Gorkij Egerben

"Ki kellene próbálni, milyen lehet utcán kibírni mínusz nyolc fokban, hogy az mennyire csúnya. Csak, mondjuk, nyolc napig. Nyolc napig meleg étel nélkül. Nem fürödni, nem váltani ruhát, és, tudod, tejsav vagy mi, irgalmatlanul szaglani, egyenest bele mások arcába. Magaddal hurcolni a családi ezüstöt. Éberen aludni pár darab aszfaltra pakolt papundeklin. Hogy mindettõl függetlenül könnyû léptû fiatalember és/vagy értelmes, barátságos, csinos fiatalasszony maradnál-e? Vagy nem. Vagy meghatározhatatlan korú, bûzlõ, borleheletû, motyódat riadtan a hónod alatt szorongató, a tökéletes reménytelenség, a kilátástalanság miatt zavaros szemmel magad elé bámuló nyomorult, mint annyi tízezren azok körül, akik."

/Kukorelly Endre: Egy belga revolver 3 - részlet/

Reggel ébredés, kávézás, cigizés, majd magamhoz térés. Mikor kellő mértékben szalonképes vagyok, beágyazok. Az ágyneműt képző ruhák kultúráltan összehajtogatva kerülnek a hátizsákba. Összeszedegetem az üvegeimet. Van kávés, mosási, fürdési, ivási és vendégflakonom. Pizsama le, utcai ruha fel. Van, amikor csak félig történik meg a ruhaváltás. Vagyis az éjszakai farmergatyó marad. Aztán mikor végre gatyába ráztam magam, feltornázom hátamra a gigantikus méretű hátimat. Sokszor birkózunk, hogy én vagy ő, melyikünk az erősebb, ki kit nyom le. Eddig mindig én voltam a nyerő. Bár mikor esténként indulok hazafelé a Szigetről, sok esetben úgy érzem, a hátim visz engemet és nem én őt.



Szóval zsák a háton, kézi szütyő a jobb, szatyi a bal kézben. Emelt fővel, büszkén rogyadozok ki a Keletiből, mint egy csomagokkal megrakott utas. Megtámadom a 7-es buszt, felcibálom rá magam, majd a Blaha Lujzi térnél levánszorgok róla. Hegyi túra: lépcsőmászás következik. Föl a 4-es, 6-os villamoshoz. A megállóban lecsüccs, elszívok egy szál cigit, pihegek, fújtatok, mint egy gőzmozdony, majd villamosra fel.



A szigeti bejárónál letántorgok, s vidáman, mint mindig, elindulok a sziget belsejébe, a kedvenc helyemre. Hogy ne legyen unalmas a séta, útközben félliteres, esetleg literes - de ha nincs, jó a kétliteres is - üvegekre vadászok igazi vadászszenvedéllyel. Ha egy különlegesen szép darabra bukkanok, sikkantgatok örömömben.



Nos, üvegállomány megvan - ó, mily boldogság -, irány kedvenc szenzoros kutam. Műanyagflakonokat elővesz, vízzel megtölt, majd cigiszünet, esetleg nasizás. Miután úgy érzem, hogy eleget pihentem, zsák a hátamra lazán feldob. Persze!! Valójában nehézkesen térdre ereszkedem, és úgy varázsolom föl nagy nyögések és anyázások közepette. Egyszer úgyis a hátim lesz a halálom - morgok, és iparkodom magamat egyenesbe hozni. Hurrá, ó, mily boldogság, egyensúlyban vagyok: állok felcuccozva. Akkor nosza ragadjam meg még a szatyit is, ami szintén vizesflakonokkal van tele. Már a jobb és bal kezem is fullba megrakva. Az összsúly úgy 25-30 kg. Remegő lábakkal félig meggörnyedve, enyhén válogatott szitkozódások kíséretében elindulok a kedvenc helyre.



Sikeres odaérés, pikk-pakk lepakolás, kipakolás, szétrámolás, átöltözés, majd ezerrel nekiállok mosni. Hát az valami tüneményes. Üvegkupacok borítják a terepet. Én mosok, emberek jönnek-mennek, megszólnak, megdicsérnek, megmosolyognak, hibbantnak néznek.



Hurrá, a mosás kész, jöhet az édes pihi: kávé és cigiszünet, energiafeltöltés, aztán az előzőleg szétpakolt ruhaneműk kirázása következik, s a visszapakolás a hátiba. Hol angyali türelemmel, hogy vadul csak úgy belehányva, sűrű anyázás kíséretében.



Következik a megérdemelt kaja, ha van. Ha nincs, bárányfelhők számolása. Aztán alvás, olvasás, vagy rejtvényfejtés.

Hat órakor jön a fürdés. Ez valami isteni, fényűző, olyan egyedi. Első fázis: vizes tusi, fürdős rongy. Második fázis: száraz rongy, amely e folyamatban törülközőként szerepel. A fürdést összekötöm egy kis gimnasztikával is, mivel az eszközök használata során rendkívüli pózokat produkálok. Tisztálkodás és testedzés is ez egyben.

Az emberek továbbra is jönnek-mennek. Biciklin tekerésznek, sőt, rohangálnak. Mosolygás, segíteni akarás és újfent hibbantnak nézés. Lassan hozzászokom.



Fürdés után, ha aktuális, jön a hajmosás. Isteni élmény. Guggolás, vizesüveg spriccniszerűen locsol. Végeredmény: tiszta haj, sajgó gerinc és derék. (Esküszöm, néha úgy érzem magam, mint a szovjet néptáncosok, akiknek van az a guggolós táncuk - hajmosás közben én is hasonló műsort adok elő, csak nem olyan profi szinten, mint ők.) Utolsó fázisként következik a testápolás, ha van, testápoló krémmel, ha nincs, úgy csinálok a kezemmel, mintha lenne.

Tömegek megint. Jönnek-mennek, sétálgatnak, beszólnak:
- Nézd, mit csinál.
- Segítsek, drága?
- Engem nem kennél be?
Hiába, nincs csodálatosabb egy harmonikus kollektív fürdőzésnél.

/Elzer Anna: Mosás és tisztálkodás a szigeten/

-----------------------------

Maxim Gorkij: ÉJJELI MENEDÉKHELY
fordította: Morcsányi Géza



(A darabban elhangzó versek idézetek: Verebélyi Béla: Bordal az Alföld(i)n; valamint Álom c. verséből In Alkonyzóna - hajléktalan művészek antológiája szerk.: HÁY János. Budapest, 2004, Barrus.)

Luka Szegvári Menyhért
Szatyin Vajda Milán
Báró Kaszás Gergő
Vaszilisza Kovács Patrícia
Kosztilijov Venczel Valentin
Bubnov Anger Zsolt
Násztya Bozó Andrea
Klescs Mihályfi Balázs
Anna Kalmár Zsuzsa
Vászka Gál Kristóf
Natasa Jordán Adél
Színész Mészáros Máté
Kvasnya Nádasy Erika
Medvegyev Pálfi Zoltán
Aljoska Hüse Csaba
Szappanos Rácz János
Tatár Sata Árpád

Díszlettervező: Horgas Péter
Jelmeztervező: Nagy Fruzsina
Dramaturg: Sirokay Bori
Zenei munkatársak: Jordán Adél és Mészáros Máté
Súgó: Szecskó Andrea

Ügyelő: Ludányi Andrea
Rendezőasszisztens: Lázár Rita

Rendező: Máté Gábor