Pelléas és Mélisande a Bárkán

Maeterlinckbõl a századvég lelke sugárzik. Nála a szimbolizmus nem csupán díszlet, hanem újfajta, mély életérzés. Alakjai csendesek, majdnem mozdulatlanok.

Végsőkig egyszerűsítve, színektől, ruháktól, külsőségektől megfosztva, a rajz egyszerű vonalaival lépnek elénk. Állandó társuk a halál, mely elveszti színpadi szörnyűségét, s jelentéktelenné törpül, amint földi kapcsolatba lép velünk, emberekkel, belép szobánkba, és leül valamelyik üres székre. Ez a halál szinte érzékelhető. Látjuk, halljuk, tapintjuk. Ősrégi ismerősünk, személyes ellenségünk. Ha van benne titokzatosság, csak annyi, hogy általa a láthatatlan láthatóvá, a túlvilági hétköznapivá lesz.

Pelléas és Melisande végzetes szerelemmel vergődnek egymás felé, fogalmuk sincs a titkos erőről, mely őket egymás karjaiba hajtja, hogy szerelmük sötét végzetként pecsételje meg sorsukat. Szépségben és önfeláldozásban forrnak össze a tudat mélyén megbúvó félelem különös misztériumában. Fátyol mögött mozognak, de ez a fátyol könnyű, áttetsző. Szenvednek, de mintegy mámorban. Az élet nagy szépségeit nem bírják el - meghalnak. Haláluk felmagasztosulás, apoteózis. Ballada, mese, opera...

(Balázs Zoltán- rendező)

Maurice Maeterlinck: PELLÉAS ÉS MÉLISANDE
fordította: Lackfi János

SZEREPLŐK
Arkël, Allemonde királya:   Erdős István m.v. (bábszínész)
Genevieve, Pelléas és Golaud anyja:   Varjú Olga
Pelléas:   Kálid Artúr m.v.
Golaud:  Seress Zoltán
Mélisande:  Varga Gabriella/ Fátyol Kamilla
A kis Yniold, Golaud első házasságából való fia:  Szikszai Rémusz
Orvos:  Horváth Kristóf
   
Szolgálók:  Hámori Szabolcs m.v. (basszus), Cseh Antal m.v. (basszus), Gábor Géza m.v. (basszus)
   
Ütőhangszerek:   Mogyoró Kornél m.v.

MUNKATÁRSAK
Díszlet- és jelemeztervező:  Gombár Judit
Zeneszerző:  Faragó Béla
Zenei munkatárs:  Dinyés Dániel
Dramaturg:  Góczán Judit
Koreográfus:  Vati Tamás
Asszisztens:  Kiss Réka Judt
Ügyelő:  Hajós Eszter
   
Rendező:  Balász Zoltán