Kasimir és Karoline

Borzasztó állapotban van a világ, ember embernek farkasa. Érzések, ideálok, erkölcs - ilyesmit nem engedhet meg magának az ember, amikor minden erejét felemészti az élet.

A Krétakör Színház és Szombathely város közös produkciója

Ödön von Horváth: Kasimir és Karoline
NÉPSZÍNJÁTÉK fordította: Gáli József

Bemutató: 2005 február 4. 19.00
Vidám Színpad, Nagyszínpad
További előadások: február 5 - 6.


Borzasztó állapotban van a világ, ember embernek farkasa. Érzések, ideálok, erkölcs - ilyesmit nem engedhet meg magának az ember, amikor minden erejét felemészti az élet.



A tömeges munkanélküliség, gazdasági recesszió, politikai krízisjelenségek ellenére valami általános "szórakozási düh" uralkodik az embereken: a mindennapokat feledtető "szabadidős" kínálat olyan nagy, mint még soha - azok számára, akik meg tudják fizetni. A társadalmi realitás és a posztmodern "élvezeti társadalom" összeütközéséből senki sem kerülhet ki győztesen.

Egy népünnepély tarka-kábult forgatagában sodródnak a Kasimir és Karoline szereplői: a mindennapi kenyérért való aggodalom és egy jobb élet utáni vágyakozás hajtja őket. Megpróbálnak megfelelni a kötelező szórakozás össztársadalmi elvárásának, és eközben szép lassan tönkremennek. A kudarc semmiségekből tevődik össze, előítéletekből, dacreakciókból, értelmetlenül szajkózott viselkedési normákból, amelyek, bármilyen álszentek is, önálló életre kelnek és befolyásolják a szereplők tudatát, marionetté változtatják az embereket.
A párok elválnak egymástól, és kimerültségből nemkívánt kapcsolatokba mennek bele. A szerelem prostitúció, áru, amelyet addig kell eladni, amíg még behozza az árát, hogy valamennyire át lehessen vészelni a következő telet.

"Az élet kemény, és a nőnek, ha valamit el akar érni, az érzelmi életénél kell mindig megfognia egy befolyásos férfit." - mondja Karoline szerelmének, a munkanélkülivé vált sofőrnek.

Ödön von Horváth - először 1932-ben Lipcsében bemutatott - népszínjátéka szerzője szerint "ballada, teli csöndes szomorúsággal, amelyet humor enyhít". A Krétakör előadása az ünneplő társaság mikrokozmoszában a mai világ emberi kapcsolatainak és erkölcseinek szatirikusan éles képét rajzolja fel, amelyben kifinomult eszközökkel mindenki harcol mindenki ellen, de fölvillantja az egymásratalálás utopisztikus erejű pillanatát is, híven a szerző kajánul ironikus mottójához: "És örökkön él a szerelem".

A keserűen mulatságos és aktuális komédiát a Krétakör társulatával az a fiatal német rendező, Wulf Twiehaus állítja színpadra, aki korábban A hideg gyermek című Krétakör-produkció rendezője is volt.

Kasimir Katona László
Karoline: Láng Annamária
Rauch: Mucsi Zoltán
Speer: Terhes Sándor
Kikiáltó: Bánki Gergely
Lilliputi / Orvos: Scherer Péter
Schürzinger: Rába Roland
Szemes Franz: Nagy Zsolt
Erna: Csákányi Eszter
Elli / Bulldogképű ember: Sárosdi Lilla
Maria / Kövér hölgy: Péterfy Borbála
Juanita / Mentős: Gyabronka József

Díszlet Volker Thiele
Jelmez Silvia Albarella
Zene Jörg Gollasch
Dramaturg Veress Anna / Merényi Anna

Rendezőasszisztens: Tüű Zsófia
Produkciós vezető: Erős Balázs
Rendező: Wulf Twiehaus