fordította: Julián Ria
Szereplők:
ANNA GALACTIA,velencei festőnő: UDVAROS DOROTTYA
CARPETA, velencei festő: RÁTÓTI ZOLTÁN
URGENTINO, a velencei dózse: GÁLFFI LÁSZLÓ
SUFFICI,tengernagy: DUNAI TAMÁS
OSTENSIBILE,püspök: VÉGVÁRI TAMÁS
RIVERA,kritikusnő: KEREKES VIKTÓRIA
SUPPORTA,Galactia lánya: PIKALI GERDA
PRODO, ember nyílvesszővel a fejében: SZŰCS GÁBOR
SORDO,velencei festő: LESZNEK TIBOR,
KÓRUS: MÁCSAI PÁL,BÍRÓ KRISZTINA, CRESPO RODRIGO, HONTI GYÖRGY
(munkások, matrózok,hivatalos személy, apáca, börtönőr, az ember a szomszéd cellából)
Díszlet- és jelmeztervező: Füzér Anni
Dramaturg: Guelmino Sándor
Zene: Melis László
Mozgás: Bodor Johanna
Rendező: Mácsai Pál
Howard Barker a kortárs angol drámaíró nemzedék egyik legegyénibb képviselője. Kevés szerzőnek adatik meg az, ami neki: Bristolban színtársulatot alapítottak kizárólag az ő műveinek színrevitelére.
1571-ben Lepantónál a velencei-pápai-spanyol egyesült seregek legyőzik a török flottát. Velence megdicsőül. Galactia, a végletes személyiségű festőnő kapja a megbízást, hogy hatalmas festményben örökítse meg szülővárosa diadalát. Bár többen Carpetáért, Galactia szerelméért rajonganak a szépművészeti bizottságban. De a Dózse meggyőzte őket. Ő jó ízlésű politikus. A megrendelők azonban Galactia festményén a háború igazi arcát pillantják meg. A Dózse ideges. "Ellenképet" kell festetni. Megbízható művész mindig akad. Már nem is baj, ha közepes.
Mi lesz Galactiával?
Mi lesz Carpetával?
Mi lesz a szerelmükkel?
Mi lesz a festménnyel?
Mi köze a festőnek a képéhez azon túl, hogy megfestette?
A darab tisztelgés a művészet transzcendentális ereje és a művészi bátorság előtt.