Vidéki Színházi Találkozó - önerőből

A befogadóknak és a befogadottaknak is veszteséges a Vidéki Színházak Találkozója, de lehetõség a budapesti megmutatkozásra. Hatodszor rendeznek ilyen fesztivált, de elõször tavasszal, április 11-24. között. Szemere Kata írása. forrás: Népszabadság

- Régóta gondolkodunk azon, helyes-e az a gyakorlat, hogy a találkozót novemberben tartjuk - mondja a főszervező, Megyeri László, a Thália Színház igazgatója. - A távolságot mindenesetre meg akartuk tartani a Pécsi Országos Színházi Találkozótól (POSZT). Nem ellenrendezvényt szeretnénk, szó sincs konkurenciaharcról.

A találkozónak ugyanis az a célja, hogy minden évben fellépési lehetőséget nyújtsanak a vidéki teátrumok közelmúltban bemutatott legsikeresebb produkciói számára. A késő őszi időponttal az volt a probléma, hogy a múlt évi előadások általában kifutottak az előző évadban, és túl sokba került volna a felújításuk arra az egy alkalomra. Máskor az is előfordult, hogy a találkozó előtt három nappal volt az adott előadás bemutatója, így mikor augusztusban bejelentette a vidéki színház, mivel szeretne a fővárosban megmutatkozni, zsákbamacskát kínált. Ezért döntöttek úgy a szervezők, hogy legyen a találkozó április közepén, akkor már csak körülbelül egy bemutató van hátra az évadból. A programokat ugyanakkor jóval korábban kiválasztják (január végén), mint ahogy bejelentik a pécsi fesztivál versenyprodukcióit (április 1-jén).

Az előadás-választásnak az a menete: minden vidéki teátrum ajánl három előadást, ezekből igyekeznek az első helyen lévőket mindenképpen meghívni, és szemeznek a többi dobogós között - attól függően, milyen műfajok hiányoznak a kínálatból. A látogatottság tavaly volt a legalacsonyabb. Megyeri szerint ez azért lehet, mert két éve lazább programot állítottak össze, és a kritikusoktól megkapták a társulatok: fejet hajtanak a közönségízlésnek. Ettől a színházak begörcsöltek, és véresen komoly előadásokat hoztak. Most szerencsésebb a kínálat, van köztük a drámák mellett gyerek- és zenés előadás, opera, egyedül a tánc hiányzik. Arra a kérdésre, miért megy egy időben több olyan előadás, amely a szakmát biztosan érdekelné, Megyeri úgy válaszol, van olyan produkció, amelyet éppen ezért kétszer adnak egy nap, de nem tudnak felmérést készíteni arról, kit mi érdekel. A közönségnek viszont meglehetősen idegen időpont a hétköznap délután ötórai kezdés.

- A Vidéki Színházi Találkozón csak az előadásokat mutatjuk be - mondja a direktor -, tavaly megpróbáltunk némi fesztiváléletet is összehozni, de nagyon kevesen jöttek el az éjszakai Merlin klubba. Érthető: az úgynevezett tájbuszok előadás után negyedórával indultak vissza a vidéki városba, és kevés teátrumnak van pénze budapesti szállásra.

Mint ahogy a veszteségek finanszírozására sincs pénz. Nem kapnak ugyanis minisztériumi támogatást a találkozóra - sem a vidéki igazgatók, sem a fővárosi színházak, a jegybevételen osztoznak a felek. Az egyre növekvő számú befogadó (a Thália mellett a Nemzeti, a Merlin és új helyszínként a Petőfi Csarnok) ebből még a villanyszámlát sem tudja fedezni, a befogadottaknak pedig milliós nagyságrendű a ráfizetés, ezért a gazdasági igazgatók belekalkulálják a költségvetésükbe. A kiadásokat növeli, hogy nagy kampányt kell szervezni a találkozónak, ezt egyedül a befogadó színházként működő Thália állja. Minderre némi pénzt kapnak a Nemzeti Kulturális Alapprogramtól, a többit saját büdzséből fedezik.

Persze most is vannak olyan előadások, amelyekre egyáltalán nem kell közönséget szervezni, eladják magukat. Tapasztalataik szerint leginkább a cím dominál, például a Rómeó és Júlia kecskeméti, az Othello szolnoki és az Őrült nők ketrece nyíregyházi előadására már alig van jegy. Vonzerő egy jól csengő név a színlapon, példa erre megint csak az Othello, amelyben Alföldi Róbert játssza Jagót, vagy az Adrienne, amelyet Zsótér Sándor rendez. A színházak neve is lehet hívó szó, például előkelő helyen áll a kaposvári teátrum. Rosszabb esetben otthon tartó erő lehet egy színház neve. Ilyenkor foghíjas a nézőtér, bár Megyeri szerint a találkozók látogatottsága még ezzel együtt is: 82-95 százalék között volt.

forrás: Népszabadság • Sz. K.  • 2005