Tűzkirály udvarának mulatsága. A táncosok vadnak próbálnak látszani, mintha a vadság abból állna, hogy egy helyben csujjogatnak, hejjeznek, közben pedig körkörösen vonaglanak. Középen mutatványosok próbálják infernálisan, "tüzesen" szórakoztatni a révedő királyt. Azonkívül, hogy ennek a jelenetnek semmi köze sincs a narratívához, s enyhén szólva indokolatlanul hosszú szakaszt tölt ki az első felvonásból, a kivitelezés számomra arcpirítóan gyengének tetszett. Maga a történet eközben is bonyolódik. Az eleje némileg homályba vész, de annyi látható, hogy a huncut vízemberek valami oknál fogva időnként megcsipkedik a Tűz mulatságát, aztán elinalnak. Minthogy a domináns elem a tűz, ebben a részben a vizes kísérletek rendre kudarcot vallanak. E betörések és portyák között történik, hogy a Tűzkirály leánya és a Vízkirálynő fia egymásba szeret. A két táncos már ebben a minden szempontból terhelt felvonásban is csodálatosan táncol, Barta Dóra kecsessége kitűnik az otrombaságból, míg Fodor Zoltán gyönyörűen szeret bele. Ágens eközben visszajön, hogy a tüzet szimbolizáló bodybuildert elítélje. Értjük, hogy nemsokára vége a Tűz uralmának és a felvonásnak. Ítélet és jóslat között persze különbség vagyon, de ez is betudható a szereptévesztésnek. A színpadon megjelenik egy szörny, melyhez a Tűzkirálylány oltalomért fordul. A szörny kínai sárkánymaszkban játszik, zavaró és felesleges eklektikát hozva a darabba.

A történet, mely eddig téren és időn kívül játszódott, végül több zavaró elemmel gazdagodik. A kínai sárkánymotívum mellé középkori lovagoknak öltözött alakok jelennek meg, akik gyűrűbe fogják a vezető balerinát, és kitagadják a tűzközösségből. Szerelme a Vízkirályfi iránt erre épp elegendő ok. A hangsúlyosan dramatizált, fáklyákkal, tűzcsóvákkal tarkított jelenet igazi látványosság, s talán az egyetlen szakasz, melyben a látvány erőltetettsége illik a kompozícióhoz. Valóban ijesztő és félelmetességében magasztos ez a kitagadás, az ítélet, mely újra és újra kimondatik. Az első rész záróképe előrevetíti a folytatást, miszerint a Tűzkirály lánya másik közösségben, a Víz közegében keres új hazát, új világot.

A második részben mintha semmi sem lenne igaz abból, amit fentebb leírtam. Bár a díszlettervezői koncepció ugyanaz (ha vízről van szó, legyen víz a színpadon), most mégis egészen éteri finomságú színpadképet sikerült létrehozni. A színpad körülbelül bokamagasságig vízben úszik hideg fényű lámpákkal megvilágítva, melyek csodálatosan tükröződnek a felakasztott fehér vásznakon, és a háttérben sötétlő Dómmal pazar látványt nyújtanak. E rész zenéje klasszikus darab, Dvo o ák IX. (Újvilág, From the New World) szimfóniá ja, a zenészek a víztől védve, a színpad felett ülnek. Egyszerű régi cselre épül a koreográfia, miszerint a táncosok teste és ruhája is vizes, így a mozdulatokat mintegy meghosszabbított sugarak kísérik, fény- és vízíveket hozva létre pusztán egy-egy láblendítéssel. Mintha a koreográfus is nagyobb szeretettel dogozott volna ezen az új világi felvonáson. Bár itt is látható a Vízkirálynő (Nicole van Gent) udvarának tematikus mulatozása, kárpótlásnak tekinthető a felvonás és egyben az egész előadás fénypontja: Barta és Fodor duettje. A történet szerint a Vízkirályfi a vízemberek tiltakozása ellenére befogadja a kitaszított királylányt. Szerelmi kettősük, mely a lány szükségszerű halálával végződik, nemcsak káprázatos előadói teljesítmény, hanem érezhetően gonddal, ízléssel formált koreográfusi munka is. Szól ugyan a zene, a duettet mégis mintha néma csend lebegné körül, s a két táncos mozgáskultúrája, a víz mindent betöltő csillámlása elakasztja a lélegzetet. Egyértelmű, hogy a tér kitöltéséhez nem kell feltétlenül harminc embert felvonultatni a hatalmas színpadon.


{kozep}II. rész: Víz Révész Róbert felvételei {/kozep}

Alig ért véget a Tűzkirálylány halála és elhamvadása, amikor az előbbiekkel majdnem egyenrangú, gyönyörű jelenet következik. A narratíva szerint a Tűzkirály siratni jön a lányát. Juronics Tamás rácáfolva az előző felvonás suta, félszeg mozdulataira, megmutatja, hogy tud táncolni. Féltő gonddal nyúl a lányhoz, a gyászban kimerevedett teste rövid, de igazi mesterszólót prezentál. Sajnos mint rendező a Víz-szakaszban is a szokásos elemekkel él, azaz tűzfújók helyett trükkös ezüstemberek jönnek, akiknek ruhájából ezernyi irányba spriccel a víz. A látvány, a hatásvadászat ezúttal folyamatos balanszban van a koreográfiával, így már az sem "zavaróan" giccses, amikor a tűzemberek kis lobogó fáklyákkal tűzdelt csónakban beeveznek a színre, felélesztik a halottnak tetsző balerinát, majd enyhe zavarban távoznak. Ekkor Ágens jelenik meg, és nyilvánvalóvá teszi, hogy közel a vég. Két bodybuildere a színpad elején hiábavalóan igyekszik lemosni magáról a szimbolikus festéket, ekként szimbolizálva elemi ellenségeskedésük feloldását. Miközben a feléledt lány és szerelme újra örömtáncot lejt - az előbbi duettel messze nem azonos színvonalon -, Ágens középen áll kinyújtott karral, rendezői balra a Tűzkirály, jobbra pedig a Vízkirálynő látható. E fináléban tűzijáték veszi kezdetét, és a víz lassan elforr.

A Szegedi Kortárs Balett új darabjának értelmezése a cím alapján több irányba indulhat. 1. A produkció semmi más, mint szórakoztató show, melynek első része színvonaltalan lett, míg a második egyes jelenetei színvonalasra sikerültek. 2. A fesztivál által favorizált értelmezés: Új Világ , vagyis az Európai Uniós csatlakozás programdarabja, amely ekképpen valamiféle diadalt hirdet. (A kitagadott balerina jelképes halála azonban nem illik bele, annak ellenére, hogy újjáéled.) 3. Az új világ szép, míg a régi csúnya, a szépben a nem odatartozó meghal, a "más" nem találja meg a helyét. Ebben az értelmezésben a darab az elemi szembenállás krónikája, mely a kitagadás és a befogadás tündérmesével átszőtt kőkemény valóságára reflektál a show eszközeivel.




Új Világ (Szegedi Kortárs Balett-Szegedi Szabadtéri Játékok)

Technikai munkatárs: Ilyés Róbert. Produkciós asszisztens: Nyitrai Tímea. Koreográfusasszisztens: Sárközi Attila. Világítástervező: Stadler Ferenc. Díszlet-jelmez: Molnár Zsuzsa. Librettó: Juronics Tamás és Almási-Tóth András. Produkciós vezető: Pataki András. Rendező-koreográfus: Juronics Tamás.

Közreműködnek a Szegedi Kortárs Balett és vendégművészei, valamint a Tűzmadarak. Zene: I. rész, Ágens, Boudny. Előadják: Oláh Gábor dob, Molnár Kristóf dob - Mogyoró Kornél - percussion, Födő Sándor - percussion. II. rész Dvořák IX. (Újvilág) szimfónia. Előadja a Szegedi Szimfonikus Zenekar. Vezényel: Gyüdi Sándor.

Szereplők: Barta Dóra, Fodor Zoltán, Nicole van Gent, Juronics Tamás, Ágens, Claire Leeuwen, Finta Gábor, Kalmár Attila, Haller János.