Újabb állomásához érkezett a Tafó és a British Council kortárs angol irodalmi sorozata, és ezt az állomást Sinéad Morrisseynek (1972-) hívják. Mundruczó Kornél rendezõ formálja színházi estté a verseit.
A British Council és a Trafó bemutatja:
Zérus - Sinéad Morrissey versei
Rendező: Mundruczó Kornél
2005. április 8. 20h
Rendező: Mundruczó Kornél
Díszlettervező: Menczel Róbert
Munkatárs: Petrányi Viktória
Rendező asszisztens: Tüű Zsófi
Asszisztens: Gerő Marcell, Zentai Barbara
Szereplők:
Szamosi Zsófia, Tóth Orsi, Törőcsik Tamás, Pásztor Tibor, Bodor Richárd, Szabó Gábor, Marosi Viktor, Fülöp József Burattino Általános és Szakközépiskola: Á. Szabó Ajtony Vörösmarty Gimnázium: Kovács Gergely, Farkas Dénes, Puskás Tibor, Mohai Tamás, Kovács Péter, Nagy Bálint, Lőrincz Nándor, Diószeghy Dániel
Az észak-ír költőnő eddigi három kötete (mindhárom a Carcanet kiadó gondozásában jelent meg: There Was fire n Vancouver 1996, Between Here and There 2002 és The State of Prisons 2005) egy nagyívű költői pályát tár elénk. Költészetének alapmotívuma az utazás, konkrét és átvitt értelemben egyaránt. A diszlokáció, a szabadság, a spirituális ébredés és a biztonságkeresés útjai hol megrendítően okos, hol delejes erejű versekben jelennek meg. A finom hangú és rendkívül formaérzékeny költőnő munkásságát díjak egész sora fémjelzi. Megkapta a Patrick Kabvanagh díjat, az Eric Gregory díjat, a Macaulay ösztöndíjat és jelölték a legrangosabb T. S. Eliot díjra is. Jelenleg a Queen’s Egyetem költő-rezidense.
“Portadownban születtem, Armagh megyében, Észak-Írországban és hatéves koromig egy republikánus lakótelepen éltem. Utána Belfastba költöztünk. A körülöttem levő emberek életét kitöltötte a 70-es évek erőszak-történelme, de erre csak jóval később jöttem rá, amikor a gyerekként átélt tünetekről kiderült, hogy ahhoz a betegséghez tartoznak, amit csak fokozatosan kezdtem megérteni. 16 éves koromig szüleim az Ír Kommunista Párt aktivistáiként rendszeresen elvittek a pártgyűlésekre, béketüntetésekre, május 1-i felvonulásokra és pártrendezvényekre. A belémnevelt meggyőződést, a rothadó kapitalizmusról és a hamarosan felvirradó szocialista utópiáról lassan kikezdte, hogy osztálytársaim mind középosztálybeli unionisták voltak, akiknek a szülei sose támogattak volna egy forradalmat. Az észak-ír társadalom két szigorúan elkülönült közösségre oszlott: a nacionalisták és az unionisták közösségére. A kommunista családi háttér és a megrögzött ateizmus csak erősítette bennem a sehová se tartozás, a diszlokáció érzését. Ír nevem volt, protestáns iskolába jártam, katolikus negyedben laktunk és nem ismertük se az “Üdvözlégy Mária", se a “Sash" (Vállszalag: protestáns felvonulási induló) szövegét, halálra rémültünk a katolikus szobrok kínzó agóniájától és ki voltunk zárva a július 12-i ünneplésekből (hagyományos protestáns felvonulás). Mint esetleges ellenségek folyamatos fenyegetettségben éltünk mindkét közösség részéről. Sehová sem tartozni - se katolikusnak, se protestánsnak nem lenni - nem létező kategória volt a közgondolkozásban. A liberális szellemű gyerekkor ugyanakkor hihetetlen szabadságérzetet is adott nekem. Amikor szüleim elváltak és belfasti házunkat eladták, Németországba mentem egy évre túlélni a rámszakadt összezavarodottságot. Ráébredtem a különböző városok, helyek törékeny valóságosságára és az emlékezet hihetetlenül fontos szerepére, miközben új és új ideiglenes otthonokat építettem magamnak."
Sinéad Morrissey
--------
Sinéad Morrissey azóta beutazta a fél világot Japántól. Amerikán át Kináig vagy Jordániáig. Másodszor jár Magyarországon. Jelenleg Belfastban él.
Idén Mundruczó Kornél rendező formálja színházi estté a verseket. A fiatal filmes generáció egyik legtehetségesebb alakja nem először tesz kirándulást a színpad felé, hiszen a Sziklakórházban bemutatott már-már kultelőadásnak számító Nibelung-lakópark is az ő rendezése.
“Megpróbáltam elképzelni, mi történik, ha három futballcsapatnyi férfi egy láthatatlan asztalnál egy költőnő szövegét tátogja; megváltozik-e a szöveg; megváltoznak-e a férfiak, hangjuk, alakjuk, férfiságuk feloldódik-e ebben a levegővel és szomorúsággal teli szövegben.
Nevezhetjük így ezt a vers-estet egy kísérletnek is, mely a nemek közti átjárhatóságról vagy átjárhatatlanságról hivatott szólni. Ebben a kísérletben tudom lefordítani a saját nyelvemre azt a kulturális sokszínűséget, ami ebben a költészetben megjelenik.
A kísérlet alanyai férfiak, akiknek fizikuma és arca maga a szöveg kontextusa. Nem mintha a szöveg róluk szólna, nem mintha a versek kizárólag a férfi és a női princípium párbeszédei lennének. A versek anyaga, a szöveg szövete azonban mégis olyan könnyű és egyszerű, ösztönösen tiszta, minden mellébeszélést és nehézkességet mellőző, hogy egyértelműen és vállaltan egy nő áll a szövegek mögött. Ezek a férfiak, akik zsinórok nélküli marionettként ülnek a láthatatlan asztalnál, zsinórokon lebegő tányérok és poharak mellett, mintha csak egy megbeszélésen, vagy vacsorán ülnének hangtalanul tátogják ezeket a szövegeket, melyeket egy színésznő mond el. Így büszkén és magabiztosan üldögélve asztaluknál kiszolgáltatottaivá válnak a nő hangjának. Hangjának és gondolatainak. Ha nevetni támadna kedvük, nevetséges némaságukkal akkor is magukra cáfolnának. Nem menekülhetnek így egyetlen jelentés elől sem, amit ők maguk, bábuként csupán testükkel és gesztusaikkal hoznak létre.
Ha a kísérlet sikerül, akkor a férfikórus némán tátogó zavarában, kétségbeesettségében, sebezhetőségében és férfiassága természetes fölényében, - a színpad úgy tűnik ezt hozza ki belőlünk -ismét egy elemi párbaj születhet.“
Mundruczó Kornél
---------
Médiatámogatók: Súgó, Élet és Irodalom, Rádió Café, Port.hu, Alarm Magazin
További információ: Kenesei Edina (456-2043)
Jegyinformáció kizárólag a jegypénztárban, a 215-1600 telefonszámon kérhető, 14h és 20h között, szombaton és vasárnap 17h és 20h között.