Budapesten elõször mutatnak be.
Eötvös Péter: Egyfelvonásosok | a Budapesti Kamaraopera produkciója
2005 február 23-án ismét látható a Katonában a Budapesti Kamaraopera produkciója, amelyet 2003. októberében nagy sikerrel mutattunk be.
A 70-es évek elején két dolog érdekelt igazán, az elektronikus zene és a magyar hangszeres népzene. Akkoriban születtek meg az első szintetizátorok, amelyek többek közt az akusztikus hangszerek hangját elektronikusan átalakították. Én a magyar citerát és a nyenyerét választottam alaphangszerként, és energiadús hangjukból sikerült a "szinti"-vel addig még sosem hallott hangokat előállítani. Télvíz idején mentünk Zsámbéki Gáborral, Jeney Zoltánnal és Sáry Lászlóval Tiszaújfalura Bársony Mihályhoz, aki a Népművészet Mestere volt és ezeket a gyönyörű hangszereket készítette.
A Musik for New York eredetileg filmzenének készült, 1971-ben improvizáltam szintetizátorral feldúsított citerával és nyenyerével. Nagy boldogság volt számomra, amikor 30 évvel később Dés László (szaxofon) és Dés András (bodhrán - ír dob) továbbszínezte ezt az egyedülálló hangzást. (Eötvös Péter)
Horváth Csaba koreográfiáját Ladányi Andrea és Horváth Csaba táncolja.
Színpadi játék zenével, Bálint István szövegére
Japán fordítás: Dr. Shingo Yoshida
Előadják:
Csengery Adrienne (japán asszony - recitáció), Rácz Zoltán (favágás), Matúz István, Ittzés Gergely (shacuhachi)
Díszlet: Csengery Zsolt
Jelmez: Moldován Domokos
3. MADRIGÁLKOMÉDIÁK
Előadja: Budapesti Tomkins Énekegyüttes
Vezényel: Dobra János
Díszlet: Csengery Zsolt Jelmez: Gerlóczy Sári
Rendező: Halász Péter
GÁLÁNS ROVAROK (1970-90)
Lepkék és szúnyogok rajzanak ki egy fülledt nyári éjszakán és a perzselő szerelemről énekelnek, mígnem elemészti őket saját szerelmük lángja.
LAKODALMI MADRIGÁL (1963-76)
A házasságkötés szertartásának négy mozzanata: A nép a templom előtt; a harangozás; az "igen"; a nászéjszaka a kulcslyukon át nézve.
MORO LASSO
A Madrigálkomédiák 3. tétele első alkalommal hangzik el Budapesten. A mű Gesualdo halálának 350. Évfordulójára készült. A szöveget - amely talán a legismertebb Gesualdo-madrigál szöveg - mintegy fordított perspektívában jelenítik meg az énekesek: mintha a színpad mögött állnának, miközben megszólaltatják a csengettyűcskéket - antik zimbal, azaz crotalok - köhögnek, krákognak, torkukat köszörülik; lassan leengedik az "élő" maszkokat, s előtűnik a "valódi", halott arcuk.