Farsang

M.G.P.: Caragialetól a román Akadémia megtagadta a nagydíjat. 1904-ben kivándorolt. 8 évvel késõbbi haláláig Berlinben élt a legnagyobb román író és szatirikus.

Voltaire-nek 32 évesen el kell hagynia Párizst. Londonba menekül, majd Potsdamban befogadja Nagy Frigyes. Gogol a Revizor után 12 évig külföldön él. A lovasberényi Saphir Moritz Gottlieb osztrák szatíraíró és kritikusnak Bécsből Berlinbe kellet menekülnie epésségei miatt. Berlinből Párizsba, onnan Münchenbe, végül visszalopakodott Bécsbe.

Menekülésre késztetett szatirikus kritikusoknak szívesebben hiszek, mint különböző díjakkal, rendjelekkel kitüntetettek humoristáknak.

Ion Luca Caragiale komédiáját Réz Pál fordította, aki tud franciául, románul (nem mellékesen, nagyon jól magyarul). A mindeddig meg nem oldott föladatra, a hiteles magyar Caragiale-fordításra Réz a legalkalmasabb személy. Caragiale keveréknyelvét, rongyrázó, romlott franciáját, elrontott románját, a hivatali és az irodalmi nyelvből megemésztetlenül fölböfögött mondatokat - amik a románul tudóknál örök citátumok, mint ahogy nálunk a közbeszédbe keveredik Madách Tragédiája - lelkiismeretesen közvetítette. Hab a formán - Réz szövegét Parti Nagy Lajos véglegesítette színházi anyaggá. Meghangszerelte közbeszédi blablává, bőbeszédű nyelvi félrehordásokká, kisiklatott szentenciákká, hamis idézetekké. Egy nyolcad-tizenhatod-művelt társadalom nyelvi hordalékát éles füllel, élvezkedő költői erudícióval, nyelvi zsonglőrködéssel söpörte színész szájra. A színészek boldogok a süketelésekkel. Érzik a nyelvi lapályok mélységét, ritmusát, üresen zakatoló kényszerességét. Jól érzik magukat a szavakkal. Beleköltöznek Parti Nagy mondataiba. Boldogan hadarják, ráolvassák egymásra, vívnak vele, kupán vágják egymást badar-beszédükkel. Minél nagyobb sületlenséget hallanak, annál nyomósabb érvnek tisztelik. A bemutató előadás nevetéseinek zöme Parti Nagy sikere.

Jordán Tamás rendezésének szokatlan alapötlete, hogy nincs alapötlete. Úgy játszanak el egy színdarabot, ahogy megírva vagyon. Életre keltik szövegét, jellemeit. Nem tatarozzák modernné, hanem fölfedezik a 120 éves komédiában a máig érvényeset.

Horesnyi Balázs díszlete koszlottan omladozó merő elhanyagoltság. Megháromszorozta kitűnő munkáját az egész színpad kényszerű beépítése (de nem ő tervezte a színházat), kissé túlzott is a térbeli bőség (esetleg: kamaraszínpadra illőbb a darab). A borbélyüzlet szűken olyan mulatságokkal szolgálna, mint a Marx-fivérek nevezetes hajókabinja, ami nem nyílt messzire Caragialetól.

Dőry Virág jelmezei szellemes, eredeti jellemmunkák. Még az anyagok kiválasztása is éles szemre, nagy gondra vall.

Selmeczi György zenéje szolgálatkészen bazsevál az előadáshoz.   Sinkó László (Razachescu) keménykalapban, városi bundában egy szelet régi Bukarest. Méltóságteljes marha. Emelkedetten pózoló gyáva. Nem esik le fejéről a korona, úgy tud hazudni. Tökéletes hazug, mert elsősorban önmagának hazudik.

Udvaros Dorottya, mint kikapós Mita Baston, erős jellemkomikai képességeit használja. Szép. Lerázhatatlanul ered zsákmánya nyomába. Temperamentumosan pöröl, száguld, cselez, menekül, üldöz.

Nae Girimea, borbély, felcser, fogász, szoknyavadász semmirekellő Szarvas József megformálásában bájosan züllött, lelkiismeret nélküli csirkefogó. Alakításának csúcspontja emberi ízléstelenségének mélypontja: az egész napi hajkurászástól bebüdösödött testét sebtiben szalonképessé szagosítja.

Iordache borbélysegéd: Gazsó György. A léha naplopó szövegingatagsága első felvonásbeli hadaróáriájában a premier után javulni fog. Mint ahogy a későbbi előadások során véglegesre összerázódik Jordán jól megalapozott előadása. Minden helyére kerül. A ritmusok kiigazodnak. Vadabb lesz a hajkurászó ijesztő bohózat.

Felismerhetetlen első látásra Csankó Zoltán félelmetes vadember, torzonborz szőrzetű Iancu Pomponja, Kaszás Attila fogfájós illetmény nélküli adóhivatali gyakornoka, Murányi Tünde humoros kikapós asszonykája, Vida Péter fenyegetően nyájas, szemérmetlenül baksisra utazó rendőrbiztosa.

Koleszár Bazil Péter pultosa némán iszik, tartja magát, de szemmel látható: meddig ér benne a szesz.

Még a két néma rendőröcske is hatásos a fináléban, amikor a kergetőzés lecsillapodott, mindenki jellemének megfelelően békét fal magának a potyából. Tömik magukat. Elült a karneváli vihar, békévé hazudták a csalásokat, a félreértéseket. Némán fölnéznek a színházi égboltra. A végső elszámolást látják közeledni. Vagy a jövőt, ami ugyanolyan kerge hajsza lesz, akár jelenük. A következő harmadik évszázadot látják, a jelen évezred elejét. Ez se jobb, az se volt rosszabb.

szerző: M.G.P. forrás: Magyar Színházi Portál