Ladányi, a kultikus mûtárgy

- Molnár Kata felvétele -

TÖREDÉK; TUTYILA; MMS - kortárs "tánc-zene"

Kutszegi Csaba


Ladányi Andrea õszi premierjei remegtetéssel kezdõdnek. Lehet, ez nem pontos meghatározás, talán helyesebb lenne lélekrezdülés okozta végtagvibrálásról beszélni, annál is inkább, mert Ladányi testén a finom rezgõmozgások mindegyike mûgonddal van elõadva, és két egyforma sohasem látható belõlük.

Ez a cikk a Színház folyóirat 2005. januári számában jelent megTÖREDÉK; TUTYILA; MMS - kortárs "tánc-zene"

Kutszegi Csaba


Ladányi Andrea őszi premierjei remegtetéssel kezdődnek. Lehet, ez nem pontos meghatározás, talán helyesebb lenne lélekrezdülés okozta végtagvibrálásról beszélni, annál is inkább, mert Ladányi testén a finom rezgőmozgások mindegyike műgonddal van előadva, és két egyforma sohasem látható belőlük.

A La dance company szeptemberi bemutatójának első, Töredék című darabját Fejes Kitty koreografálta és adta elő partnerével, Katona Gáborral. Fejes remegései nem érnek fel Ladányiéival. Pedig a Töredék egyik főmotívuma a remegtetés, és Fejes Kitty ehhez nagyszerű eszközöket is talált: öt legyezőt, amelyből kettőt kézben tartott, kettőt a hóna alá dugott, egyet pedig a két combja közé szorított. A koreográfia első perceiben főleg az utóbbi három erősen behatárolta a mozgáslehetőséget, de az izgalmas zene, a szokatlan látvány és a kézben tartott legyezők érzékeny rebbenése elegendőnek bizonyult a művészi atmoszféra-teremtéshez. Katona Gábor néhányszor megpengette Fejes Kitty legyezők szimbolizálta lélekhúrjait, és amíg ezt lassú, gyöngéd mozdulatokkal és visszafogottan, de belső feszültséggel tette, a színházterem levegője is kellőképpen vibrált. A varázslat akkor foszlott szét, amikor először nyúlt durván a nőhöz és legyezőjéhez. A kezdeti ígéretes izgalmat sem koreográfiai eszközökkel, sem szuggesztív színpadi jelenléttel nem sikerült fenntartani. Fejes Kittyék produkciója csak időnként érzékeny, de végig őszinte. Jó, hogy lehetőséget kaptak Ladányi Andrea saját maga előadta egyfelvonásosa előtt. A Töredék betöltötte funkcióját: megalapozta az est hangulatát.


{kozep}Fejes Kitty és Katona Gábor a Töredékben{/kozep}

Ladányi Andrea a Tutyila - Az elfelejtett álom című koreográfiájában sokszor még annyit sem mozog, mint Fejes Kitty a Töredék elején, de mégis képes végig megtartani, sőt fokozni a feszültséget. Személyisége és előadóművészi erényei mellett ez megmunkált teste látványának is köszönhető. A színpadi tánc valamennyi ágában és stílusában az iskolázott, koordináltan mozgó test hatalmas előnyt, míg a hiánya nehezen kompenzálható hátrányt jelez. Míg Ladányi előadásában általában egy aprócska kézmozdulat is figyelemre méltó, ugyanaz ugyanúgy kivitelezve, másoknál gyakran érdektelen. Azokban a koreográfiákban, amelyekben nem történetet "mesélnek", és nem tánctechnikai trükköket prezentálnak öncélúan, kiemelten fontos az előadó személyisége és testének esztétikuma. Ladányi kis mozdulataihoz a teste képez ambienté t. Amikor egy előadás - különösen az önálló szólódarab - "csak" hangulatról szól, az előadónak akkor is érdekesnek kell látszania, amikor alig mozog. Ladányi Andrea ennek nagymestere. Az ilyen táncos főnyeremény a koreográfusnak - talán ezért is szeret Ladányi önmagának koreografálni.

A koreográfus-táncos a Tutyila kezdetén ágacskát tart a kezében, és muzikálisan rezegteti azt. A kelléknek itt is szimbolikus jelentése van. Hogy mi mindent jelképez, azt csak sejteni lehet. A koreográfia címe is rejtélyes, feltehetően a nézők legtöbbje - hozzám hasonlóan - nem tudja, mit jelenthet a "tutyila" szó. Néhány lexikon átlapozása után arra a következtetésre jutottam, hogy a tutyila csakis a tutyi szóból keletkezhetett, mégpedig kétféle módon. A tutyi jelent mamuszt, de hátrafelé hegyesedő kemény fejkötőt is. Elképzelhető, hogy a tutyila a keményített vászon fejkendőt vagy fehér hajleszorító fejdíszt jelentő fityula mintájára képződött, akkor nyilván valamilyen hasonló fejéket jelent. Csakhogy a darabban a legcsekélyebb ilyesmire utaló jelzés sincs. A második elképzelésemről csak azért feltételezem, hogy köze lehet a valósághoz, mert tudom, Ladányi Andrea - sokszor önironikus lévén - kedveli a humort. Ennek megfelelően a tutyila szó úgy is kialakulhatott, hogy a tutyihoz hozzáragadt a koreográfus monogramjának két hangzója (la), amely Ladányi együttesének nevében is (La dance company) a társulatvezetőre utal. Ebben az esetben viszont a tutyi nemigen jelenthet mamuszt vagy fejfedőt, hanem - a mutyival alkotott szóösszetétel első tagjaként - csakis tehetetlent, gyámoltalant, gyenge szellemi képességűt. Ladányi Andreára persze kicsit sem jellemző a tutyimutyiság. Az általa megjelenített alakra szintén nem, már csak azért sem, mert a színpadi Ladányi és a hétköznapi élet Ladányija közeli rokonok lehetnek.

Az alcím Csáth Géza egyik novellájára utal. Ez a táncszínház premierelőzetest tartalmazó magazinjában olvasható. Ha a kiadványban nem szólaltatják meg az alkotót, valószínűleg sohasem derül ki a Csáth-műből táplálkozó ihletettség, ugyanis Az elfelejtett álom címmel Csáth Géza nem írt novellát. Az elbeszélés - amely nem tartozik az író legismertebb művei közé - címe helyesen: Elfeledett álom . A szürreális tartalmú, szecessziós ízlésvilágot tükröző, lélekmélységben vájkáló novella, amely az olvasót képzelőereje felszabadítására készteti, kitűnő inspirálója lehet mai táncszínházi előadásoknak. A megírt történet természetesen nem elevenedik meg Ladányi színpadán, az író hatása annyiban érhető tetten, hogy a koreográfus is - csáthi hangulatban - a szubjektum mélyrétegei felé fordítja a néző figyelmét.

A Tutyila elején remegtetett, majd leejtett és örökre elvesztett ág azt a biztos, "kézzel fogható" személyiségdarabot jelképezheti, amelynek birtoklása segít eligazodni a múltban, elvesztése pedig bizonytalan és kilátástalan önmagakeresésre kárhoztatja a töprengő, emlékező embert. Ladányi, amikor táncol, érző, ösztönös, intuitív lényként töpreng. Nőfigurákat jelenít meg, de nem nőiesen, legalábbis a szó köznapi értelmében nem úgy. Teste vékony és sportos, szellemét az ösztönösség és a racionalitás egyformán jellemzi. A legtöbbször elesettségében és megalázottságában sem tűnik törékenynek. Amikor az ágat leejti, mozdulatai megváltoznak: lassabbakká, puhábbakká, bizonytalanabbakká válnak. A ragaszkodást és a reményt is szimbolizáló tárgy kiesett abból a fénykörből, amely az egyén által bejárható tartomány határát jelzi. Egy idő után kicsinek bizonyul ez a terület, muszáj váltani, továbblépni. Ladányi kilép a fényburából, hátramegy egy kis helyiségbe, és átöltözik: hosszú fehér ruháját kihívóbb, rövidebb sárgára cseréli. Közben a fényköre kitágul, mozgástere megnagyobbodik. Mozdulatai expresszívebbek, szenvedélyesebbek, tánctechnikailag is látványosabbak lesznek. Az elejtett ág most a kitágult fénykörön belül van, de már nem vesz tudomást róla. A körből egyelőre nem tud kiszabadulni. A következő átöltözés után még kihívóbbá (rövid piros ruhát vesz fel), még lendületesebbé válik. A körtartomány határán haladva ugrik, gurul, majd hanyatt fekszik, és kinyújtott, de nem átfeszített végtagjait megremegteti. Aztán felkel, és folytatja a kitörési kísérleteket. Közben hátul, a sötétben egy ismeretlen férfi beül az átöltözések színterét nyújtó privát szférájába. Amikor végre sikerül kitörnie a fényburából, horizontális fénycsík kijelölte pályára áll, amelyen fürge, apró mozdulatokkal lassan halad előre. Mögötte, a hátsó (lélek)tartományába beköltözött férfi két oldalán vetítővásznak állnak kerítésszerűen, graffitikre emlékeztető organikus rajzok jelennek meg rajtuk, majd az egyiken lepusztult sikátorban haladó alak válik láthatóvá. Ladányi, miután végigtáncolta egyenes fényútját, rátör a férfira, és levetett kabátjával iszonyú dühvel verni kezdi. A vetítővásznakon közben stilizált csecsemőképek tűnnek fel.

Az ismeretlen férfi kilétét teljes homály fedi. Lehet, hogy a Csáth-novellában felbukkanó apafigura? Vagy A csodálatos mandarin három csavargójának egyike, aki gebinben maszekolva, prostitúcióra kényszerít lányokat? Azt gondolom, elég annyit sejteni róla, hogy valamilyen hatalom, ami ellen Ladányi szerint lázadni kell. Valószínűleg nem valóságos, hanem bennünk élő személy vagy személyiségjegy.

Ladányi Andrea táncszínházában történetek elmutogatása nélkül drámai szerkezet épül fel hangulatokból, érzelmekből, jelképekből. Végül történet is kerekedik, hiszen a Tutyila nőalakjával sok minden történik, még akkor is, ha csak a gondolataiban és érzéseiben játszódik le. A Fővárosi Mozgó Művekkel közösen bemutatott MMS - kortárs "tánc-zene" című darab alapképlete jóval egyszerűbb: Ladányi Andrea beáll egy öttagú zenekarba hatodik hangszernek. A hallható szólamok között látható zenét játszik. Az előadás úgy kezdődik, hogy a zenészek félköre előtt, a színpad elején, a ferde fénycsíkon álló koreográfus-előadó az első vibráló akkordra remegtetni kezdi a jobb lábát. Majd hajlítja a térdét, utána a törzsét. Ez történik az első másodpercekben, és már ennyitől az a benyomásom, hogy valami jó kezd kialakulni a színpadon. A későbbiekben Ladányi gyakran leguggol, lépeget, felsőtestét különböző irányokba hajlítgatja, kart pörget, hol egyik, hol másik lábát, térdét kiemelve fel-felkapkodja, fejet teker, apró, tapogatózó mozdulatokkal matat a levegőben, és közben a padlóra vetített fényábrák mentén lassan halad az egyik irányból a másikba. XIX. századi balett-tütüt visel magas sarkú cipővel. Mozgásában a nála megszokottnál is többször jelennek meg átértelmezett klasszikusbalett-elemek, de felfedezhetők a XX. század megannyi egyéb stílusának mozdulatnyelvi motívumai is. Az MMS Ladányi-jelenségét XXI. századi európai táncosnő-koncentrátumnak lehetne nevezni. Élő, mozgó kiállítási tárgyként a modern tánc esszenciáját tudja megjeleníteni, A táncosnő címmel szobrot lehetne mintázni róla. Kultikus figura.

A darabban egyéb nem is történik. A zenészek helyükön maradva játsszák szólamaikat, ha nincs dolguk, ki is mennek néhány percre. A muzsika mély, tartalmas és modern, mindemellett melodikus, felkavaró, magával ragadó és végig élvezetes. A tánc a zenekari hangszerelésre jellemző törvényszerűségek szerint illeszkedik a zenébe. Van, amikor vezető motívumként vagy főszólamként funkcionál, van úgy, hogy közös nagy tuttikban a többi hangszerrel együtt tetőfokra ér, de az sem ritka, hogy háttérben maradva "kíséri" vagy "ellenpontozza" a domináns hangszerszólót. Az összes előadó, függetlenül attól, hogy hallható vagy látható zenét játszik, többször felkészülten improvizál. Néhány teátrális jelenetre is sor kerül, de ezek nem bontják meg a kompozíció nyugalmát. Babits Antal egyszer hosszú csőre cseréli kontrabasszus klarinétját, abból csal elő izgalmas hangokat, Ladányi Andrea pedig "besegít" egy kicsit ifj. Kurtág Györgynek, de nem érinti meg a digitális szintetizátort, csak gesztusokkal jelképesen megtapogatja.

Fogas kérdés, hogy minek lehet nevezni, és hogyan kell értelmezni az MMS - kortárs "tánc-zene" című produkciót. A cím és a műsorfüzet ezúttal sem ad kielégítő segítséget. Nem is adhat, mert ha az alkotók nyilatkozatban elő tudnák adni azt, amit létrehoztak, nem is kellene megkomponálniuk. Az mms a médiaüzenet-rendszer angol megfelelőjének a rövidítése, ha jól tudom, ennek révén lehet mobiltelefonon képes-szöveges üzeneteket küldözgetni. A "tánc-zene" pedig nyilván nem tánczene, hanem a tánc és a zene alkalomszerű homogenizálódását kifejező szókapcsolat. Azzal az információval, hogy az előadók közös színpadi alkotása az emberi kapcsolatokról és a kommunikációs zavarok feloldásáról szól, nem tudok mit kezdeni. Lényegesebbnek tartom azt, hogy az előadás szemlélőjére hogyan hat a darab, és milyen gondolatokat generál benne.


{kozep}Ladányi Andrea a Tutyilában - Molnár Kata felvételei{/kozep}

Én egyebek mellett arra gondoltam, hogy az MMS - kortárs "tánc-zene" olyan, mint az európai civilizáció: nincsen benne semmi különösen izgalmas, de minden szegmense érdekes. Az előadást el tudnám képzelni európai városok főterén, kávéházak teraszán vagy metróaluljárókban. Azért illik ilyen helyekre, mert a műfaja színház, koncert, performance és képzőművészeti installáció határterületein mozog. Városi parkok pavilonjaiban is jól érvényesülne e kifejezetten környezetbarát jelenség. Akkor funkcionálna jól, ha a hétköznapok természetes tartozéka lehetne, mint a háttérrádiózás. Én a televíziómmal például azonnal elcserélném, de sajnos nem fér el a nappalimban.


TÖREDÉK (La dance company, Nemzeti Táncszínház)

ZENE: Aba ton. VILÁGÍTÁS: Fésűs Zsolt. JELMEZ: Kányroh. KOREOGRÁFIA: Fejes Kitty.

ELŐADJA: Fejes Kitty, Katona Gábor.


TUTYILA - AZ ELFELEJTETT ÁLOM

ZENE: Changed Live, Follow, Immortal Memory, Quiet as it is, Az eladott lány. VILÁGÍTÁS: Fésűs Zsolt. JELMEZ: Benedek Mari. KOREOGRÁFIA: Ladányi Andrea.

ELŐADJA: Ladányi Andrea.


MMS - KORTÁRS "TÁNC-ZENE" (Fővárosi Mozgó Művek és Ladányi Andrea, Nemzeti Táncszínház)

ELŐADÓ-ALKOTÓK: Ladányi Andrea (tánc), ifj. Kurtág György (digitális szintetizátor), Oláh Kálmán (zongora), Klenyán Csaba (klarinét), Jávorka Ádám (brácsa), Babits Antal (kontrabasszus klarinét).