Parzival hosszú éjszakája

A Parzival a középkori német költészet kiemelkedõ alkotása, a kor legolvasottabb lovagregénye volt. A Parzival elsõ teljes magyar nyelvû kiadása Tandori Dezsõ verses fordításában jelent meg a Kláris Kiadó gondozásában 2004 novemberében. A katolikus egyetem piliscsabai campusán magyar színészek és színésznõk középkori lovagokról, várúrnõkrõl, gonosz varázslókról és rettenthetetlen hõsökrõl olvasnak fel 22 órán keresztül, szünet nélkül, magyarul.

Időpont: 2005. május 13. (pénteken) 17 órától május 14. (szombat) 15 óráig

Helyszín: Pázmány Péter Katolikus Egyetem campusa, (Piliscsaba 2087, Egyetem u. 1.)

Parzival hosszú éjszakáján Helmut Birkhan professzor amellett, hogy ízelítőt ad az eredeti középfelnémet szövegből, bemutatja rendkívül figyelemre méltó "Parzival“-relikviáit, melyeket hosszú tudós élete során gyűjtött össze pénzt-fáradságot nem kímélvén. Felüdülésként középkori szakácskönyvéből komponált finomságokkal vendégeli meg a nagyérdeműt.

A felolvasást színes programok - varázslás, zsonglőrködés, kiállítás, tombola, játékok és sok minden más - kísérik. Gyermekekre és felnőttekre egyaránt rengeteg élmény vár PARZIVAL hosszú éjszakája alatt.

A rendezvény látogatása és valamennyi kísérőprogram ingyenes.

 ----------------------- 

Így hangzik egy középkori lovagregény Tandori Dezső fordításában:

 
...halljátok most Parzivalról,
hová jutott Wals fia?
Mint mesélik, tavasz hava
hullt, s mire pitymallik:
fehérben ő tetőtől talpig.
Mit egyebekben mondanak:
Artus volt a májuslovag.
Vele minden ilyenkor történt,
vagy habvirágzó pünkösd töltén.
S hogy csak májusi levegőt
szívott ő, elevenítőt.
Történetünk itt kissé tarka:
hó s májusidő együtt volna.
Artus karidoeli solymásza,
hogy a Plimizoelnél vadászna,
nekivágott egy este,
s legjobb madarát hamar vesztette.
Eltünt az a vadonban,
hajnalig ne is jönne onnan.
Magát úgy telezabálta,
hogy a csalétket se látja.
Idegen rengetegben
vacogtak mindketten:
mert Parzival közelén járt.
Hajnalra az utakon hó várt.
Lovagolt hősünk úttalan,
lova lábának gondja van
kövekkel, kidőlt törzsekkel.
Így derengett végül a reggel.
Tisztásra érkezett.
S mit észre se vett:
Artus sólyma követte.
Ezer vadlúd röppent le,
az ég mind velük harsogott.
A sólyom akkor lecsapott,
 zsákmányát ragadta,
az szabadult újra,
odazuhant egy farönkre,
de szárnya többé nem vitte.
Sebéből akkor, rejtekének
mélyére, hullt három vércsepp,
a föld fehér havára,
Parzival szívbánatára.
Oka volt még ennek nagy hűsége.
Mert alig, hogy pillant e vérre,
azt gondolta: "Fehér s piros,
ilyet ide kinek is szíve hoz,
ellentétet? Tündökleteset!
Az csak Condwiramurs lehet!
Szép hölgyem, így jutalmaz Isten,
itt hoz nyomodra engem.
Keze művét dicsérem:
minden teremtésében!
Condwiramurs, íme, látlak,
vörösével egek havának!
Ahogy e két szín válik,
oly tisztán arcod látszik.
Condwiramurs, bűvöleted
beragyogja életemet!"
Mivel pedig a cseppek
háromszög-alakra estek,
lát kettőt orcájának,
egyet lent állának
a nemes szívű lovag.
Bizonysága: ő hű maradt,
őrizte mélységes szerelmét.
Gondolatokba merült ekképp,
testét-lelkét feledte,
tiszta imádat töltötte.
Parzival, 281,9-283,18
 
Szervezők: a "Pragmatikus művelődéstudomány" specializáció hallgatói
Támogatók: Goethe Intézet, Osztrák Kulturális Fórum, Kláris Kiadó
E-Mail: parzival@ist-einmalig.de