Mester a Metróban

M.G.P: Mihail Afanaszjevics Bulgakov, akinek Mester és Margarita címû színpadi játékát bemutatta a Nemzeti Színház Szász János vendégrendezésében, nem írt drámát ezen a címen.

Írt egy regényt, amit Szőllősy Klára fordított magyarra. Írt belőle drámát Jurij Ljubimov a Tagankának Vlagyimir Gyácsin társszerzővel (1967). Írt drámát Kaposvárra Babarczy László Ascher rendezéséhez (1983). Készített belőle olasz-jugoszláv filmet Aleksandar Petrovic (Il Maestro e Margherita, 1972). Készített német-holland tv-filmet Andrzej Wajda, csak a Krisztus és Pilátus vonalat emelve ki a regényből( Pilatus und andere, 1972). Az ukrán Juri Karra (1994). Vladimir Bortko orosz tv-sorozatot rendezett (2005). Amit a Nemzetiben játszanak látványos körülmények között, szerzőként Bulgakovot jelöli meg a színlap, de ismétlem, ő nem írt drámát. Gyanúsítható Tompa Andrea, aki irodalmi munkatársként szerepel a színlapon. Továbbá Kárpáti Péter és  Perczel Enikő dramaturgok, és a szakértőnek jelzett irodalomtörténész Hetényi Zsuzsa. A legjelentősebb átalakító felelősséget, természetszerűen, Szász rendező számlájára írhatjuk.

1926. májusában a Turbinék napjai főpróbájának reggelén házkutatást tartanak az írónál. Elkobozzák naplóját és a megkezdett (akkor még Ördögregénynek nevezett) munkája vázlatait. Élete fő művét, a Mester és Margaritát 1940 márciusában bekövetkező halála előtt néhány nappal fejezte be.

Nagyvonalúan kiállított látványosság az előadás. Khell Zsolt katedrálisian boltozatos moszkvai Metró állomás sztálini barokk íveiből szerkesztette meg a járásokat és mozgólépcsőket. Bal elől műanyagból öntött hármas ülés piroslik. Ez nem a salétromosan pusztuló (márvány) falu moszkvai földalatti pihenőpadja. A piros padok pestiek. A rendező intő ujjaival rámutat a mai magyar valóságra. Jobbra-balra fönn vetítőernyőkön jelenetek láthatók, vagy bedíszített folyosókon, lépcsőházakban, vaslétrákon közelednek-távolodnak a szereplők, esetleg a színházépület körül kerengnek Nagy Dénes, Mészáros Kati kameramanok felvételein. Bányai Tamás világítástervezése átalakítja évezredekkel ugyanazt a teret, ugyanazokat a díszletelemeket. A forgalmas metróállomásból félhomályos 19. századi francia melodráma börtönrendszere lesz, vagy napsütötte fehér emelvény siklik előre, sivatagi kövekkel, ahol a szerelem mindent legyőz idilli bíztatásával zárul az előadás érzelmes vége. Mester és Margarita Ádám és Évaként "lugost varázsol" lakhelyül magának a pusztaságban szikladarabokból. Mátyássy Áron e.h. technikai rendező közreműködött a bonyolult szcenikai változások természetes működtetéséhez. A színház bőven megnyitott pénztárcával szolgálta a rendezőt, aki megnyitotta a színpad majd mindegyik csapdáját, emelhető-süllyeszthető utcáját. Hol Margarita város fölötti röptét akként jelenítik meg, hogy a lány fekszik a színpad padlóján és maga a Metró dagályos építészeti alagútja emelkedik a légbe. Hol valóságos tömegek merülnek föl a föld alól.

Sztroboszkóp vágja szeletekre úgy a mozdulatokat, ahogyan Horváth Csaba koreográfiájában működik a táncosok sokasága - a Közép Európa Táncszínházból Bora Gábor, Ritter Emőke, Pálosi István, Fenyves Márk, Kovács Dóra, Rovenszky Réka, Szelőczey Dóra, Vida Gábor, Szent-Iványi Kinga, Kovács Martina, Gantner István, Fejes Kitty, Katona Gábor, Bloskó Bori, valamint a Nemzeti Színház Tánckara: Balogh Orsolya, Farkas Zsuzsanna, Halápi Zsanett, Hencz György, Jóna Szabolcs, Laforest Csaba, Mészáros Zizi, Teklesz Andrea, Nagy Anikó, Rogácsi Péter, Sárközy Barnabás, Szabó Zoltán, Széles Erika, Szilas Miklós részvételével. Tömegként kavarognak. Lépésenként irányt változtatnak. Nemcsak a nagyvárosi tömegforgalom képét keltik: ki-ki személyiségébe befalazva, célját és irányát tévesztve fejvesztetten menekül önmaga elől.

Az előadás elején fellép gégemikrofonnal ifj. Kőmíves Sándor, baljósan végigvonul a színen, kimegy balra, hogy sose jöjjön többé vissza. Helyette Garas Dezső - a  kaposvári Woland - Berlioz szerepében aggódó, mai polgár (sajnos fejét mihamar levágja a villamos), partnerével, Rátóti Zoltánnal  Hontalan szerepében követendően természetes hangot ütnek meg, amit a későbbiekben a többiek elveszítenek. Kivéve a tiszta, egyszerű, póztalan Jesua- Jézust Szarvas József megvalósításában, vagy Moldvai Kiss Andreát és Schmied Zoltán Júdását tüsszentésnyi ideig tartó kis szerepükben.

A két címszereplő közül László Zsolt (Mester) a látott házi főpróbán egyhangú indulatossággal tűnt ki, Szabó Márta (Margarita) pedig a színpadon illuzionista trükkel valósággal eltűnt.

Blaskó Péter (Woland) elegáns és fölényes ördög. Kezdetben idegen akcentussal (oroszosan) beszél, utóbb átvált öblögetős teátrális modorú hangos.

A kíséretét alkotó négy diabolikus figura: Gazsó György (Korovjov), Mertz Tibor (Azazello), Csankó Zoltán Behemót macskája és  Szalay Marianna (Hella) színes komédiázást végeznek. Újvári Zoltán kabaré-konferansziéként lendületes ripacsériával indítja a második részt.

Benedek Mari tervező fölruházta fölsorolhatatlan néma és beszélő sokaság vesz részt a produkcióban. Szász rendező vezényletével együttesen, színészi megvalósításban egyedekre bontva Bulgakov keserű szatíráját, diabolikus humorát és költői pátoszát elveszítik, hogy konyharezsó mögötti falra akasztandó, hímzett házi áldás biztató moráljával megajándékozzák a fél tizenegy után utcára kiérő nézőket: hol hűség, ott hit, hol hit, ott szeretet, hol szeretet - onnan Isten áldása nem hiányzik.

Szerző: M.G.P. forrás Magyar Színházi Portál / www.szinhaz.hu /