Szúnyog

Butho - helyesen buto - összetett szó. Bu táncot jelent, to pedig földön topogni. A földön toporgó táncot parasztok aratóünnepi táncából eredeztetik egyesek, más tánctörténészek szerint az 1959-1960-ban született forma szembefordult a klasszikus japán színházi hagyományokkal. (Tagadás közben persze két lábbal állt az õsi talajon és a konfuciánus filozófián.) A buto minimál-tánc. Minimál-színház. Vagy a legtöbb, amit a színháztól és a színházi táncoktól kaphatunk.

Szerzõ: M.G.P. forrás: mgp.szinhaz.hu

Butho - helyesen buto - összetett szó. Bu táncot jelent, to pedig földön topogni. A földön toporgó táncot parasztok aratóünnepi táncából eredeztetik egyesek, más tánctörténészek szerint az 1959-1960-ban született forma szembefordult a klasszikus japán színházi hagyományokkal. (Tagadás közben persze két lábbal állt az ősi talajon és a konfuciánus filozófián.) A buto minimál-tánc. Minimál-színház. Vagy a legtöbb, amit a színháztól és a színházi táncoktól kaphatunk.

A művészet tele van szélhámosokkal. A modern tánc vonzza a legtöbb halandzsabajnokot, akiknek áldás a japáni divatú tánc homályosan misztikus blöffjeikhez, ráadásul fölmentve érzik magukat a mozgáskultúra alól. Holott amikor a buto lemond a harminckét piqué pirouette tapsfakasztó mutatványáról, párhuzamos talppal végigcsoszogja az előadást, szinte mozdulatlanul helyezi át testsúlyát oldalra vagy hátra, megfeszülten laza izmaival nem kifelé táncol a nézőtér felé, hanem befelé elmélkedik a létről, létrejövésről és elmúlásról, a küzdelemről.

Kocsis László (Szúnyog) a szegedi Juronics-balett tagja volt. Önállósodott. Koreografált. Tavaly - a nálunk is vendégszerepelt - Tanaka Min buto-mester tanítványa volt. Most a Merlinben japáni útjának fotókiállítása mellett bemutatta Napszámos... címmel testmonológját, koncentrációjának költészetét.

Leül a szúnyogszerű fiú, hosszú vékony hajtincsével az első sor közepére. Megszólal a zene. Föláll. Keresztülmegy a színpadon. Balra kimegy az öltözők felé. Elsötétedik. Csak a zene szól. Nem történik semmi. Hosszan semmi. A nézők nem nyugtalankodnak. Feszültséggel kitöltött a tér. Fokozódik a várakozás. A sötétből félhomály lesz. Balról árnyalak érkezik. Ember? Rém? Látomás? Leguggol. Kezével megfog valamit. Illetőleg tíz ujjából kibontakozik talán egy teknős: mozgó, fantasztikus élőlény. Valami megszületett. Világosodik. Félmeztelen félember egyhelyben jár. Testsúlyát áthelyezi egyik talpáról a másikra. Egyhelyben halad. Mintha előre törekedne, kissé hátradőlve a maga mögött hagyott múlt felé. Nincs arca. Széles karimájú, földműves kalap fedi szemét, arcjátékát. Vagyis lemond a mimikáról, lemond a látványosságról. Befelé halad önmagában. Befelé összpontosít. A nézőtér visszafojtottságából érezni. A bennem növekedő adrenalintól. Nem történik semmi látványosság. Minden bizonytalan. Talán vizel rettenetében a magányos küzdő, belevetve a természetbe, a makrokozmoszba, önmaga egyedüli vonszolásába. Időnként erőre kap, majd archaikus guggolással megpihen. Sarkantyúként sarujára hátrafelé éles késeket hord. Minden lépte gyilkos veszélyt rejt. Szúnyog alig mozduló testében ott vannak a mozdulatok, forgások ugrások. Nem forog. Nem ugrik. A végét járja életének? Vagy az első lépéseket próbálja? A világgal ismerkedik? A vízzel, a tűzzel, a földdel, a fénnyel, a körülvevő levegővel? Befelé figyel önmagára. Megfeszített figyelme lebilincseli a nézőket. Erős történés tanúi vagyunk. Nem értjük a megérthetetlent, ha értelemmel közelítünk hozzá, nem nyílt odaadással. Földet kapar. Önmaga sírját ássa, vagy a természettől akar életet sarjasztani? Mozdulatai kétértelműek. Többértelműek. Titokzatosak. Súlyos. Kegyetlenül kifinomult. Az a színpadi szenzáció, hogy nincs szenzáció. Nézőfőzés. Mutatványosság. Megnyerni akarás. Lenyűgöz a gazdag magány. A megszűnést kereső erőkifejtés.

Kimegy a térből. Vagy eltűnik. Visszaül az első sorba, ahonnan fölkelt közülünk. Mi voltunk ő? Ő képviselte a nézőket? Nézők voltunk-e, vagy szertartás részesei?
Gesztus-fukar, mozgásában tőmondatszerű tömörséggel Kocsis László egyetlen díszítő gesztust sem tesz. Nem hangzik el egyetlen tölteléknyi taglejtés sem. Úgy érezzük, mintha a Merlin terében megjelent volna a lényeg.


Szerző: M.G.P. forrás: mgp.szinhaz.hu