Mostoha testvérek

- Koncz Zsuzsa felvétele -

Martin McDonagh: Vaknyugat

Stuber Andrea


Nem könnyû megfejteni Martin McDonagh drámaírói sikerének titkát, nekem nem is sikerült. A tények a következõk: a kilencvenes évek második felében egy huszonéves londoni fiatalember megírt - állítólag a Hogyan írjunk? címû könyv útmutatásai alapján - öt ír színdarabot. A mûvek közönség elé kerültek elõbb Londonban, majd számos pontján a világnak. Nálunk bemutatták a Leenane szépé t (más néven Piszkavast) Kaposváron, a Vígszínházban, a Madách Kamarában. Az inishmore-i hadnagy ot (avagy Alhangyát) Kaposváron és a Vígben, A kripli t Szolnokon, a Budapesti Kamaraszínházban és a Radnótiban.

Ez a cikk a Színház folyóirat 2004. novemberi számában jelent megMartin McDonagh: Vaknyugat

Stuber Andrea


Nem könnyű megfejteni Martin McDonagh drámaírói sikerének titkát, nekem nem is sikerült. A tények a következők: a kilencvenes évek második felében egy huszonéves londoni fiatalember megírt - állítólag a Hogyan írjunk? című könyv útmutatásai alapján - öt ír színdarabot. A művek közönség elé kerültek előbb Londonban, majd számos pontján a világnak. Nálunk bemutatták a Leenane szépé t (más néven Piszkavast) Kaposváron, a Vígszínházban, a Madách Kamarában. Az inishmore-i hadnagy ot (avagy Alhangyát) Kaposváron és a Vígben, A kripli t Szolnokon, a Budapesti Kamaraszínházban és a Radnótiban.

McDonagh színdarabjainak közös vonásuk, hogy egészen konkrét helyeken, térképen fellelhető tájékon, a nyugat-írországi Galway megyében játszódnak, s az ottani emberek mindennapjait ecsetelik. Ilyenformán az írek magukénak érezhetik ezeket az alkotásokat, ámbár nem biztos, hogy örülnek nekik. Ha én ír volnék, alighanem enyhén bántónak találnám az angol fiatalember ábrázolásmódját, és tudnék olyanokról is, akik egyenesen az írségtudatukban éreznék sértve magukat. (De nem vagyunk írek, én csak írok.)

McDonagh figurái általában meglehetősen primitívek, bornírtak, önzőek és agresszívak. Többnyire hiányzik belőlük az erkölcsi érzék, az empátia, a tisztelet bizonyos értékek iránt, mint például emberélet. Többen állítják, hogy a szerző nem hűvösen, távolságtartóan és gúnnyal, hanem szomorú szeretettel és együttérzéssel rajzolja meg hőseit, ezt nem vonom kétségbe, viszont igazolni sem nagyon tudom.

A McDonagh-darabok színtere szegényes, sivár, unalmas koszfészek, ahol nem történik semmi (no jó, egyszer esetleg filmesek jönnek). Főnek az emberek szűk körben a saját, keserű levükben. Marják egymást, gonoszkodnak, isznak, hazudoznak, pletykálkodnak, rivalizálnak, bosszút állnak. A szereplők általában nincsenek sokan - ez előnyös, akárcsak Császár Pál Az üvegcipő ből, ámbár Molnár Ferenc az asszociációs mező elég távoli pontján helyezkedik el -, s banális dolgok történnek velük. Az egyik McDonagh-mű eseményeit olykor felemlegetik a másik McDonagh-mű hősei.

A színházak bizonyára nem bánják, hogy a helyszínek zömmel egyszerűek, költségkímélően lepusztultak és nem különösebben változékonyak. De a legtöbbre nyilván azt tartják a színre vivők, hogy e darabok markáns szerepeket kínálnak. Nem feltétlenül nagy ívű drámai alakításokra adnak alkalmat, de aprólékosan kidolgozható, pregnáns, karakteres, gyakran komikus vagy tragikomikus figurák megteremtését teszik lehetővé.

A McDonagh-művek legjellemzőbb sajátossága az írói nyelvezet. Sajnos nem vagyok annak megmondhatója, hogy, mondjuk, a Vaknyugat - mert ennek pesti színházbeli bemutatója kapcsán bocsátkozom itt találgatásokba - Varró Dániel fordításában miként viszonyul az eredeti szöveghez, vagy pláne hogy az mennyiben felel meg a létező vagy valaha létezett ír nyelvnek. Az mindenesetre tudható, hogy McDonagh a maga Galway megyei nyelvemlékei és privát kreációi alapján adta egyéni stílusú mondatait a hősök szájába. S nyilván Varró Dániel is így tett, kivonva a dologból Galway megyét.


{kozep}Epres Attila (Coleman Connor) és Hegedűs D. Géza (Valene Connor) - Koncz Zsuzsa felvétele{/kozep}

A Vaknyugat magyar szövege számos szalonképtelen kifejezést tartalmaz, de sajátos költőiségére való tekintettel mégsem igazán nevezhető trágárnak. Bizonyos értelemben veszélyes vállalkozás csúnya szavakkal telepöttyintett vicces darabot adni elő. A közönség kétféleképpen szokott reagálni. Vagy elutasítóan, idegenkedően - a Pesti Színházban a nézők szíves elrendezése folytán módunkban áll ezt le is olvasni egy-egy arcról - vagy nevetgélve, vihorászva. Ez utóbbi esetnek az a kedvezőtlen következménye, hogy egybemosódik a komikum és a drasztikum hatása. A Vaknyugat magyar szövegének fel-felcsillanó líraisága nehezen tetten érhető, de alighanem a szórend különösségében és a mondatok ritmusában, dallamosságában rejlik. (Infantilizmus is felüti a fejét itt-ott, mondigálások meg dobigálások formájában.) Példának okáért ideragadok egy mondatot Welsh atyától, amely a maga egyszerűségében és rendetlenségében is kicsit úgy hat, mintha négysoros vers volna: "Ne káromkodjál / pont-e mai napon / minden napok közül / másfelől meg Coleman." Avagy nem formás verslábakon áll-e a halotti tort firtató, tapintatlan kérdés, miszerint "Lesz-e pástétom leveles tésztában?" Még disztichonná is kinőhetné magát. Varró Dániel költő A kripli után most másodszor fordított McDonagh-ot, s minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy a szerző beegye magát a mai magyar színházi közegbe.

A Pesti Színház Vaknyugat -előadását Gothár Péter rendező és közismert állatfoglalkoztató avval kezdi, hogy behajt a színpadra egy kutyát. (Civilben Bizsu a neve, mint az a műsorfüzetféleségből megtudható.) A színpad tele van ülve velünk, nézőkkel, akik körülfogjuk az ötször ötméteres játékteret. Ez voltaképp egy kötelek nélküli ring, és még ring is. Inog, billeg, rugózik, ha a szélein járnak. Itt a Connor fivérek ócska otthona. Ők a darab főhősei, akikkel abban a kevéssé kegyeletteljes pillanatban ismerkedünk meg, amikor épp hazaérnek az apjuk temetéséről. A papát a fiatalabb fiú, Colman puffantotta le, mivel sértő megjegyzést tett a hajára. A kritika jogosságát igazolandó, Epres Attila frizurája eléggé tré, s így összhangban áll külső megjelenésének további jegyeivel. Összenőtt szemöldök, borosta, ápolatlanság, vacak, lehordott ruhák. (A testépítő válltömés talán nem kéne, mert akármilyen szolid, mégiscsak észrevehető.) Az idősebb testvér, a Hegedűs D. Géza által játszott Valene sem sokkal bizalomgerjesztőbb alak, mindenesetre fölényben van. Zsarolás útján ő vált tulajdonossá, s mindent ő birtokol ebben a szerény lakban. Gáztűzhelyet, Szűzmária-szobrocskákat, csipszes zacskókat és pálinkáspalackokat. A háznak - alighanem a pálinkára való rájárás végett - gyakori vendége Welsh atya, a nekikeseredett és meg-megújuló kétségek között hányódó pap. Ő hozza be a darab egy mondatban megfogalmazható, íróilag kihelyezett problematikáját, miszerint igazságtalan, hogy egy tömeggyilkos simán üdvözülhet, ha megbánja bűnét, míg az öngyilkos okvetlenül pokolra jut. S ő az, aki látó tanúja annak, hogy kisebb-nagyobb stílű gonoszkodásokkal, piszkálódásokkal hogyan teszik tönkre egymás életét az emberek. Ez az, amit McDonagh nyugtalanítóan átélhetően érzékeltet.

Gyakorlatilag a színdarab és az előadás arról a párharcról szól, amely a Connor fiúk között folyamatosan zajlik. Ki tud nagyobb szemétséggel rálicitálni a másikra. Ugyanakkor Gothár differenciáltan kezeli ezt a testvérháborút. Nemcsak alapvető szörnyűségét, de élvezetességét is felvillantja olykor, s néha már-már meghitt családiasságba fordul a küzdelem. (Például a verekedési rítusnál, amely láthatóan megőrizte a gyerekkori játékok koreográfiáját.)

Az említett három férfi szereplőn kívül akad még egy lány, aki pálinkával kereskedik, és - mint kiderül a második részben - váratlanul gyengéd érzelmeket táplál Welsh atya iránt. A Kicsilányt játszó Csonka Szilviának alapállása van. Megáll valamelyik férfival szemben, és felszegett fejjel, tágra nyílt szemmel, harcias vonásokkal, alulról felfelé, arcból arcba támad. A Welsh atyát játszó, jól megtermett Hajdu István tehetetlenül tornyosul előtte. És szépen tud fájdalmasan reménytelenül elrévedezni a tenger irányába, miközben írszerű dallamok hangjai másznak a fülünkbe. (Epres, ha kell, eljátssza furulyán.)

A két Connor fiú csatája döntetlen körüli eredményt hoz, és megbízhatóan prolongálva marad. Epres Attila és Hegedűs D. Géza színészi párharcából - ha beszélhetünk ilyesmiről, de hát beszélni bármiről lehet - szerintem egyértelműen Epres kerül ki győztesen. Míg Hegedűs D. látványosan dolgozik, Epres egyszerűen csak van. Hegedűs D. szép precizitással ejti ki a legdurvább szavakat is, Epresből meg csak úgy jön. Hegedűs D. hanghordozásban, intonációban rátesz még egy kicsit a primitívségre, az együgyűségre és (főleg) a gyerekességre. Epres Attila beéri a legsimább és legfrappánsabb tónusú megszólalásokkal. Epres egyszerű és hiteles, Hegedűs D.-ben mindvégig van némi mesterkéltség. Ő maga éppúgy nem hat természetesnek a darab közegében, mint ahogy a frizurája is hihetetlen. A hajráfja meg a csíkos fonású copfjai, amelyekhez vagy fodrász szükségeltetik reggelente, vagy öt kéz és két tükör. De a hajráfnak legalább megvan az oka. Szükség van rá ahhoz, hogy a drámai összecsapás csúcspontján Hegedűs D. Valene-je tépőzáras kutyafület kaphasson a fejére.


Martin McDonagh: Vaknyugat (Pesti Színház)

Fordító: Varró Dániel. Díszlet: Gothár Péter. Jelmez: Kovács Andrea. Dramaturg: Morcsányi Géza. Zene: Kovács Gábor, Brän Együttes. Rendező: Gothár Péter.

Szereplők: Csonka Szilvia, Hajdu István, Epres Attila, Hegedűs D. Géza.